B.Ú.É.K.

Happy New Year minden kedves olvasónknak :) Bulizzatok egy jót, eresszétek el a hajatokat, és piáljatok sokat :D 2011-re is sok sikert, és reméljük, továbbra is olvastok minket :) Pici pocis ölelés <3

Új blog

Sziasztok. Nos, mint az utóbbi bejegyzésemet is olvashattátok, mi a véleményem egyes emberekről. Így Allie-val karöltve létrehoztunk egy blogot, ami ezzel a témával foglalkozik, egy kis Twilighttal fűszerezve :D Ez nem egy könnyed, csöpögős, szerelmi történet lesz. Ez a történet valós eseményeket dolgoz fel, s a valóság talaján marad, szembesítve az érintetteket a tetteik súlyosságával. Nézzetek be! Remélem, elnyeri a tetszéseteket.


http://jegsziv.blogspot.com/


Egy kis videó hozzá:

Csak gondolkodj el egy percre!

Sziasztok. Ezt a kis szösszenetet az egyik blogom fejijébe írtam, de úgy gondoltam, megosztom veletek is. Csak annyit kérek, hogy akikre ez vonatkozik, csak gondolkodjanak el 1 percre. Képzeljék bele magukat abba, amit ők tesznek másokkal. Lehet utálni vagy sem, de undorítónak tartom ezeket az embereket. Facen létrehozhattok egy AntiPuszmó fanclubot is. Én mégis ezt gondolom.

„Olyan jó lenne egyszer végre teljes szívből sírni. De ez sohasem valósulhat meg, hisz lassan, de biztosan, az idők folyamán sikerült elvesztenem az érzelmeimet. Sikerült teljesen érzéketlenné válnom. Kizárnom az életemből az érzéseket. Hisz megtanultam, ha közömbösnek, ha lélektelennek tűnök, a külvilág elhiszi, hogy nekem semmi sem árt. Hogy csak egyszerűen felfogom a sértéseket, megaláztatásokat. Megszokták, hogy én mindent lenyelek. De attól függetlenül semmit sem felejtek el. Minden egyes alkalomra emlékszem. Minden egyes alkalomra, miután telesírtam a párnám, majd később végleg elapadtak a könnyeim. Nem voltam képes több könnycseppet ejteni, hisz elfogytak a sok megaláztatástól. Jégszoborrá váltam, most mégis legszívesebben kikiáltanám az egész világnak: „ Hogy én is ember vagyok. Ugyanúgy, mint ti.” De ez végül is kit érdekelne? Senkit. Hisz az emberiség gyarlóvá, önzővé, kapzsivá vált. Örömét leli, ha a porba tiporhatja valamelyik fajtabelijét, aki gyengébb. De hatalmasat téved mindenki. Épp azok a legerősebbek, akiket megaláznak. És hogy miért? Belegondolt már valaha is valaki, hogy milyen lelki önfegyelem, lélekjelenlét szükséges ahhoz, hogy feldolgozd mindezt? Mondjuk feldolgozásról hülyeség lenne beszélni, hisz ezeket az emlékeket egész életén át cipeli magával az ember. Ezt nem lehet feldolgozni, csak valamilyen szinten elnyomni. Elhitetni magunkkal, hogy már rég túlléptünk rajta. De mindez hazugság. Mégis oly jó hazudni a szívnek, becsapni az agyat. A rossz emlékeket miért nem lehet egyszerűen csak kitépni és elhajítani jó messzire? Nem, úgy túl könnyű lenne minden. Márpedig, ha könnyű lenne az élet, nem lenne szükség halálra. Miért is lenne? Márpedig egyeseknek az hoz megváltást. Az az utolsó szalmaszáluk. Ha könnyűvé válna az élet, megszűnne a ragadozó és zsákmány viszonya, így a körforgás is eltűnne. Márpedig körforgásra szükségünk van. Hisz általa legalább megmarad a „holnap minden jobb lesz”. Így legalább élhet bennünk a remény egy töredéknyi szikrája. Mégis oly jó lenne, ha az ember kiordíthatná magából az összes fájdalmát. Ez vajon miért nem lehetséges? És miért érzi úgy bárki is, hogy különb, mint bármelyik más embertársa? Egy biztos: mindkettőt örök rejtély fedi.”

Boldog Karácsonyt mindenkinek :)

Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak <3 Mivel ez az első karácsonyom így veletek ( de remélem nem egyben az utolsó is ). Köszönet nektek mindenért :) Aztán nehogy vki belefulladjon a sok kajába :D Ui: Nikós videót akartam beszúrni, de nem akarom megölni szegény Allie-t :D Már így is kiakasztom szegényt :D

Jézuska

Szenteste jöttem én, ajándékot hoztam én. AliceCarror személyes Jézuskája meghozta a Karácsonyi Novellákat, hogy a karácsonyotok a Twilighttal is teljen.
Békés Ünnepeket, angyalok!

Ha van kedvetek véleményezzétek... :) Szeretlek Titeket! ÉS nézzetek be Puszmó blogjára! takacs-nikolas.blogspot.com
Karácsonyi Novellák

Hahahahahahahahahaha :D

Hát sziasztok drágaságaim :D Puszmó előrukkolt számotokra egy újdonsággal :D Nem is kell többet beszélnem róla, hisz a webcím mindent elárul :P Csak annyit kérek, hogy ne jöjjenek olyan emberek az oldalra, akik csak veszekedni szeretnének. Tiszteletben tartom, hogy ők mit és kit szeretnek, így arra kérem őket, hogy ők is tartsák ezt tiszteletben. Köszönöm :)


http://takacs-nikolas.blogspot.com/


Pici poci <3

Help me!

Tom, h nem érdekellek titeket, de ha mégis lenne vki, aki megszán :D A téli szünetbe nincs vkinek 1 pöppnyi ideje arra, h csináljon 1 fejlécet?:D Nem twilightos kellene, hanem vmi más :D Vki szánjon már meg please :D Tom, h felesleges volt süketelnem, de mindegy :D Addig is fogyott az ujjam :D

Facebook - Alice

Sziasztok!
Kedves olvasóim, újabb kéréssel áldozom felétek. Csináltam magamnak egy facebook profilt (Alice Carror néven, tetszik gombbal), több okból is.
A facebook elterjedtem, mint a twitter, így veletek si könnyebben gyorsabban kommunikálhatok.
A másik egy kicsit önzőbb ok. Olvastam egy marketing-könyvet, amely arról írt, hogy, ha valakinek van ilyenje, úgy könnyebben mennek a promóciós dolgok, lefordítva, kiadathatok így egyszerűbben könyvet.
Kérlek benneteket, aki olvas és van facebook profilja, dobjon lájkot és ismerjen meg. ne féljetek írni!

http://www.facebook.com/pages/Alice-Carror/182360011776654

És olvassátok a frisst, ha még nem tettétek x)

Sok hülyeség 1 bejegyzésbe :D

Na gyerekek, készüljetek fel, Puszmó most bejegyez :D Ebből semmi jó nem sülhet ki :D
Először is: megkésve ugyan, de utólag is Boldog Mikut mindenkinek :) Remélem, mindenkinek ien volt :P

Most már, h befejeztem a poénkodást, ideje belevágnom a mondandómba :D Két dologban segítséget szeretnék kérni, egyben pedig én segíteni :P

1. Mindenhol azt olvasom, hogy ezzel meg azzal lepik meg a blogosok az olvasóikat karácsony alkalmából. Nekem semmi jó ötlet nem jutott az eszembe ( a slashen és a femaleslashen kívül, amitől Allie szívinfarktust kapna :D ) épp ezért szükségem lenne tőletek ötletekre. Hogy van-e vmi, amit szívesen olvasnátok. Előre is köszönet mindenkinek :)


2. Tudniillik, hogy a blogon Allie a dizifelelős, mivel én finoman szólva sem vok jó ebben :D Az is tudniillik, h több blogom van ( mert függőségben szenvedek :P ) Mivel Puszedlimnek is vannak saját blogjai, plusz suliba is jár, nincs sok szabadideje, és én nem akarom még azzal is fárasztani, h ide kellene fejléc vagy oda. Szóval... nem tudom, hogy ilyen előfordult-e már, de azt szeretném kérdezni, hogy vki lenne a dizifelelősöm más blogokon? :D VH az Allié, már ha nem koptat le :P Nem tudom, mit szokás ilyenkor felajánlani, vagy mondani. Lehet, senki se jelentkezik majd :D Akkor így jártam :D Na mindegy :D Ha vki megszánná ezt a szerencsétlent, nagyon megköszönném :D


3. Végre nem kérek, hogy lehet ez? :D Lassan befejezem a pofázást :D Vkinek nincs szüksége bétára? :D Végül is, most is kérek, szóval mindegy :D Vállalnék bétázást, ha vkinek kellenék :D

Amennyiben megszántad ez a szerencsétlent, és szeretnél neki segíteni a puszmo@gmail.com e-mail címre várja az adományokat :D Előre is köszi mindenkinek :)
e-mail: puszmo@gmail.com

Cupp cuppoltat titeket:    

Puszmó

EM-12.fejezet- Barbie girl :D

Hát sziasztok :D Végre meghoztam a frisst :P Jaj, imádtam ezt a részt :P Ha elolvassátok, ti is rájöttök, miért :D   I <3 Emmett :D Jó olvasást :)      



  ( Nessa szemszöge)


Axe egész este Clara szájában csüngött. Nem értem, hogy lehetnek ennyire hülyék a lányok. Köztudott, hogy a bátyámnál egy lány csak egy menetig tart. De ez a plasztik baba a WC-ben arról áradozott a barátnőinek, hogy mennyire belezúgott Alexanderbe, s a bátyám is belé. Végül is nem nekem fog fájni. Miután lehúztam pár srácot italügyileg, s megvolt a napi nyelvgyakorlásom is, szóltam a skacoknak, hogy húzhatnánk haza.

Testvérem még kért 10 percet, amit én jobbnak láttam kint eltölteni. Szükségem volt egy kis friss levegőre. Kikértem a kabátom a ruhatárból, majd elhagytam az épületet. A disco előtt egy hosszú, egyenes utca húzódott, néha-néha megszakítva egy-egy kisebb utcával. Azért, hogy ne unatkozzak, elkezdtem sétálgatni 50 méter távolságon oda-vissza. Nem is történt semmi szokatlan. Néhány perccel később elhaladt mellettem egy fekete Mercedes, aminek a vezetője igencsak megnézett engem. Jót mosolyogtam rajta, mígnem észre nem vettem, hogy a kocsi megáll, majd visszafordul. Próbáltam magam nyugtatgatni, hogy nem az történik, amire gondolok. A jármű vészesen közeledett felém, s a vezetőülés felőli ablak is lehúzódott. Amikor már csak néhány méterre volt tőlem, az autó elkezdett lassulni. Amennyire ki tudtam venni a sötétből, a volán mögött egy 30 év körüli férfi ült. A korához képest viszonylag jól tartja magát. Szerencsére néhány srác pont kiesett az ajtón, így a Mercedes továbbhajtott. A fiúk elhaladtak mellettem, egészen a buszmegállóig, ahol is letáboroztak. Legalább ők nem néznek kurvának! A fekete Mercedes megfordult a sarkon, majd megindult felém. Nem veszi a lapot ez az idióta? Elkezdtem futni a fiúk felé, abban reménykedve, hátha megvédenek, ha arra kerül sor. A magas sarkúkat miért nem futásra tervezték? És hol a francba van már Axe? És mi a faszomért nincs nálam pénz, hogy visszamehessek abba a lepratelepre? Esküszöm, kinyírom a bátyám. Vagy még jobb: megszabadítom a kedvenc játékszerétől. Remélem, legalább nem fog működni neki. Kifulladva értem a buszmegálló hátához, néhány másodperccel megelőzve a Mercedest. A kocsi lassított, majd néhány méterrel távolabb tőlem megállt. Mégis miből gondolom, hogy ezek a srácok majd megvédenek engem? Hisz nem is ismernek. Per pillanat a tervem nem is tűnt olyan nagyszerűnek. Lehajtottam a fejem, abban reménykedve, hátha veszi a lapot a sofőr. Néhány másodpercig reszketve álltam így, majd meghallottam, ahogy nyílik az ajtó…

    
         ( Edward szemszöge)


Még mindig nem tudtam magamhoz térni a lányok bosszújától, pedig bejelentésük óta már eltelt 2 óra. Mikor Emmett és Jasper meghallották, mit eszeltek ki számukra a párjaik, szó szerint sokkot kaptak. Miután felébredtek döbbenetükből, kijelentették, hogy inkább szúrnák ki a szemüket, minthogy végrehajtsák ezt a feladatot. Mivel fenyegetésük nem hatotta meg a lányokat, átváltottak hisztis gyerekbe. Ezzel sem tudták meggyőzni párjukat, így durcásan elviharzottak. Engem nagyon szórakoztatott az előadásuk, végig szakadtam rajtuk. Nem is tudom, nevettem-e már ennyit, amennyit az elmúlt pár órában. Mire nem jó egy bolond család, nem igaz? De azért azt kitalálni egy pasinak, hogy öltözzön be lánynak, sztriptízeljen egy másik hímegyednek, míg az az Aqua: Barbie girl című számát énekli, persze acapellán? Nem igazán mindennapi megbocsátási feltétel. Ráadásul, ha még tudnák szerencsétlenek, hogy mindezt videóra veszem. De nem fogok árulkodni. Az gyerekes viselkedés lenne a részemről. És Esme megtanított a baseball meccsek alatt, hogy ne legyek gyerekes.

    
      ( Jasper szemszöge)


- Nem hiszem el, hogy Alice rá tudott venni minderre – kezdek el morogni Emmettnek, miközben lerakom az utolsó adag tűzifát is a földre. Bátyám meggyújt egy gyufát, majd alágyújt a farakásnak. Miért kell ehhez még tábortűz is? Nem eléggé megalázó már így is? Esküszöm, soha többé nem követek el semmi hülyeséget.
- Megvannak a módszerei – rántja meg a vállát, s kivételesen teljes mértékben egyetértek vele.
- Ahogy Rosalie-nak is – tapintok a lényegre.
- Mit tehetnénk? Férfiak vagyunk, s gyengék – dob rá a tűzre egy fát. Rövid időn belül már másodszor értek vele egyet. Ez azért már beteges.
- Inkább húzzunk sorsot – nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb: énekelni, vagy lányként sztriptízelni. Emmett kivesz két gyufát a skatulyából, egyet eltör, majd megfordul, s összekeveri őket. Miután ezzel végzett, visszafordult kezében a két gyufával. Mielőtt még húznék, tisztázom a helyzetet.
- Akié a rövidebb, az öltözik be lánynak, s táncol. A húzás után már nincs reklamáció. Rendben? – fivérem bólint, én pedig a szemem a két gyufa között járatom, mintha ezáltal kiderülne, melyik a rövidebb. De sajnos nincs így. Néhány másodperc vacillálás után végre elszánom magam, s húzok. Mikor megláttam a gyufát, azt hittem, elájulok…

    
         ( Edward szemszöge)


Pontosan 11-kor kiült a család a tábortűzhöz, persze Hanna kivételével. Nem szeretném, hogy szegénynek pszichés problémái legyenek a mai este után. A lányok mosolyogva várják a fiúkat, míg Carlisle-ék még mindig nem tudták felfogni, hogy mi fogja kezdetét venni néhány másodpercen belül. A fiúk gondolataik alapján mindjárt ideérnek. Még előttem is sikeresen titkolták, hogy kire, melyik szerep jutott. Pillantásom a fára szegeződött, ami mögül kiléptek. Amint megláttam őket, kitört belőlem a nevetés. A családom se volt képes visszafojtani kacagását.

 Emmetten egy rózsaszín szatén alkalmi ruha díszelgett, aminek a mellrésze alatt egy hatalmas masni díszelgett. A ruhadarab épphogy a feneke aljáig ért. Látszik, hogy nem ilyen nagy melákra tervezték. A lábára rózsaszín playboy szandált húzott, de azért a fekete zokniját nem hagyta otthon. Ajkát rózsaszín rúzzsal próbálta kiemelni, bár látszott a technikáján, hogy nem igazán gyakorlott ebben. Sikerült a szájának vonalát igen sokszor elhagynia. Kiegészítőként a fején egy fehér kalapot viselt, a kezében pedig egy rózsaszín napernyőt tartott. Tipikus plázacica. Erre a gondolatra ismét előtört belőlem a nevetés. A kis pink mániásról áttértem Jasperre.

Rajta egy szűkszárú fekete bőrnadrág díszelgett, amiben úgy nézett ki, mintha beszart volna. Biztos elnyomja a tojásait. A lábán magas szárú bőrcsizma éktelenkedett. Fekete hátterű, feliratos pólót viselt, fekete bőrdzsekivel megfűszerezve. Úgy látszik, belőle buzit kellett csinálni. Fivéreim morogva közelebb lépkedtek.

- Hi Barbie! – szólalt meg Jasper.

- Hi Ken! – csendült fel Emmett hangja elvékonyítva.

- You Wanna Go For A Ride?

- Sure, Ken!

- Jump In!

- Ha Ha Ha Ha! – miután végeztek a párbeszéddel, Jasper a helyén maradt, míg Emmett a székhez lépkedett. Leült rá kihúzott háttal, lassan, érzékien széttárta a térdeit, miközben simított egyet a belső combján. Aztán megfordult rajta, fenekével az izgatója felé, rátámaszkodott a támlájára, és megtekerte a csípőjét néhányszor szexin homorítva. Majd felállt, és jelt adott Jaspernek. Aztán egyszerre felcsendült a hangjuk.

I'm A Barbie Girl In The Barbie World
Life In Plastic, It's Fantastic
You Can Brush My Hair, Undress Me Everywhere
Imagination, Life Is Your Creation
Come On, Barbie, Let's Go Party – énekelte Jasper.
I'm A Barbie Girl In The Barbie World
Life In Plastic, It's Fantastic
You Can Brush My Hair, Undress Me Everywhere
Imagination, Life Is Your Creation

A refrén után Jasper nyomta tovább a dalt, Emmett pedig belekezdett a táncába. Folyamatosan tartotta Jasperrel a szemkontaktust. Lassan mozgott, néhányszor közelített felé. Lassan lehúzta az egyik válláról a ruhát, majd a másikról is, de azt egyből vissza is húzta. Megtekerte a csípőjét néhányszor úgy, hogy nyolcasokat írjon le vele. Hátat fordított Jaspernek, majd a válla felett visszanézve puszikat dobált neki. Visszafordult felé, s elkezdte lefelé húzni a ruháját. A csípőjénél megállította az akciót, megnyalta mutatóujját, majd végighúzta a mellkasa közötti részen le, egészen a köldökéig. Ujjával körberajzolta kidolgozott kockáit, miközben benedvesítette ajkát. Ezután teljesen nyújtott lábbal, kidugott popsival előre dőlt, s úgy tolta le a ruháját. Egy szál bokszerben állt előttünk. Felvette a ruhát a földről, és elkezdte magát azzal simogatni. Csípőtekerések közepette lement a földig, majd vissza.

Come On, Barbie, Let's Go Party, Ha Ha Ha, Yeah
Come On, Barbie, Let's Go Party, Oooh, Oooh
Come On, Barbie, Let's Go Party, Ha Ha Ha, Yeah
Come On, Barbie, Let's Go Party, Oooh, Oooh

Az utolsó refrént együtt énekelte Jasperrel.

- Oh, I'm Having So Much Fun! – megindult Jasper felé.

- Well, Barbie, We're Just Getting Started!

- Oh, I Love You Ken! – megállt előtte, s a nyaka köré tekerte a ruháját. A műsor befejeztével mindenki fütyült, s tapsolt. Persze a nevetés sem volt elmaradhatatlan. Mindenki végigkacagta ezt a fantasztikus produkciót. Még szerencse, hogy felvettem az egészet, így lesz valamink rossz napokra. Hát nem csodálatos?

Lehetőség

Puszmó azért posztolt, mert egy klubbot ajánlott nektek, amibe én is csatlakozni fogok, mert úgy gondolom, hogy a cél nemes.
De én most azért írok Nektek, úgy, mint a többi blogomon, mert közeledik a karácsony és én valami különlegeset szeretnék.
Kincseim, rengeteget gondolkodtam azon, hogy én mit adjak nektek Karácsonyra. Gondolkodtam azon, hogy írok novellát, de az már megint szomorú lenne stb., illetve egy karácsonyi külön kis fejezeten, de hát azt ugye előttem. De ma kitaláltam mit is adhatnék Nektek. Ez egy felhívás.
Ha van valami novella (egy részbe tömöríthető), fanfic ötleted, de nem akarod megírni, viszont tőlem olvasnád, küldd el nekem e-mailben a rövid összefoglalót, és én névre címezve + egy kis képecskével megírom Neked ajándékba, amit mind mailban elküldöm, mind a blogon olvashatjátok/olvashatjátok. Nagyon örülnék, ha sok munkát adnátok nekem, mert ez egyfajta próbatétel lenne számomra, mennyire tudok helytállni. Kérlek, írj e-mailt ide:
viv.pixie@gmail.com
Téma: Karácsony
A levélben legyen benne: Neved, és a rövid történet összefoglalód.

Küldhettek szomorút is, boldogat is, aranyosat is, vicceset is, bármit. Kíváncsi vagyok, remélem minél több lesz! Puszi:
Alice

If you really knew me

Sziasztok. Most nem a törivel kapcsolatban jelentkezek, de nekem non sokat számít ez a dolog. Hogy miért? Mert én is átestem rajta, sőt néha még manapság is megesik, hogy beszólogatnak. De most már legalább meg tudom védeni magam. Na mindegy.

Talán páran ismeritek a műsort, bennem nyomot hagyott.

Aki tudja milyen érzés az, ha bántják vagy csúfolják az iskolában, aki tudja milyen az ha gonosz pletykákat terjesztenek róla, az tutira nem semleges a dologgal kapcsolatban.

Nem egy hippi mozgalmat akarok szervezni, csak szeretném ha egyszer vége lehetne  ezeknek a dolgoknak.

Talán páran ismeritek a műsort, bennem nyomot hagyott.

Aki tudja milyen érzés az, ha bántják vagy csúfolják az iskolában, aki tudja milyen az ha gonosz pletykákat terjesztenek róla, az tutira nem semleges a dologgal kapcsolatban.

Nem egy hippi mozgalmat akarok szervezni, csak szeretném ha egyszer vége lehetne  ezeknek a dolgoknak.

Teszek ki oldalra szavazásokat, és szerintem jó ötlet lenne, és valamelyest megkönnyebbülést jelentene az érintettek számára, ha névtelenül is, de elmesélnék velük mi történt kommentben. Hogy láthassa mindenki, és tanulhassanak belőle, vagy bátorságot meríthessenek!

Próbáljuk meg :)

Aki benne van az összefogásban, az a képet illessze be az oldalára a linkkel, vagy csak adja hírét a dolognak.

A bejegyzés nem tőlem származik, csak másoltam. A forrás itt

Nekem fontos ez a dolog. Sztem sokan megértenek.

Drága szívecskéim :D Friss csak akkor lesz, ha meglesz a 13 komi :D Még igencsak messze állunk tőle :D De én tok várni :P

EM-11. fejezet- A bosszú

Sziasztok. Végre meghoztam a frisst :D Lájkolja, akinek már a fasza is kivan a kibaszott sulitól :D Am az előző rész befejezéséhez képest változtattam, ugyanis Carlisle eddig ugye emberi véren élt, s kicsit fura lenne, ha máris 1 oan nagy városban élne :D Átfestené a környezetet :P Ő pirosba látna mindent :D Szóval ezért a változtatás:P  Jó olvasást :)

( Edward szemszöge)

Miután az egész pereputty felkészült a változásra, az utunk egy szállodához vezetett. Alice szerint időre van szükségünk, hogy mindent alaposan átgondolhassunk, mérlegelhessünk. Na, persze! Ez csak egy jó ürügy volt arra, hogy éjjel-nappal vásárolhasson. Nem értem, miért nem húzhatnánk meg magunkat egy régi helyünkön, amíg Carlisle stabilizálni tudja a vérszomját. De hát nők, mit vársz tőlük? Elájulnak a ruháktól, kiegészítőktől, cipőktől, táskáktól, és még sorolhatnám, miktől. Lassan három napja poshadok ebben a szobában. Két okból kifolyólag. Az első: elvállaltam, hogy vigyázok Carlisle-ra. A második: mindezt azért tettem, mert szükségem volt egyedüllétre. Egy kis magányra. Bezárkózottságra. Nem tudtam volna végignézni minden egyes percben az utcán, ahogy elhalad mellettem egy szerelmespár. Összebújva, csókolózva, boldogan, és ami a legfontosabb, együtt. Egyre többet gondolok Bellára, bár tudom, mindhiába. Mostanra már biztosan elfelejtett. Már csak egy elmosódott emlék vagyok számára. Úgy tartják, a bolondok megbánják a szavakat, amit kimondtak, de a bölcsek azt bánják meg, amit nem mondtak ki. Én is pontosan ugyanezt érzem. Milliószor visszapörgettem már magamban azt a percet, amikor olyan ostoba voltam, hogy elengedtem Bellát. De néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz.
- Még mindig a haldoklót játssza? – lépett be a szobába fivérem.
- Már rég halott vagyok, te hülye – ültem fel az ágyon. Már egy pillanatnyi, oly csöppnyi emlékezéstől is megfosztanak? Hisz az emberek változnak, a dolgok pedig elromlanak. Csak az emlékezés marad egy olyan vámpír számára, aki egy rakás szerencsétlenség. Különben is. Ennek az idiótának nem Alice-ékkel kellene lennie?
- Hogy lehetséges az, hogy most nem épp a nyáladat csorgatod a feleséged után, és pincsiként követed mindenhová? Teljesítve az összes kívánságát?
- Alice-ék elzavartak minket – lépett be morcosan Jasper is a szobába. Olyan, - hogy is mondjam – édesen festett, - persze csak a heteróság határain belül -, hogy kitört belőlem a nevetés.
- Ne röhögj már, te idióta – dünnyögte nekem Emmett, de ezzel csak azt érte el, hogy még hangosabban kezdtem el hahotázni.
- Mi… mi történt? – már a hasamat fogtam a nevetéstől. Most elképzelem, ahogy a behemót bátyámat a kis törpe fülön ragadja, s kipenderíti. Még jó, hogy nem kapott gerincsérvet szegény.
- Jasper rámászott a kis koboldra – válaszolt kérdésemre Emmett.
- Mi? Most fogd rám! Nem akarlak emlékeztetni valakire, aki bemászott egy nő próbafülkéjébe – kontrázott a másik.

- Az tévedés volt. Azt hittem, Rose cica van odabent. Nem is tudom, ki miatt hittek minket egy párnak a fehérnemű osztályon, mert a kezemet fogdosta. Tetőzve mindezt, egy piros tanga volt nála.
- Csak a kocsi kulcsot akartam elvenni tőled. Az pedig azért volt nálam, mert Alice megkért, hogy fogjam meg, míg ő próbál. Ráadásul miattad ki fognak herélni a lányok, mert meghúztad a kocsi oldalát. Miért kellett menőznöd? – kelt ki magából Jasper.
- Mert azt hitte a kiscsákó, hogy faszább nálam. Emmett Cullen-nel senki se szórakozzon menőségi témában.
- De hisz vagy 60 éves volt a férfi – hüledezett Jasper. És vámpírságom során először örültem annak, hogy nem tudok bepisilni.

( Nessa szemszöge)

Az idő telik, de anya még mindig hajthatatlan. Nem hajlandó bevallani az igazat. Pedig tudom, hogy valamit eltitkol. Álmaimban gyakran felbukkan az ismeretlen férfi, akinek nem látom az arcát. Sokat töprengtem rajta, hogyan lehetséges ez. De semmi elfogadható választ nem találtam rá. SP továbbra is velünk maradt – az én és Axe legnagyobb bánatára. Azóta minden megváltozott. Látszólag az ő és anya kapcsolata rendeződött, de én nem ringatok túl nagy álmokat ezzel kapcsolatban. Mivel bátyám és én megelégeltük a dolgokat, elkezdtünk bandázni, inni, cigizni. Egyszerűen csak lázadozni. Mindketten befestettük a hajunkat feketére, s extravagánsabb ruhákat veszünk fel. Csajozás és pasizás terén sem kell minket félteni. Anyának ugyan nem tetszik a dolog, de amíg ő sem beszél, addig mi sem változunk. SP-t különösebben nem zavarja a kialakult helyzet. Ha látja, hogy elmegyünk, csak megkérdezi, van-e pénzünk, s ha szükségünk van rá, ad. Nem éppen így reagál egy apa, ha a gyerekeiről van szó. Főleg nem, ha részegen esünk be az ajtón. Szóval senki se mondja azt nekem, hogy ez a radiátor az apám.
- Csá, hugi – esett be a szobám ajtaján Alexander.
- Mizu? – végzem el az utolsó simításokat a buli előtt.
- Semmi. Kész vagy?
- Igen – állok fel a sminktükör elől.
- Ejha! Nagyon dögös vagy. Kinek a fejét akarod ma este elcsavarni? Az összes srácnak megáll majd a szíve, ha meglát – terül el egy széles vigyor az arcán.
- Kivételesen senkinek sem. És a lányok retteghetnek majd este? – mosolyodom el.
- Csak egy. Az új kiszemeltem. Clara.
- A szőke plasztik baba? – kérdezem, bár már meg sem lepődöm bátyám lányválasztásán. Kinyitom az ajtót, majd a folyosón a ruhafogashoz tipegek, s leveszem róla a kabátom.
- Tudod, miért a szőke nő a legjobb az orális szexben? – jön utánam bátyám.
- Nem. Miért?
- Mert vákuum van a fejében – kezdünk el mindketten nevetni. Nem is értem, kitől örökölte Axe a humorát. Az egész eddigi élete csak poénokból állt ki. Anyától biztos nem, se attól a karót nyelt SP-től. Alex kinyitja az ajtót nekem, s mindketten megindulunk a kocsi felé. Szerencsére az ősökkel nem futhatunk össze, ugyanis hétvégére elmentek kikapcsolódni. Legalább addig se előttünk nyalják-falják egymást. Beszállunk a kocsiba, majd testvérem indít.
- Amúgy még nem is mondtam. Tomék holnap este kiruccannak valahová a skacokkal egy hétre. Szerintem velük tartok. Neked volna kedved?
- Nem is tudom. És az iskolával mi lesz? Meg anya is tutira kiakad majd, ha hazajön, és nem talál itthon minket – tör fel belőlem a jobbik énem.
- Ugyan már! Máskor is lógtunk már, nem? Anya pedig csak hisztizik egy sort, s majd lehiggad. Különben is. Ő sem árulja el a múltja titkos részleteit. Sem az igazi apánk kilétét. Mert abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem származhatunk attól a metroszexuálistól. Jobban mondva köcsög edénytől. Különben is. Te is tudod nagyon jól, hogy csak mi vagyunk egymásnak – nyújtja kezét felém.
- Veletek megyek – fogom meg kezét. Az összekulcsolt ujjaink jelzik a köztünk lévő legerősebb, és elszakíthatatlan köteléket: a testvériséget.

( Edward szemszöge)

- Mi ez a zaj? – csatlakozik társaságunkhoz Mary és Carlisle.
- Semmi, csak a fiaid végre feltárták egymás iránti érzelmeiket – tör fel belőlem a visszatartott nevetés. Mary és Carlisle értetlenül merednek rám, míg Jasper és Emmett szúrós pillantások hadát küldik felém. Ebben a pillanatban úgy nézhetik ki, mint egy őrült, de nem zavar. Csak a felszabadultság, és a vidámság érdekel.
- Jasper Whitlock Hale
- Emmett McCarty Cullen – tör be hozzám a két idegbeteg húgom. Úgy látszik, mindenkinek az én szobám tetszik. Fivéreim rémülten kutatnak rejtekhely után, de sajnos csalódniuk kell.
- Cica, meg tudom magyarázni – szólal meg valamelyest nyugodt hangon Emmett, bár a gondolatai segítségért kiáltoznak felém.
- Abban biztos voltam. Megnyugodhattok mindketten, nem áll szándékunkban bántani titeket. De amiért kénytelenek voltunk megszakítani a vásárlásunkat miattatok, ugyanis az eladónő állandóan a kapcsolatotokról faggatott minket, bosszút állunk. Nem is akárhogy. Bánni fogjátok még a napot is, amikor megszülettetek – a kijelentésre a szobában megfagyott a levegő.
- Rosalie-val hazafelé jövet gondolkoztunk, s megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet az elkövetkezendő néhány évre – húgom gondolataiból én már megtudtam az úti célunkat. Ez tényleg kegyetlen.
- Biztosak vagytok benne? – kérdeztem hitetlenkedve. Azért mégiscsak Hannára is kellene gondolni. Húgom csak bólintott, majd mosolyogva megosztotta a többiekkel is az új lakóhelyünk nevét.
- Navassa-sziget.*

4 nappal később
Az elmúlt pár napban sikeresen ideköltöztünk, majd elkezdtük a legfontosabb teendőket. Mivel egy lakatlan szigetről beszélünk, magunknak kellett házat építenünk. Tulajdonképpen még mindig nem értem, miért éppen ide kellett költöznünk, de a lányok szerint jót fog tenni nekünk egy kis kikapcsolódás, s ezen a szigeten ismét összekovácsolhatjuk a családot. Annyit legalább sikerült elérnem, hogy csökkentsem az itt tartózkodásunk időtartamát. A fiúk egy egész napig tartó hisztériában törtek ki, mikor megtudták, hogy nem lesz se TV, se Playstation, se internet. Hanna fantasztikus kalandnak tartotta, s állítása szerint mindig is szerette volna ezt kipróbálni. A lányok még mindig haragudtak a fiúkra, s nem is érintkeztek velük. Az ideutazásunk előtt megkértek, hogy töltsem fel a mobilom, s hozzam magammal. Ezt nem tudtam mire vélni, de teljesítettem kérésüket. A többiek elmentek vadászni, de nekem nem volt kedvem, így itthon maradtam Hannával és Mary-vel. A kis csöppség épp alszik. Már messziről hallottam Carlisle gondolatait, miszerint menjek ki a ház elé. Így is tettem, s fél percre rá a többiek is megérkeztek.
- Miért kellett kijönnöm? – kérdeztem kíváncsian.
- Alice-ék akarták – húzta meg a vállát Emmett.
- Szerettük volna Alice-szel, ha te is jelen vagy, amikor közöljük a fiúkkal a bosszúnkat – válaszolta meg kérdésem Rosalie.
- De hát már megbüntettetek, nem? Elhoztatok ide, ahol nincs semmi. Csak üresség. Kibaszott nagy sivárság.
- Nagyot tévedsz, Emmett. Ez csak a kezdet volt. Az igazi megtorlás még csak most következik – mosolyodott el Alice, majd Rosalie-val egyetemben, férje füléhez hajolt, hogy megoszthassa vele is a feladatot. Helyzeti előnyömnek köszönhetően sikerült kiolvasnom gondolataikból a bosszú tárgyát, amitől kitört belőlem a nevetés. A két lány pajkosan rám kacsintott, majd gondolatban ezt üzenték felém: „Édes a bosszú, de még édesebb, ha élvezetes formában kivitelezhető.”


*A Navassa-sziget  egy apró, lakatlan sziget a Karib-tengeren. Kuba, Haiti és Jamaica között helyezkedik el aGuantánamói-öböltől 160 km-re délre. A szigeten 1857-től guanótermelés folyt, 1917-ben világítótornyot építettek rajta. Egy 1998-as expedíció a szigetet természetvédelmi területté nyilvánította.


A bosszú kapcsolódik a chat estén kért dologhoz :D Miszerint kell egy kis Emmett és Jasper :D Kíváncsi vok, kitaláljátok-e, mit kérnek a lányok a fiúktól :D Megsúgom, teljesítve lesz :P Ugyanis azt mondtam :D

Mekkora Show :D

Sziasztok :D Amíg a frissre vártok, itt 1 videó, amin jól szórakozhattok :D Lehet, h már többen láttátok, de mindegy :D MEKKORA SHOW :D

Új blog - AliceC.

Ne egyetek, meg ez a történet már hónapok óta a fejemben lesz. Nem olyan hosszú életű történet, mint a többi. Rövid, de ütős (max. 10 fejezetes).
Bellát elhagyja Edward a New Moon után. Bella itt nem teljesíti az ígéretét... Több hónap magány, iskolai "lelki terror", üresség után úgy dönt, itt a vége. Felvágta az ereit, de pechére Charlie előbb ért haza, így megmentette kislányát. A kórházból egy pszichiátriai intézetbe küldték, de Bellának már semmi más nem jár a fejében, csakhogy meg akar halni, ezt a kínt a Világ másik végén, szerelme, Edward is érzi. Vajon véghez viszi a tervét, és képes lesz mindentől elbúcsúzni?
Társírom: Puszmó, Kizzy
http://pusztulas.blogspot.com/

10. fejezet - Lidérc

Sziasztok! Itt a kimaradás gyümölcse, egy igazán érzelmes fejezet. Én írtam, Alice.

10. fejezet
Lidérc

Alice szemszöge
„- Nem nyitok vitát! Elmegyek Alice-ért, addig te pakolj össze! Hányadék… - morogtam. Jasper hálás pillantással, megkönnyebbülve nézett rám.
- Köszönöm, Edward! nem is tudom mit csináltam volna, ha Alice… - csuklott el a hangja.
- Semmiség!”
Van Isten! Legalább valakinek számítok, ha már az apámnak nem. Ez fáj. Nagyon fáj. De hát ez van, a lényeg, hogy megmenekülök, és átölelhetem Jazzyt.
- Fél órán belül itt lesznek – tájékoztattam az egyik gyűrött pofát.
- Jó… nagyon jó… - hangja kellemetlenül érdes volt.
És akkor a kép változott a fejemben.
Kényelmetlen izgalommal nyitottam ki ismét a szemem, és tértem vissza a valóságba. Ma minden megváltozik! Ma minden más lesz!

Carlisle szemszöge
- Rohadt életbe! – rúgtam a szekrényembe. – Miért? Én hittem benned! – vertem le a hatalmas fakeresztet a falamról. – De te mindent elvettél tőlem! Miért Esme-t? Miért nem vihettél el engem? ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL! Esme most tudná mit kéne mondani! Esme tudná, mit mondjon, ha fáj nekik! Edward is szenved! Miért nem tudtál elvinni engem?! Én csak nélküle meg akarok halni, de már a sötétség is fájna, mert ő nem létezik többé! – a térdeim megrogytak, nem bírtam többé állni. Súly telepedett a végtagjaimra, és a földre húzott. A tátongó üresség sikított a bensőmben. Most, most igazán fájt. – Esme! – fulladoztam. – Nem hagyhatsz egyedül! Miért?
Vámpír létemre fázni kezdtem. A levegő a szobában fagyos lett, de nem volt erőm, nem tudtam rávenni magam, hogy felkeljek, és megnézzem mi történt. Lehet meghallgatásra találtak imáim? Meghaltam?
- Nem haltál meg… - fuvolázta a legédesebb hang a világon.
Nem, ez nem lehet… Megőrültem! Miért hallom őt? Miért kínoz az elmém?
- Örülnék, ha rám néznél. Fentről minden olyan hihetetlennek tűnt… Reménykedem, hogy rosszul láttam! – érintette meg a vállamat egy jeges, de puha kéz.
- Ki vagy te? – sziszegtem. Valóban megbolondultam. Magammal beszélgetek!
- Hívhatsz a lelkiismeretednek, fájdalomnak, gyásznak, elmúlásnak, léleknek, lidércek, szellemnek, vagy nevezhetsz akár Esme-nek is… - suttogta megtörten.
- Ő halott! Évek óta elment! Ki szórakozik velem? – dörrentem, majd felugrottam. Valami feltöltött. Valami erőt adott, hogy szembenézzek kísértőmmel.
- Tehát igaz… - nézett rám fájdalmasan. Lecsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, de ő állt ott. Szív alakú arca, kicsiny gödröcskéi az ajka körül, karamell színű haja lágyan nyaldosta mellkasát, arca kipirult volt, míg bőre krétafehér, már-már természetellenes. Könnyed, fehér ruhát viselt, ami himbálózott a szélben.
- Ki vagy te? – kaptam el róla tekintetem. Nem éreztem magam méltónak, hogy ránézzek.
- Carlisle, miért? Miért nem vigyáztál rájuk? – érintette meg arcomat. – Várj, ne felelj !– kérlelt. – Tudom, és hidd el éreztem! Azért vagyok itt!
- Nem értelek! – meredtem a földre.
- Jó helyen jártam! Minden olyan tökéletes volt, boldog és fájdalommentes! Mindenki mosolygott… A fájdalmas halált haltak, már örültek, már jól érezték magukat… Nem volt se éjjel, se nappal, de mindig fény volt, hogy a sugárzó arcok, még ragyogóbbak legyenek… Minden varázslatos volt! Szavak nélkül kommunikáltunk, csak ránéztünk a másikra, és a lelkébe láttunk. Tudtuk mi jár a másik fejében – emlékezett vissza. – Mindenki csak mosolygott, hangtalanul kacagott, de én égtem! Fáj! Kínzott! Éreztem! Láttam! Emésztett! Mindenki tovább lépett, de én lent voltam, mert nem engedtél! Mert láttam mit teszel! Carlisle! Nézz magadra! Edwardnak igaza lett… Egy szörny vagy! Az lettél, amitől menekültél!
- Hagyd abba! – könyörögtem. – Maradj csendben!
- Most kedvem lenne, felpofozni téged. Soha, életemben nem bántottam senkit, de Te kínoztad a gyerekeimet! Szörny iskolába kényszerítetted őket! Edward otthagyta a gyermekeit miattad! A lány szenved, miattad! Edward szenved miattad! Jaspert majdnem elhagyta Alice, amibe belepusztulhattak volna! Rose és Emmett? Belegondoltál abba, hogy mit teszel a családommal? – fakadt ki.
- Sajnálom… nekem…
- Fájt – fejezte be a mondatot. – Tudom! – simította meg a kezemet, hangja nyugodtabban csengett. Lágy, dallamos volt, mégis mély gyász ült benne. Mintha maga a halál beszélt volna hozzám. – Éreztem. És Carlisle, tudod mi bántott a legjobban? – megráztam a fejem. – Az, hogy magaddal mit művelsz! Emésztett, hogy nem segíthetek rajtad, hogy én tehetek róla, hogy miattam szenvedsz!
- Nem, te nem…
- Hallgass most. Sajnálom, de valamit még el kell mondanom, és csak pár pillanatom maradt. Sajnálom, hogy már nem segíthetek neked, sajnálom, hogy annyi mindent nem adhatok már meg. Már nem vidíthatlak fel, de erőt adhatok, ha már az élet ilyen kegyetlen játékot játszik velünk. Lassan te is megtalálod a mennyországod, de nyitnod kell az új felé, hogy békére leljek. Bevallom, sok minden hiányzik. A könyvek, az élet örömei, csókjaid, érintésed… - meredt a semmibe. - De én köszönök mindent. Minden veled töltött másodpercet! Az emlékeket! Hogy minden pillanatban büszke lehettem rád! Hogy én éreztem magam a legboldogabb nőnek! A szelídséged, bátorságod, elkötelezettségedet! Azt, hogy példaképként tekinthettem rád. Én megbocsájtok mindent, de cserébe meg kell, ígéred valamit…
- Bármit Esme! – feleltem meggondolatlanul, és megszorítottam piciny, fagyos kezét.
- Tovább kell lépned! Adj meg majd a kivételes nőnek, mindent, amit nekem adtál! Adj neki többet! Tapasztalj meg mindent vele! Ígérd meg!
- Nem!
- Ígérd meg, hogy tovább lépsz! Hagyj elmenni!
- Nem… Nem hagyhatsz el! – kaptam el vékony derekát, és magamhoz szorítottam.
- Carlisle, meg kell ígérned! Lejárt az időm! – könyörgött.
- Nem engedlek! – kapkodtam a levegőt. Úgy éreztem megfulladok. Valami elzárta a légcsövemet, nem kaptam oxigént. Pedig én érezni akartam mámorító, orgonaillatát.
- Szerelmem, én tudom, hogy mindig csak te meg én leszünk az első helyen, de annyi jó dolog vár még rád más mellett. Az emlékem nem gátolhat!
- Nem kell más! Meg akarok halni! – fulladoztam.
- Még dolgod van, nekem már nincs. Engedj el! Lépj tovább! hagyj megnyugodni! Ne kínozz tovább! – édes, immáron csokoládébarna szemeit az én vörös íriszembe fúrta. Tekintetében még is aranysárga volt, arcom nem megtört, szemem alatt nem volt mély, lilakarika.
- Nem akarom, hogy fájjon neked – suttogtam, egyik, remegő kezemmel, hátrasimítottam arcából a haját. Olyan gyönyörű volt… Olyan varázslatos… És ő az enyém volt…
- Ígérd meg nekem! Ígérd meg!
- Ígérem… - nyögtem ki. Máris megbántam, de szavaimban pecsétet éreztem.
- Vigyázni fogsz a családunkra, igaz? Tudom, hogy így lesz, de kérlek, mondd ki, hogy segítesz rajtuk!
- Rendbe hozok mindent! – feleltem.
- Talán, egyszer találkozunk… - sóhajtott lemondóan. – Mennem kell! – harapta be alsóajkát, tekintete minden gyémántot túlragyogott, szeme sarkában egy vastag, tündöklő könnycsepp jelent meg. – Szeretlek! – suttogta. Dereka kezdett eltűnni a kezem közül, ijedtem kaptam utána, de mintha felhőbe nyúlnék.
- Esme!
- Ne feledd, megígérted! – arca még mindig erős volt, csak teste kezdett köddé válni. Lehunyta szemét, de könnyei még mindig patakbak hulltak belőle.
Ujjaimmal letöröltem, mire halványan elmosolyodott.
- Már nem fáj… csak olyan nehéz… - vallotta be, ajkát alig egy pillanatra, de az enyémre szorította, mire lecsuktam szememet. Édes lélegzete elbódított, szája puhasága pedig égetett.
Kinyitottam tekintetem, hogy még egyszer lássam csodálatos arcát, de már nem volt sehol.
- Esme? – fordultam át a tengelyem körül. – Esme? – hangom egyre hisztérikusabbá vált, már-már üvöltöttem, de sehol nem volt. Eltűnt!
Foghatnám arra, hogy csak képzeltem. Folytathatnék, mindent, ugyanúgy ahogyan eddig, de édes csókja még mindig az ajkamat bizsergette. Még mindig belengte a szobád kábító virágillata. A helyiség még mindig égett a bizalomtól. Bízik bennem, és én megígértem!
Soha, senkit nem fogok tudni úgy szeretni. Senkire nem tudnék úgy nézni. De megpróbálom, mert megígértem Neki. Édes, egyetlenemnek, akinek csak fájdalmat okoztam. Egy szörny vagyok, de nem akarok többé az lenni. Nem akarom, hogy többet szenvedjen! Minden létező erőmmel azon leszek, hogy ismét büszke legyen rám!

Alice szemszöge
- Köszönöm, Edward! – hálálkodtam, miközben Jasperhöz simultam szorosan. Védelmezően ölelte a derekamat, úgy, mint aki soha nem akar elengedni.
- Nincs mit, húgi! – kacsintott rám.
- Szeretném, ha semmit nem vinnénk magunkkal Volterrából. Szeretném, ha mindent tisztalappal kezdenénk! – kértem. – Mert ma minden változni fog, hidd el!
- Van, aki nem változik – sóhajtotta csalódottan.
- De! Bízz bennem! – dörrentem rá.
A vár előtt már ott vár Carlisle, Mary, Emmett, Rosalie, akinek az ölébe bújt Hannah, és zokogott.
- Mi a baj, kicsim? – suhantunk mind az árnyék alá, ahol végre nem kellett bujkálnunk, hanem nyugodtan állhattunk.
- Damon! – sírta.
- Szerelmes – suttogta Rosalie, mire mind elképedtünk.
- Ugyan, Hannah! Mondom, ez nem szerelem, csak testi vágy! Beindultak a hormonjaid! – nyugtatta őt Emmett.
- Hát te fájdalmasan hülye vagy! – morogta Edward.
- Mielőtt elmennénk, szeretnék mondani valamit! – hajtotta le fejét Carlisle. – Én tudom, hogy ez édeskevés, tudom, hogy örülhetek, hogy még megtűrtök, de én sajnálom. Sajnálom, Alice, és köszönöm Edward, hogy erős voltál és kitartottál – mondta, hangja olyan fájdalmasan csengett, hogy összeszorult a bensőm. Szeme a semmibe meredt, olyat látott, amit mi soha nem fogunk teljes egészébe.
- Úgy hiányoztál! – törtem meg a csendet, majd szorosan átöleltem a férfit, aki félt kimondani: fáj.
- Most lesz esélyünk újra kezdeni. – hunyta le szemét Edward, miután én kibújtam Carlisle öleléséből. – Megújulhatunk, de nehéz lesz…
- Fiam! MI van azzal a lánnyal? – kezdett bele apánk.
- Semmi! Nem akar látni – zárta le a témát Edward. Nem tudom, hogy mondhatja ezt, mikor még meg sem próbálta! Igen, van joga Bellának utálni Edwardot, de biztos megbocsájtana, hiszen szerették egymást!
- Van, amikor ez már túl kevés, Alice… - vonta meg a vállát Edward. Tessék, ő is elrejti, és inkább belülről szenved.
- Tekintsünk előre… - morogta Jazz. – De valóban még nem bízok benned!
- Hát, te sem voltál éppen az a szende szűz típus! – villant meg Rosalie szeme.
- Ugyan, cica! Ne veszekedjünk, inkább irány London! – vigyorgott Emmett.
Ha fájnia kell, most fájjon, hiszen még előttem van az egész örökkévalóság, és én a lehető legteljesebben ki akarom használni. Jelenpillanatban minden fáj. Még a lélegzés is, hiszen egy múlt, és egy család áll romokban. A felejtés nagy ár, az is fáj, ezt mindenki tudja. De van, amikor csak ez ment meg. Az emlékek ott lesznek, hogy a fejünkhöz verjék a múlt hibáit, de ugyanúgy ott lesz a jövő is, ami sokkal boldogabb, és szebb lehet, tanulva a múlt hibáiból.

Chat parti

Halloween :D

Először is boldog Halloween-t mindenkinek :D A frissel kapcsolatban: már szóltam Allie-nak, amint tudja, megírja nektek :)

Chatparty: kedd, szerda 19:00-tól :D Még nem tudtam beszélni Allie-val, de ha ezt látod mézes puszedlim, ne üss szét :D Ha nem lesz senki, nekem az is jó :D Legfeljebb benyomok egy filmet, meg néhány táblás csokit :D

És még vmi :P Nekem bejön a szám, s a klip is :D

Ne verjetek szét :D

Tudom, tudom, már rég volt friss ... * védi a fejét* De most egyszerűen nem tudok írni. Nem ihlethiány van, sem az, hogy nincs elég időm, de mégis... vmiért nem jön a késztetés, hogy írjak. Ezt hívják kiégésnek? Lehet. Nem arról van szó, hogy elmúlt volna a Twilight lázam, mert megvan még, de már nem annyira erős, mint régen. Már másért is odavagyok :P Az is közrejátszik, hogy saját könyvre gyűjtök ötleteket, és ez foglal le. Egyszerűen perpillanat nem tudok arra gondol, hogy mi legyen Bellával és Edwarddal, amikor teljesen más eseményen, szereplőkön dolgozom. Bocsánat, de beindultak a hormonjaim, és nem tudom leállítani őket :D Amint összeszedtem magam, hozom is a frisst. Amiért most bejegyzek, az az, hogy szeretnétek-e chatpartyt őszi szünetbe? Az az igazság, hogy nagyon tetszenek azok a blogok, ahol fantasztikus beszélgetések zajlanak a chatekbe. Én is szeretnék valami ilyesmit. Jobban megismerni az olvasókat. Szerintem egy ilyen party nagyon klassz. Azért őszi szünetre gondoltunk, mert akkor nincs suli, mindenki ráér. Vagyis legtöbben. Ti mit szólnátok hozzá? Oldalra kitettem egy szavazást. Remélem, nektek is bejön majd az ötlet :) Sietek a frissel, de addig is csak azt tudom ajánlani, hogy olvassatok :) Olyan jó könyvek vannak, de komolyan :P Imádom az írók fantáziáját :D Sok sok cuppcuppolással, és Zarekes öleléssel: Puszmó

EM-9. fejezet - Érzelmek

Na, sziasztok. Meghoztam a frisst, bár kicsit csalódott vagyok. Nem jött össze a komihatár. Na, mindegy. Most szemet hunytam felette. Erre viszont vonatkozik már. Jó olvasást :)   

   ( Carlisle szemszöge)

 
Kedves Carlisle, barátom! Tudtuk, hogy a fiad - az a gyáva féreg, aki uralkodónak nevezi magát- át fogja adni az üzenetünket. Mit szólsz a kis meglepetésünkhöz? Hát nem fantasztikus? Úgy gondoltuk, hogy az utóbbi időben eléggé ellaposodott az életed, így hát mi egy kis színt viszünk bele. Mit szólnál egy kis játékhoz? Nem lenne más dolgod, mint csupán átadni a trónt, és mi cserébe visszaszolgáltatjuk a hőn szeretett lánykádat. Nem vennénk a szívünkre, ha esetleg megbomlana a ti kis cuki családi békétek. Így hát az ajánlatunk a következő: ti szépen átadjátok a trónt, mi pedig visszaadjuk Alice-t. Már ha szükségetek van rá. Szó, ami szó, igen mutatós darab, az biztos. Bárcsak ne beszélne annyit! De semmi sem lehet tökéletes. Ha elfogadod az ajánlatunkat, jelenj meg Edwarddal december harmadikán a palota háta mögött található erdőtől 500 méterre. De semmi trükk. Mi nem a Volturi vagyunk. Baráti öleléssel: Stefan és Vladimir

- Na, belátod végre, hogy igazam van? – kezdett el járkálni Edward.
- Amelyik vámpír fenyegetőzik, az nem harap – húztam meg a vállam.
- Mi a francos istennyiláról beszélsz te? – termett előttem hirtelen – Nem fogod fel, hogy Alice életéről van szó? – ragadta meg a pólóm szegélyét.
- Leszarom, hogy mit gondolsz. Ott leszek azon a tetves találkozón, és visszaszerzem a húgom. Jobb, ha beletörődsz, hogy átadom a trónt. Ez a kibaszott uralkodás nem hozott mást a családra, csak szenvedést. Befejeztem! Véget vetek ennek a hülyeségnek. Elmegyünk innen, és új életet kezdünk. Veled, vagy nélküled, de elmegyünk. De ha velünk akarsz jönni, akkor meg kell változnod. Nem fogok többet szemet hunyni a dolgaid fölött. Elvesztetted Esme-t, jó, tudjuk, hogy fáj. De nem foghatod örökké erre, hogy egy szörnyeteg lettél. Nem fogsz tudni rajta túllépni igazán sohasem, de legalább próbálj meg vele együtt élni. Hát nem veszed észre, hogy egyedül maradtál? Mindenkit sikerült elmarnod magad mellől. Megérte?
- Fogd be! – fogtam be a fülem, hátha úgy nem hallom, amit mond, de sikertelen volt.
- Mindig is felnéztünk rád. Te voltál a példaképünk. A példakép, aki a szemünkben a legerősebb volt. Istenítettünk. Csodáltunk. Hová tűnt a jószívűséged? Hová tűnt az a Carlisle, aki minden elesetten segített? Ha nomád volt, ha nem. Ha vámpír, ha ember. Nem tűnhetett el teljesen. Ott van valahol a szíved mélyén. Miért nem harcolsz érte? Miért nem vagy képes megtenni ezt értünk? – ordította a szemembe Edward.
- Te mocskos szemétláda – rontott be az ajtón Jasper. Mielőtt még nekem eshetett volna, Edward lefogta.
- Ő a lányod. A kurva életbe! Hagynád meghalni?
- Honnan tudsz róla? – kérdezte értetlenül Edward.
- Az őröknek is van füle – felelte gúnyosan Jasper.
- Érte megyek. Érted? – szakította ki magát Jasper Edward kezei közül.
- Ne csinálj ostobaságot! Kész öngyilkosság lenne odamenned. Már döntöttem. Elmegyek a találkozóra, és megejtem a cserét.
- Honnan tudod, hogy ez nemcsak egy csapda? Lehet, csak arra szolgál nekik, hogy egyedül légy, és megöljenek téged – nyitottam fel a szemét.
- Te ebbe ne szólj bele! – támadt rám Jasper.
- Elég legyen! Jasper, engedd el! – adta ki az utasítást Edward. Jasper kényszeredetten, de elengedett.
- Én megyek – indultam meg az ajtó felé.
- Csak gondolj arra, hogy Esme mit szólna most ehhez – kiáltott utánam Edward. Sajnos nagyon is jól tudtam, hogy mit. És ez iszonyatosan megrémisztett.


   ( Emmett szemszöge)


- Mi? – sikerül végre megszólalnom a döbbenettől.
- He… hetvenkettő – kezd el dadogni.
- Ismétlem. Mi? Hanna, kicsim. Biztos vagy benne, hogy szereted azt a bácsit? Lehet, hogy csak kedvesen bánt veled, és ezt téveszted össze a szerelemmel. Hisz még csak kislány vagy, nem tudhatod pontosan, hogy azt érzed, amit. Lehet, hogy csak szeretnéd bemagyarázni magadnak, hogy azt érzed. Nem hiszem, hogy egy – ráncos, aszalt szilvába, kaparom meg a torkom – ilyen érett pasiba szeretsz bele – fejezem be hangosan a mondatot. Apám! Hol tettem szert ilyen pszichológiai rizsára? Írhatnék akár egy könyvet is, Az éj vágyai, avagy Az egy éjszakás kalandok titkai kezdőknek címmel. Én lehetnék Dr. Emmett Cullen, szexuálpszichológus.
- Hát, szeretek vele lenni. Dühös leszek, ha más lányokkal beszélget. Szeretem, ha átölel. Olyan jó illata van – kezd el álmodozni. Anyám! Ez tényleg belépett a hibbant libák klubjába. Egy nő ugyanis, ha szerelmes, tiszta hibbant lesz.
- Ömm – nem tudtam mit kinyögni. A nagy Emmett Cullen most életében először nem tudott megszólalni. Még szerencse, hogy a testvéreim nincsenek itt. Évtizedeken át szívatnának ezzel.
- Tudod, édesem, a nagy korkülönbséget, ami köztetek van, elleneznék az emberek. Náluk ez megbotránkoztatónak számít. Ők nem olyanok, mint a vámpírok. Ők öregszenek – megölöm Alice-t, ha a kezem közé kerül. Hogy engedhette ezt? Nem normális a húgom, az biztos. Szóval ilyen lenne apának lenni. Hát, szó, ami szó, ezeket a kínos beszélgetéseket szívesen kihagyom.
- Én nem mondtam, hogy ember – néz rám nagyra nyitott szemekkel Hanna.
- Ezek szerint… akkor…
- Igen, vámpír – fejezi be helyettem a mondatot.
- Kérlek, mondd, hogy nem Damon az – nem válaszol, csupán lehajtja a fejét. Úristen! Na, most ebből, hogy mászunk ki?


   ( Axe szemszöge)


- Hazajött már az a tökfilkó? – lép be a szobámba Nessa, mire én gyorsan a párnám alá tuszkolom az újságot.
- Már megint azt nézegeted? – csukja be az ajtót a húgom, miközben a szemét forgatja.
- Minek kérdezed, ha úgyis tudod? – ülök fel az ágyon, szorítva ezzel neki is helyet. Veszi a célzást, s lehuppan mellém.
- Már tegnap óta nem jött haza. Nem, mintha hiányozna, ne értsd félre, de még sohasem maradt ki ilyen sokáig – kezdi el az eszmefuttatását Nessa. Tudom, ha egyszer beindul, nem lehet lelőni se, épp ezért szó nélkül végighallgatom. Úgy hamarabb szabadulok. Vajon kitől örökölhette a cserfességét? Anyától tuti nem. Se attól a radiátortól.
- Anyát nem is izgatja, hogy nincs itthon. Nem úgy tűnik, hogy szeretné. De akkor miért van vele? Nekem itt valami nagyon gyanús. És ki fogom deríteni. Segítesz benne?
- Nes, te mindenben rejtélyt keresel – sóhajtok fel. A következő pillanatban kinyílik a bejárati ajtó, s belép rajta SP.
- Elegem van. Ha nem kapom meg, amit akarok, mindent kitálalok a kölyköknek.
- Miről beszélsz? Ezt nem teheted meg. Megígérted – csendül fel anya kétségbeesett hangja.
- Ó, dehogyisnem. Sőt, még annál is többet megtehetek – nevet fel harsányan.
- Megkeresem az ig… - és ekkor, mintha filmszakadás történt volna. Minden elhalkul.
-„ Mi történt? Miért nem hallok semmit?” – szorítja meg a kezem a húgom, hogy anyáék ne hallják kérdését.
- „ Szerintem anya felvonta a pajzsát. Igazad volt, Nes. Itt valami tényleg gyanús.”
- „Na, ugye. Nekem mindig igazam van.” – mosolyodik el. Megforgatom a szemem. A fő, hogy no ego.
   
  
       ( Carlisle szemszöge)


Bezárkózom a szobámba, mintha ezzel elmenekülhetnék a múltam elől. Hiába futok előle, mindig utolér. Azt azonban elfelejtettem, hogy van egy vendégem.
- Ő a feleséged? – mutat felém Mary egy képet Esmeről.
- Csak volt. Meghalt- tépem ki a kezéből, s visszateszem a helyére.
- Ó, sajnálom.
- Nem kell.
- Tudod, mi a te bajod? Félsz az érzelmektől. Sok emberre igaz, akit már ért csalódás. Körbekeríted a szíved, hogy megvédd magad az újabb csalódásoktól. Csak elfelejted, hogy ezáltal az összes többi érzelmet is ellököd magadtól. Nehéz beismerni ezt. Sokan sohasem teszik meg. De neked érdemes lenni. Fantasztikus családod van, akik szeretnek. Pontosabban csak szerettek. Nem mindenkinek adatik ez meg. Irigyellek értük, be kell, valljam. Én egész életemben egyedül voltam. Nem tudom, milyen érzés ilyen családi légkörben felnőni. Mázlista vagy, tudod? Csak ne cseszd el, mert meg fogod bánni.
- Először is: én nem vagyok ember, ha nem tűnt volna fel. Másodszor: nem vagyok kíváncsi egy elmebeteg nőszemély kioktatására. Mert aki egy vámpírokkal teli kastélyban maradt, az nem lehet más, csak őrült. Pont te beszélsz nekem folytatásról, meg újrakezdésről, mikor nem tértél vissza az emberek életébe, hanem itt maradtál? Milyen jövőd lehet itt? Akár már holnap elfogyaszthatlak ebédre. Nem vall túl magas intelligenciahányadosra a maradásod, úgy, hogy kérlek, kímélj meg a prédikációdtól, mert nem vagyok kíváncsi rá – más sem hiányzott, mint egy okoskodó nőszemély, de tényleg. Halványan elmosolyodott, majd folytatta.
- Igazad van. Nincs jogom kioktatni téged. Csupáncsak az igazsággal szembesítettelek. Nem én tehetek róla, hogy az igazság mindig jobban fáj, mint a hazugság. Hogy őrült vagyok-e? – gondolkozott el pár másodpercre. – Nem. Csupáncsak rákos.

8. fejezet - Szennyes

Sziasztok! Puszmónak dolga van, névszerint pizsi-partizik, így engem érte a megtiszteltetés, na meg benneteket, hogy én írtam meg a frisst :D Jó olvasást: Alice

8. fejezet

Szennyes

Alice szemszöge
- Hol vagyok?! – követeltem egy rosszarcú, öregvámpírtól. A teste porzott, mintha mészből lenne, és épp bomlásnak indulna. Olyan porhanyós volt, mint amilyen a Volturi. Talán ez a halottak bosszúja? Mamááám…
- Mindent a maga idejében szép hölgy! – dörmögte a másik, amelyik lefogott. Hogy megrugdosnám, Istenem!
- De nem értik? Nekem ma találkozom, lenne a férj… a barátommal. Szóval mondják, mit akarnak, vagy engedjenek a dolgomra! – vázoltam fel a lehetőségeket.
- Ma biztosan nem. Ha teljesítik a követelésünket, szabadon távozhat. Ha nem, maga bánja. Bízzon a családja szeretetében, és várjon.
- Mit akarnak tőlük? Van nekem pénzem! Őket hagyja ki ebből! – ripakodtam rájuk, és fészkelődni kezdtem, hogy kiszabaduljak, de csak annyit értem el, hogy erősebben szorított. Ha drámain fogalmaznék, azt mondanám: a vért is kiszorította a csuklómból. Na, persze ez nem igaz, de akkor is fájt!
- Nem szép dolog így bánni egy lánnyal! – jegyeztem meg. Szorítása csillapodott.
- Csak maradjon csöndbe! – jött be a harmadik jómadár. – Idegesítő lányka! Nem volt csendesebb? – hangja reszelős, kellemetlen volt, erős románakcentussal. Fintorogva bámultam matt fehér, ráncos arcára.

Edward szemszöge
- Carlisle! – csaptam a masszív, tölgyfaasztalra, ami megadóan, hangos reccsenéssel mondta fel a szolgálatot. Égtem a dühtől. Legszívesebben annak a kontaktlencsés képének ugrottam volna. – Nem fogod fel? ALICE! A lányod! Mi a fontosabb a kibaszott uralmad, ami tönkre tett MINDENT! Tönkre tette a családunkat – vettem finomabbra, halk, suttogásra futotta. Tönkre tette az életemet, és a szívemet… folytattam gondolatban. Vajon Bella jól van? Összejött azzal a Summer gyerekkel? A gondolatától még mérgesebb lettem. – Vagy Alice? A lányod! A románok Volterrát akarják! Mondom: és? Mikor ott van Allie! A testvérem! Neked meg az elcseszett birodalmad kell?!
- Nem nyitok vitát! – meredt rám.
- Alice, a kicsi Allie! Megölik! – folytattam. – Meg fogják ölni!
- Nem merik… - győzködte magát.
- Itt van! – nyomtam a kezébe a levelet. – Olvasd! – utasítottam.

Bella szemszöge
- Nem hiszem el! – dobta be a durcát Sp. – Már hónapok a feleségem vagy, de egy ujjal sem érhettem hozzád.
- Mondtam, hogy soha nem foglak szeretni! Sőt, kimondottan utállak! Örülj, hogy megtűrlek a házamban! – vágtam hozzá. Szerencsém volt, hogy gyermekeim aludtak. Gyermekeim, akik elvileg alig több mint hat hónaposak, még is úgy néznek ki, mint egy tíz-tizenkét éves tini. Idegesítő, hogy nem babázhattam eleget.
- Jó, asszem most megyek… kiszelőztetem a fejem! – azzal eltűnt.
- Csak ne írj még egy emos dalt! Azt én nem élném már túl! – kiáltottam utána.
Bambán álltam a hálószobánk közepén. Nem kellett volna azt éreznem, hogy le kell, hogy üljek, de a lábaimra ólom telepedett, és rogyadozni kezdett. Tudom, hogy csak az eszem játszik velem, ilyet nem érezhetek, még is helyet foglaltam, puha, fehér szőnyegünkön, a térdemet pedig felhúztam, és átkaroltam.
A gyomrom szokásos görcsbe rándult, mint mindig, amikor egyedül vagyok. Kicsit végre elmerülhettem az érzéseimben, levethettem az álcát, ami úgy kínzott.
Vajon Edward jól van a feleségével?
Szorosan lehunytam a szemem, hogy az égető, porzó égés megszűnjön benne. Így, mikor nem láttam a Világot körülöttem, egy lidércálomba csöppentem, képletesen. Láttam, ahogy Edward átöleli gyönyörű feleségét, és ahogy őt csókolja helyettem. Már nem dühös voltam rá, amiért felültetett. Dühömet átvette a fájdalom. Rossz volt magamnak is beismerni, szerettem őt…
Szerelem… a világ legrosszabb dolga. Soha nem akarok többé szerelmes lenni. Teljesen jól vagyok, így, egyedül Alex-al, és Nessával. Igen. Tökéletesen. Közeledő léptek zajára eszméltem fel. A lányom felébredt.
- Anya! – szólított meg az ajtóból.
Felpattantam, és szembefordultam lányommal.
- Igen?
- Be fogom feketére festeni a hajam.
- Miért?! – állam a padlón koppant. Ki akarná a gyönyörű, bronz haját feketére festeni? Pont olyan haja volt, mint Edwardnak. Ugyanolyan rezes.
- Adam is befogja, ezért én is be akarom.
- Mi van? A tesód nem fogja befesteni a haját, gondoskodom róla!
- De befogja! Nem tilthatod meg nekünk! Utálom a hajamat! Azt sem tudom honnan örököltem! Neked sötétbarna a hajad, apámnak meg éjfekete! Magyarázd meg! Mondd el, kinek ilyen színű még a haja!
Most megfogott.
- Kicsim, nektek van a legszebb hajatok. Ez a szín elképesztő. Én nem válnék meg tőle… Egyébként nem kéne aludnod? Hajnali négy van.
- Én nem az engedélyed kértem, hanem közöltem. Jó éjt!
- Vanessa Anne Frewer! Állj meg most!
- Miért pont most élsz a szülői adottságaiddal?! Ha jól tudom, eddig nem izgatott az, hogy mit csinálunk, nem? Mit vársz tőlem?
- Nem engedheted meg magadnak ezt a hangszínt! Az anyád vagyok!
- Nem izgat! Hidegen hagysz! Undorom tőled, hogy egy ilyen féreghez mentél hozzá, mint „Sp”! Mocskos buzi! Na, erre mit lépsz?!
- Nessa, ne húzz fel! – figyelmeztettem.
- Soha nem törődsz az érzéseimmel! – üvöltött a képembe. – Soha nem válaszolsz a kérdéseimre! Miért vagyok vörös?! Adamnek miért zöld a szeme?! Az apánk miért nem foglalkozik velünk?! – hangja akadozott, könnyei ömlöttek. Minden egyes elhullajtott könnycseppjétől bevéreztem. Dühös voltam magamra, tönkre tettem az életüket. Miattam egy burokban élnek, mélyen elszigetelve a valóságtól. A dühömet rá akartam kivetíteni, nehéz volt megállnom, hogy ne pofozzam fel. Égettem a kezem. Égtem, hogy behúzzak egyet valakinek. Annyira fájt az igazság. Mentegetőzni akartam, de felesleges. Így is annyit hazudtam… Az egész életüket egy képzeletbeli, boldog világra építettem fel. Időkérdése volt. hogy szagot fog…
- Csak menj aludni… - mutattam az ajtó felé.
- Befestem a hajam. Hadd illjek bele végre az ideális „családi képbe”… - gúnyolódott.
- Menj… - suttogtam, kezemet ökölbeszorítottam. – És mélységesen szégyelld magad. Jó éjt, Vanessa!
Ha Edward itt lenne, válaszolna a kérdéseire. Ha Edward itt lenne, nevelhetné. Ha Edward nem létezne, dolgozhatnék. Ha Edward nem létezne, boldog lehetnék szerelem nélkül.
Ha Edward nem pont velem, egy tanyasi libával akart volna szórakozni, nem fájna most. Ha Edward nem velem akart volna szórakozni, a gyermekeim szeretnének. Ha Edward nem létezne, minden jobb lenne…

Nessa szemszöge
- Mire volt ez jó, hugi? A fekete klassz szín, nem azért…– testvérem bronzos hajába túrt, álmosan pislogott. – Jó kis műsor volt, de anyu nem tehet róla…
Megszorítottam a kezét, hogy hallja a gondolataimat. Így anyám nem hallja, mi is járt a fejemben.
„De! Nagyon is tehet róla! Elhallgat előlünk valamit! Az álmomban – ismét levetítettem neki a képet – nem azt a buzeránsat csókolta. Valaki mást. Az arcát nem láttam! Mintha homály fedné… mintha az emlék ködös lenne. Egy forradalmat indítottam, személyes megoldásként, míg te a babérjaidon csücsültél. Sok itt a szennyes, teregessük ki…”

Remélem tetszett. :)
13 komment

EM - 7. fejezet - Titkok

Hú, gyerekek, sikerült :D Végre van friss :D Én sem tudom elhinni :D Ihletet nyertem Tia-tól, amiért ezer köszi (L)  S Lipton teát ittam :D  Sok szemszög, s egy kis izgalom :D Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ja, am a játékot törlöm, semmi szükség rá. Na befogom, mert két hét sok idő :D Jó olvasást :)
   

( Mary szemszöge)

Kedvesnek tűnik ez az Edward. És szó, ami szó, igazán jó pasi is. Na, nem mintha erre gondolnék. Ugyan már! Az én koromban? Mondjuk az apja sem rossz. Úristen, Mary! Mikre gondolsz te? Azonnal verd ki ezeket a fejedből! Úgy viselkedsz, mint egy 15 éves kamasz, akinek beindultak a hormonjai. Vagy csupán arról van szó, hogy ki szeretnéd használni a lehetőséget. Hisz nem minden nap akad az ember ilyen félistenekre. Most már komolyan állítsd le magad! Egy ráncos, aszalt vénasszony vagy, nem egy kis bakfis. Jobb, ha megkeresed Carlisle-t. Legalább addig sem gondolsz ilyen hülyeségekre.


  
(Jasper szemszöge)

Az elmúlt egy hónapom csodálatosan telt. Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Alice-szel. Igaz, még nem olyan a viszony köztünk, mint régen, de kezd helyrerázódni. Na, nem mintha könnyen ment volna. Alaposan megdolgoztatott minden egyes percben. Bizonyítás bizonyítást követett. Nemcsak neki, hanem magamnak is bizonyítottam. Lassacskán kezdtem a régi énem visszanyerni. Igaz, néha még nehéz volt magam kontrollálni a vér terén, de nem hagytam, hogy felém kerekedjen a szörnyeteg. Megálltam a helyem, s ezzel bebizonyítottam magamnak, s mindenkinek, hogy mégsem vagyok annyira gyenge, mint amilyennek gondoltak.  Többé már az sem érdekelt, hogy megfeleljek másoknak. Hisz Alice ráébresztett, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszek elég jó, akármit is csinálok. Az a fontos, hogy elfogadjam magam, s a többi nem számít. Akik igazán szeretnek, azokat nem zavarják a hibáim. Kiegyensúlyozottá váltam. Tökéletessé az tenné a boldogságom, ha Alice elválna Edwardtól. Már sokat beszélgettünk erről, de sohasem jutottunk dűlőre. Természetesen én azt szeretném, ha elválna tőle mihamarabb, de ő nem szeretné cserbenhagyni. Állítása szerint elárulná, ha megtenné. Elvégre akkor Edward szabaddá válna, s még az is megtörténhetne, hogy Xéniát kellene feleségül vennie. A másik indoka az, hogy már így is egyedül kell irányítania Edwardnak, mert ő minden egyes percet velem tölt. Nem szeretne visszaélni a szeretetével. Szerintem Edwardot ez nem zavarná, hisz számára csak az a fontos, hogy a húga boldog legyen. De nők! Ki érti őket? Elvégre furcsa logikai meneteik vannak.


   ( Emmett szemszöge)


Itt fekszek egyedül a szobánkban, s unatkozom. Utálom, ha Rose bébi magamra hagy. De állítása szerint szüksége volt egy kis kikapcsolódásra, ami számára a vásárlást jelenti. Most azok az átkozott ruhák tényleg érdekesebbek, mint én? Meg egyáltalán mi szükség rájuk?  Hisz úgyis letépem róla az összeset. Csak felesleges pénzkidobás. De mondja valaki azt egy vásárlásra kiéhezett nőnek, hogy nem mehet. Rögtön az intenzív osztályon köt ki. Mondjuk, az én esetemben ez nem fordulhatna elő. Legfeljebb csak kiherélne. Grrrr! Még a feltételezéstől is kirázott a hideg. Kopogtatás szakítja félbe eme fantasztikus eszmefuttatásom.
- Szabad – kiáltok ki, s felülök az ágyon. Lenyomódik a kilincs, s lassan kinyílik az ajtó. Hanna dugja be a fejét.
- Mi az, tündérem? – mosolygok rá.
- Beszélhetnénk, Emmett bácsi? – lép be a szobába, s bezárja maga mögött az ajtót.
- Persze. Gyere csak! – paskolom meg magam mellett az ágyat. Megfontoltan végigsétál a szobán, majd felpattan mellém.
- Miről szeretnél beszélgetni? – fordulok vele szembe. Mondjuk, nem hiszem, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb. A vicces nagybácsi szerepére tökéletes vagyok, de a komoly apa szerep nem nekem való. Néhány másodpercig hezitált, majd megszólalt.
- Mi az a szerelem? – néz rám nagy barna szemeivel érdeklődőn. Hoppá! Az én nézeteimet, hogy csökkentsem le 6 éves szintre?
- A szerelem – mérlegelem a szót. Igazából még nem találtam ki, hogyan is írjam körül.
- Tudod, Hanna, az egy olyan dolog, amit senki sem tud pontosan megállapítani. – Úristen, úgy beszélek, mint Edward!
- Te szereted Rosalie nénit?
- Persze, hogy szeretem.
- És mit érzel, amikor vele vagy? – csak nem hagy kitérni a válasz elől. Most mondjam azt neki, hogy legszívesebben letépném róla a ruhát minden egyes percben? Tartok majd neki szívesen felvilágosító órát, de arra akkor fel kell készülnöm. Nézzük csak, mi is kell hozzá. Pornófilm, guminő, vibrátor, síkosító, óvszer, tampon, játék baba. Körülbelül ennyi.
- Hát… szeretek vele lenni, meg jó vele khm – köszörültem meg a torkom – jó hozzábújni. De várjunk csak? Miért is kérdezed te ezt? – esett le hirtelenjében. Hanna szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Vagy úgy! Egy fiú van a dologban, mi? – vigyorodtam el. Nem válaszolt, csak elpirult.
- Akkor szedted össze, amikor kint voltál Alice-szel vásárolni?
- Nem igazán – emelte fel a fejét. Szégyenlősen nézett rám. Mit kell ezt szégyellni? Beindultak nála a hormonok, ennyi.
- És hány éves? – firtatom tovább a dolgot. Hogy ijesszek majd rá arra a pisisre? Tök jó muri lesz. Hanna is élvezni fogja, az biztos.
- 72 – ereszt el egy mosolyt, az én állam pedig közelebbről megismerkedik a padlóval.
  

( Edward szemszöge)


- Egészen biztos ebben? – kérdezem mérgesen.
- Természetesen, uram.
- Amint meg tud valamit, azonnal hívjon.
- Úgy lesz. Viszlát!
- Viszlát! – rakom le dühösen a telefont.
Ezt nem tudom elhinni. Probléma probléma hátán. Hát sohasem lesz már egy nyugodt percem? Nem elég, hogy mostanában kordában kell tartanom a társadalmat, most még Carlisle is lázadozni kezd. Mondjuk, eddig is gyanakodtam rá, de felruháztam az ártatlanság vélelmével. A mai esemény után azonban semmi kétség, hogy átvert eddig. De hátha ez a nő jó hatással lesz rá. A gondolatai mintha arról árulkodtak volna, hogy megmozgatott benne valamit. Remélem, sikerül megtörnie. Még mindig Esme emlékébe kapaszkodik. Nekünk is hiányzik, és sokat gondolunk rá, de túl kellett lépnünk. A túllépés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük. Hisz mindörökké az emlékezetünkbe véstük. De muszáj élnünk tovább az életünket. Azt azonban nem értem, miért Mary az a nő, aki képes lehet megváltoztatni apámat. Teljesen más egyéniséggel rendelkezik, mint amilyen Esme-nek volt. De elvégre a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanez történt velem és Bellával is. Bella! Már attól vérzik a szívem, ha csak rágondolok. A testvéreim nem tudják, de magánnyomozót fogadtam fel a felkutatására. Kívül megjátszhatom, hogy minden a legnagyobb rendben, de belül szétvet a fájdalom. Szükségem van rá. Ha nem fenyegetne minket egy lázadás, magam mennék el megkeresni. De felelősséggel tartozom a családomért, s a többi fajtánkbeliért. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a Románok harcra készülnek ellenünk. Szeretnék megkaparintani a hatalmat. És ha még ez nem lenne elég, az előbb hívott a magánnyomozó, hogy Vancouver-nél elvesztette Bella nyomát. Az még biztos, hogy ott megszállt egy motelben, de az után lehetetlen kideríteni, hogy hová tűnt. Vajon mi lehet vele? Túllépett már rajtam? Vagy már rég talált valakit magának? Szörnyű ez a bizonytalanság. Fel fog emészteni nemsokára.


   ( Alice szemszöge)



Már alig várom a mai estét. Egy meglepetéssel készülök Jaspernek. Pontosabban egy romantikus éjszakai összebújós csillagnézéssel. Jó, ehhez nem kell túl nagy szervezőkészség, de a szándék a fontos, nem? Nem is sejti, miért hívtam ide. Csak annyit mondtam neki, hogy hatra legyen itt. Előtte még szerettem volna beszélgetni vele a válásomról. Igen, végre rászántam magam. Remélem, Edward nem fog megharagudni rám emiatt. Nem látom, mi fog történni. Borzasztó ez a sötétség. Az utóbbi időben vagy nem voltak látomásaim, vagy homályosak voltak. Hiába erőlködtem, semmi. Nem szóltam erről senkinek, mert nem akartam, hogy megijedjenek. Csak túl paráznák a dolgot. Nincs velem semmi baj, csak kimerültem. Zajt hallottam, miközben leterítettem a pokrócot a földre. Túl korán érkezett Jasper. Ezért még kapni fog. Megfordultam, de a fák takarása miatt csak körvonalakat tudtam kivenni. Mi van velem? Egyre homályosabb a látásom. A térdeim is kezdik felmondani a szolgálatot. Próbálok megmozdulni, de képtelen vagyok rá. Kezd lassulni az agyműködésem, s magával ragad a sötétség.

     
     ( Vanessa szemszöge)


Már megint egy unalmas nap. Elvégeztük a szokásos tevékenységeinket, s most ismét álomra kell hajtanunk a fejünket. Semmi izgalom, semmi kaland, semmi szokatlan. Uncsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Még apát se szívathatjuk Axe-el, mert anya ránk parancsolt. Az egyetlen örömforrásunkat is elvette. Na, mindegy. Aludjunk, hogy holnap egy újabb borzalmasan unalmas napra ébredhessek.

………………………………………………………………………………………………...........

Anya egy bárpult mögött állt, háttal az ajtónak. Mit keresek én itt? És hol vagyok? Körbenéztem, s arra a megállapításra jutottam, hogy egy szórakozóhelyen lehetek. Hogy kerültem ide? Az az utolsó emlékem, hogy lefeküdtem aludni. Nincs több időm ezen rágódni, mert kinyílok az ajtó, s belép rajta valaki. Ha minden igaz, akkor egy férfi. Az arcát homály fedi, de az öltözete alapján stílusos, s ápolt. Megindul anya felé, s megáll a bárpult előtt.
- Hello. A tulajjal szeretnék beszélni. – hangja zene füleimnek. Anya megfordult, s így szembekerült vele.
- Miért? – néz a fickóra. De miért nem látom az arcát?
- A… a munka miatt – hangja szaggatott. Vajon miért?
- David most nincs itt, de engem bízott meg, hogy foglalkozzam a jelentkezőkkel. Gyere, üljünk le oda, és beszélgessünk. – mutatott anya egy asztal felé. Egymással szemben foglaltak helyet.
- Szóval. Hogy is hívnak? – kérdezi meg anya. Ez engem is nagyon érdekelne. Valamiért kíváncsisággal tölt el ennek a férfinek a kiléte. Az idegen épp válaszolna, amikor a saját szobámban ébredek fel. Mi? Miért éppen most? És mi volt ez? Kipattanok az ágyamból, beledugom a lábam a papucsomba, s kifelé tartok a szobámból. Innom kell egy pohár vizet. A folyosón Axe-be ütközöm. Ő is elég értetlen arcot vág.
- Van, te is láttad? – és megvan az izgalom, amire vágytam. Egy titok, ami kiderítésére épp alkalmasak vagyunk Axe-el.

Új blog :D

Tom, tom, most meg fogtok verni, de nem hagyhattam ki :D Mondhatni kényszerítettek rá:D Na jó, nem :D A frissel kapcsolatban. Tom, h már rég volt, és nagyon sajnálom. Az idő hiány problémám kezd megoldódni, már csak ihlet kell :D De igyekszem, és a héten kiizzadom vhogy :D Amiért most bejegyzek :D Nyitottam 1 blogot Kstev-al. Szakadni fogtok a röhögéstől, ha meg tudjátok, mi a témája :D Én is tom, h nem vok komplett :D De legalább korszakalkotó vok:D Vagy legalábbis én még nem láttam ilyen témájú blogot :D Tom&Puszmó :D Most lehet röhögőgörcsöt kapni :D Nem tom, h sikeres lesz e egyáltalán, de próba cseresznye :D A link, ha vkit érdekelne :D Lécci, nézzetek be :D Köszi :) Nagyon, nagyon :)

http://tomandpuszmo.blogspot.com/


Ui: Igen, ha lenne ihletem, már ide is megírtam volna a fejit. Bocsi, de most csak hülyeségek ugranak be :D Sztem ti sem szeretnétek, ha Jasper összejönne Emmettel :D Vagy ha mégis, csak szóljatok :D Kitartás. És ezer bocsánat. Puszsantás mindenkinek (K)

Néma gyerek

Játék

Sziasztok. Mivel a friss még várat magára, ezért arra gondoltam, hogy játszhatnánk egyet :D Mint a dedóban :D Kiss Ádám tudjátok: Passzolj! Passzolj! Kussolj! Kussolj! :D Na jó, elkalandoztam :D Arra gondoltam, hogy írhatnánk együtt a törit :D Hát ez hülye! Mégis hogy? Elmagyarázza nektek, mire is gondolt pontosan ez a hülyegyerek :D A játékot két részre osztanám:

Első része:
Kérdéseket tehettek fel a törivel kapcsolatban, amire válaszolok. Ezt úgy szokták, h rólam és a töriről, de tom, h úgyis a töriről kérdeztek, ezért nem írom oda :D A kérdéseket kommentben, vagy az e-mail címemre várom: puszmo@gmail.com

A kérdések közül kiválasztok ötöt, ami a legjobban tetszik, és azokra majd válaszolok bejegyzés formájában. Azért öt, mert nem tom, h mennyire fog nektek tetszeni ez a játék. Ha népszerű lesz, akkor többre válaszolok majd :) Ha meg nem válik be, akkor így jártam :D


Második része:
Gondolkoztam, mivel dobhatnánk fel a blogot, és eszembe jutott, h ti is írhatnátok velem a blogot. Hisz sok mindenki másként képzeli el azt a fejit, vagy fantasztikus ötletei vannak, csak fél belevágni egy blogba. Hogy oldjuk meg? Hogy oldjuk meg? Gondolkozom rajta, töröm a fejem, és akkor egyszer csak beugrik. Nem tudom, mennyire fog nektek tetszeni. Az ötlet a következő: megadok 2 nevet, és ti megírjátok, h mit szeretnétek, mi történjen velük a következő fejezetben. Pl: Megadom, h Hanna és Emmett. Ti pedig leírjátok, h Emmett színezzen Hannával :D Jó, ez csak azért, hogy értsétek miről pofázom :D Ti leírjátok az ötleteiteket, én pedig kiválasztok egyet, ami a legjobban tetszik, és azt beleírom a következő fejezetbe. A győztes nyereménye az, hogy hamarabb megkapja a fejit. Tom, nem nagy nyeremény, de csak ezzel szolgálhatok :D Remélem, érthető voltam. Ha mégse, szóljatok :D Nem tom, mennyire lesz népszerű ez a kis játék :D Remélem, azért vkinek tetszeni fog :D Ötleteket kommentbe, v e-mailre várom: puszmo@gmail.com
És légyszi, hagyjatok e-mail címet, amire elküldhetem majd a fejit. Természetesen a nyertes nem árulhatja el a többieknek a feji tartalmát. Ha ez megtörténik, következményeket von majd maga után.

És akkor íme, az első párosunk: Mary vs Emmett :D


Remélem, tetszeni fog ez a kis játék :D Itt most kiélhetitek a kreativitásotokat :D Szeretettel: Puszmó

EM- 6. fejezet - Egy új kezdet?

 Elárulhatom sztem, h igen, a következő fejetekben Carlisle-é lesz a főszerep. De néha azért majd próbálok másokat is beleszúrni :) Komihatár. Jó olvasást :) A képen Mary látható.

"Vajon könnyebb, ha a lelki fájdalom testivé alakul át? Könnyebb azt elviselni, hogy a tested megy tönkre, és nem a lelked sorvad?"

"Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok."

       ( Carlisle szemszöge)

Ha lehetséges lenne, meghűlt volna az ereimben a vér. Egyszerűen megbabonázott barna színű szemeivel, s barna tincseivel. Létezésem során csupáncsak egyszer éreztem ilyesmit ezelőtt. Azt is halott feleségem iránt. Mi történik velem? Mivel babonázott meg ez a nő engem? Nem tudtam levenni a szemem róla. Arcvonásait mélyen emlékezetembe véstem.
- Hahó – kezdett el integetni a szemem előtt, ezzel kiszakítva a kábulatból.
- Mi? – ennyit tudtam csupán kinyögni. Mintha varázslat alatt álltam volna.
- Mit stíröl ennyire? Ahhoz, hogy megöljön, nem kell kívánnia is – nézett rám felháborodottan.
- Hm? – húztam fel csodálkozva szemöldököm. Már végképp elvesztettem a fonalat. Honnan tudja, hogy meg fogom ölni? Vagy legalábbis ez volt a tervem mind idáig.
- Figyel maga egyáltalán rám? – tette csípőre kezeit. Hoppá! Pillantásom lehet túl sokáig időzött el domborulatain. Mi vonz ennyire ebben a nőben?
- Fi… - köszörültem meg a torkom. – Figyelek. Folytassa csak!
- Haj! – sóhajtott fel. – Tudom, hogy miért hoztak ide. Nem eshetnénk túl rajta mihamarabb? – fordította nyakát felém, így megcsodálhattam ínycsiklandozó artériáját. Az illata teljesen elkábított. Mintha fejbekólintottak volna valamivel. A méreg elkezdett termelődni számban. A torkom kapart, s a szervezetem fájdalmasan kiáltott fel: vérre van szüksége. Az agyam próbált harcolni ellene, de végül a gyilkolási ösztöneim győzedelmeskedtek. Magamhoz rántottam, majd felkészültem a mámorra, amit a vére fog okozni számomra. Isten vagy legalábbis egy felsőbb hatalom, azonban nem ezt a sorsot szánta neki, ugyanis kopogtatás ütötte meg fülemet.
- Carlisle, bent vagy? – hallottam meg Edward hangját. Elengedtem a nőt, s próbáltam másra gondolni. Most mégis mit csináljak? Edward benyitott, s meglepődve nézett végig mindkettőnkön.
- Megmagyaráznád, hogy mégis mi folyik itt? – kérdezte tőlem dühösen. Képtelen voltam megszólalni. Egyelőre arra koncentráltam, hogy gondolataimból ne tudja meg az igazságot.
- Carlisle csak megmutatta a szobáját – csendült fel a mellettem álló nő hangja.
- Szia, Mary vagyok – nyújtotta fiam felé kezét. Edward először meglepődött, de miután felocsúdott a döbbenetből, üdvözölte ő is.
- Edward Cullen. Örvendek – rázott vele kezet.
- Carlisle, beszélhetnénk? – szúrós pillantást küldött felém. – Négyszemközt – intett fejével az ajtó felé. Mary a szobában maradt, míg mi kimentünk az ajtó elé beszélgetni.
- Mégis mi a franc folyik itt? – támadott le egyből.
- Már Mary elmondta. Csak körbevezettem – próbáltam határozott maradni.
- Ma nem jelentél meg a gyűlésen. Mégis miért nem? – a gyűlés. Teljesen kiment a fejemből. Más dolgok kötötték le a figyelmem. Nem tudtam, mit válaszolhatnék. Némán meredtem rá.
- Ráadásul, nekem nagyon úgy tűnik, hogy felfedted a létezésünket egy ember előtt. Most mégis mi tévők legyünk? Tud a rejtekhelyünkről is. És ha beszél valakinek róla? Nem engedhetjük vissza.
- Nem is kell – lépett ki az ajtón Mary.
- Mintha négyszemközti beszélgetésről lett volna szó – húzta fel Edward a szemöldökét.
- De felvágták valaki nyelvét! – háborodott fel Mary. – Azért néhány évvel idősebb vagyok magánál, fiatalember.
- A dédnagyapja lehetnék – vágott vissza neki Edward.
- Ne kezdjetek el ezen veszekedni, légy szíves! – szakítottam félbe szópárbajukat. Mint két kisgyerek, de komolyan.
- Igaza van Carlisle-nak. Fontosabb dologról kell beszélnünk. Ha hármasban, akkor hármasban. Mert egyesek nem értik azt, hogy négyszemközt.
- Na, ide figyeljen…
- Elég! – kiáltottam el magam. El sem hiszem, hogy ez történik velem.
- Tudnátok civilizáltan beszélgetni egymással? – mindketten bólintottak.
- Köszönöm- sóhajtottam fel. – Akkor most folytathatnánk végre?
- Nem kell itt semmit sem megbeszélni. Az úriember – mutatott Edwardra- azt szeretné, ha itt maradnék. Nincs ellene kifogásom. Szívesen maradok – leesett állal meredtem rá. Mi? Ez a nő teljesen hülye?
- Annak ellenére, hogy tudja, mik vagyunk? – Edward csodálkozó pillantást vetett rá.
- Ha az a kérdése, hogy tudom-e, hogy vámpírok, akkor a válaszom: igen – elég meglepődött fejet vághattam, ugyanis nem értettem, honnan szerezhetett tudomást, a faji hovatartozásunkról. Én egy szót sem ejtettem erről.
- Carlisle, magamra hagynál engem a hölggyel? – szólalt meg hirtelen Edward.
- Kérlek. Fontos lenne – kezdett el sürgetni. Már végképp elvesztettem a fonalat. Mit volt, mit nem tenni, távoztam a helyszínről.
      
   ( Mary szemszöge)

- Tudom a titkát – szólalt meg a fiatalember, mikor már kettesben voltunk.
- Tessék? – értetlenül néztem rá.
- Tudom, miért akar itt maradni.
- Ho…
- Vámpír vagyok, emlékszik? Elárulok magának egy titkot. Van egy képességem. Mégpedig a gondolatolvasás.
- Ó! – csupán csak ennyit bírtam kinyögni. Azért ezt jó lett volna tudni ezelőtt. Akkor nem gondoltam volna olyan dolgokra.
- És azt is tudom, hogy hazudott. Nem Carlisle hozta ide. Ön lett volna az ebéd. Ennek ellenére maradhat. Semmi kivetnivalóm ellene.
- Ha tudja az igazat, akkor mégis miért engedélyezi? Elmagyarázná?
- Tudja, Carlisle nem volt mindig ilyen. Sőt! Majd kérje meg, hogy meséljen magának a múltjáról, s akkor majd mindent megért. Már évek óta nem hasonlított ennyire a régi Carlisle-ra, mint most. Ezt ugyan még ő sem tudja, de így van. Magának sikerült érzéseket kiváltania belőle. Azt hiszi sikerült elterelnie a gondolatait, de téved. Pontosan láttam, hogy meg akarta ölni. De előtte próbált harcolni ellene. Nem tudom, mivel váltotta ezt ki belőle, de hálás vagyok érte. Szeretném, ha több időt töltene vele. Ha ráébresztené néhány dologra, amit már elfelejtett.
- Értem – motyogtam magam elé. Még fel kellett dolgoznom a hallottakat.
- Ugye ne…
- Megőrzöm a titkát, Mary – mosolygott rám, majd megfordult, s távozott.