Kis plusz (avagy mi és az MSN)

Hát, figyelem. Ne igyatok, vagy egyetek, mert a képernyőtök, vagy a torkotok bánja. (nem felelünk sem a képernyő cseréért, sem a fulladásos halálért, én szóltam!) Extra gyökérség következik, alá Puszmó&Alice :D (mi így dolgozzuk fel Robsten szakítását. Nem hagyhatjuk egyedül a drága vámpírunkat :D) Gyenge idegzetűek ne olvassák! (Amúgy szerintem ez sok mindent megmagyaráz a történettel kapcsolatban... khm... hihi)

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó szerepében: AliceCarror
Puszmó szerepében: Puszmó

FIGYELEM! mi abszolút Zanessa és Robsten fanok vagyunk, mi csak a beteg elménkkel játszadoztunk! Nem ér megdobálni, veszekedni, utálni, felkeresni, =úgy is felesleges, irány Alaszka!!!=

Rob cicus becserkészi a gozzilától a gyönyörű Nessa cuncit

Kis előzmény (a bevezetés):
Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:

*http://www.ash-and-ve.org/Gallery/displayimage.php?album=2164&pos=0
*Nessike meghízott
*gyanús ez nekem :^
*te mit szólsz hozzá :^

Puszmó üzenete:
*gyerek?P:

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*de nézd meg
*tök sovány csaj volt
*most meg olyan kis duci D:

Puszmó üzenete:
*lehet csak zabál hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*lehet
*de lehet, hogy mááás
*Zacnek elszakadt a gumi
*Nesssa nem szedte be a fogamzásgátlót ""véletlenül""
*csak szimplán kockáztattak
*:^

Puszmó üzenete:
*te és az elméleteid hihilehet csak gyereket akarnakP:

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*Zac és a gyerek?
*bassszus
*30 éves koráig nem akar megházasodni
*Nessa ilyen fejet vágott
*:
*oO
*egy talk showban szembesült ezzel
*hogy Zac 30 éves korában akarja elvenni
*oO
*mert ő még túl fiatal...

Puszmó üzenete:
*hát, ezt megértem :D
*ak meg nem tom hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*de egy talk showban szembesült vele hihi
*vannak még a párosról ilyen cunci történeteim
*Zac és a narancslé
*Zac és a sztriptízbár (elkéredzkedett nessától hihi)

Puszmó üzenete:
*mi?haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*Nessa lemondta
*hogy végig makogott
*majd kibújt belőle
*hozzátette, hogy nagyon kedves volt
*még virágot is hozott
*egyébként elengedte

Puszmó üzenete:
*hahailyen kapcsolatot hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*aztán
*meséljek még?
*ezért imádom őket, mert mindig szakadok rajtuk haha

Puszmó üzenete:
*igen hihi
Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*na
*szal Nessácsak egy kávéházban reggelizett, narancslét ivott, és még a sütijére várt, felhívta telefonon Zacet
*aztán megjelent a pincérsrác és megkocogtatta nessácska vállát
*aki annyira megijedt, hogy a telefont beleejtette a narancslébe
*és elment az adás
*Zac meg besértődött, hogy Nessa lecsapta a telefont
*és alig tudta tisztázni
*én ezen is szakadtam... haha

Puszmó üzenete:
*jézus isten haha
*ilyen kapcsolatot haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*most szegény lány
*képzelem mikről dumálhattak hihi

Puszmó üzenete:
*áá hihiilyet se hallottam még hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*ugye?
*aztán Nessa szörfözni tanult
*aztán leesett a deszkáról, de úgy rendesen hasalt
*erre zac kiröhögte -__-
*erről vannak is képek
*de basszus, sehol nem találom őket, pedig azok voltak a kedvenceim
*a csaj fetreng a pasi szakad
*de hogy segítene, áááá
*az luxus

Puszmó üzenete:
*haha
*á, én kidobnám, ha ilyen pasim lenne hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*mert Zac iszonyatosan gyerek
*basszus
*fél a kör kislánytól
*reggelente spongyabobra ébred
*és müzlit eszik
*nagyon jónak kell lennie az ágyban, ha ness megtartja...

Tárgyalás (közepe)
Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*és a kedvenc képem *-*
*Nessának kurvára bejött Rob cicus
*és ezt elmondta egy interjúban
*hát... Zacy bébi "kicsit" kiakadt
*de nem nessára, hanem robra, hogy nem elég, h lenyúlta az egyik főszerepét, még a csaja is rá bukik
*na és a cunci hármas találkozott
*azok a fejek haha
*http://www2.pictures.gi.zimbio.com/81st+Annual+Academy+Awards+Governor+Ball+Um3mJW6s_98l.jpg

Puszmó üzenete:
*hahaazt hittem lefejeli Robot haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*sztem közel járt hozzá
*haha

Puszmó üzenete:
*á, én dobtam volna már rég Zacet hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*én nem
*ilyen felsőtesttel
*és kitudja, milyen az ágyban
*ráadásul pénze is van
*hhihi
*majd megneveljük :ß

Puszmó üzenete:
*haha mindig csak arra gondolsz P:

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*hihi
Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*de azé nessike is adott okot féltékenykedni:
*
*http://www.imdb.com/media/rm900958208/nm1500155
*:P
*biztos hehe
*ráadásul Robika is nyilatkozta, h nessike helyes lány..

Puszmó üzenete:
*kicsit se mozdult rá haha
*Robci, RobciP: kaphatott vajon utána Kristentől?hihi elverte otthon haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*szal szegény ZAC bébi!
*lehet felcsinálta ezért Ness bébit, h magához kösse :?

Puszmó üzenete:
*hahaki tudja hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*most lehet hihi

Puszmó üzenete:
*szted ez a szakítás izé igaz?P:

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*sztem lehet
*de bizti, h Kristen mondta ki
*nézd miylen harcias:
*faszán belemarkolt az öltönyébe:
*http://i29.tinypic.com/xfazvr.jpg
*láttad?
*tök ijesztő a csaj
*olyan
*lefejellek köcsög kancsó! :ß

Puszmó üzenete:
*van vmi benne, ami rémisztő hihi

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
am
*sztem
*Rob cicus és Ness cicus szép lenne együtt...
*bár bírom zanessáékat
*csak az olyan
*na
*Nessa kikupálná Rob cicust
*hihi

Puszmó üzenete:
*haha
*ja összejönnek, és Zac megveri egy sikátorban Rob cicust hihi

És innen kezdődik a lezárás! rob cicus csele :P
Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*ez az
*sztem nem merné Rob cicus
*ahhoz túl gyáva
*előbb megvárja, még Zac cicus.. khm...
*meg van! FELHIZLALJUK!
*Rob egy csomó csokis müzlit küld neki
*így nem tud majd gyorsan futni
*haha

Puszmó üzenete:
*haha
*kiköptem a kólát haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*én is szakadok
*magamon
*hülye ötleteim vannak
*szal
*mondom
*mi a terv
*Rob cicus facér
*tudja, h Ness cunci gerjed rá
*kurvára kell neki egy csaj...
*Ness cunci jó bőr...
*igen ám... de ott van az a gozzila barátja is
*aki egyre nagyobb lesz..
*Rob: Oo
*ezért a terve a következő:
*megtudja, h Zac szereti a müzlit
*anonim küld neki csokis müzlit
*IPAR MENNYISÉGBEN!
*megvárja mg meghízik
*majd
*megszökteti Ness cicust, akinek elveszi az eszét... a borotvált tuja mire gerjed) pofijával
*Zac cunci észreveszi (aki most már nem gozilla, hanem víziló)
*és utánuk fut
*Rob terve bejött
*Zac elesett a hasában
*és gurulni kezdett
*hihi
*ők meg
*Hapy End
*haha

Puszmó üzenete:
*haha

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*tádááám

Gratulálunk, ha ezt elolvastad, megértetted, feldolgoztad, és még mindig itt vagy és nem futottál ki a világból! Ölelés :D

27. fejezet - Az ősök :D

Sziasztok :) Ha ha ha :D Megjöttem, és jelentem, h jól vok :D Köszi a biztató szavakat, jól esett :) Nem is rizsálok többet :) Jó olvasást :) Komi határ él :)

  ( Bella szemszöge)

Mikor kinyitottam a szemem, egy ismeretlen szobában találtam magam.
- Felébredt! Felébredt! – hallottam meg magam mellől egy kislány izgatott hangját. Biztos Hanna az. Megfordultam, és egy csillogó szempárral találtam magam szembe.
- Szia. Most akkor te vagy Edward bácsi barátnője?
- Szia. Szeretnéd, ha az lennék? – mosolyogtam rá. Örülök, hogy korán reggel ennyit ki tudtam magamból préselni.
- Tudom, hogy az vagy. Edward bácsi mondta, hogy már puszilkóztatok is. – kezdett el kuncogni. Nagyot nyeltem. Most mit mondjak?
- Amúgy Alice néni azt mondta, hogy lent várnak. – szerencsére nem kellett magyarázkodnom. Leugrott az ágyról, majd kifutott a szobából. Fantasztikus! Itt vagyok egyedül, egy tök ismeretlen helyen, és Edward sehol. Ilyenkor miért nem tud itt lenni? Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Ú, nem jó ez a korán kelés.
- Szia. – hallottam meg egy hangot az ajtó felől. Emmett volt az, és alig bírta visszafogni nevetését.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül, de amikor végignéztem magamon, megértettem reakcióját. Egy szál toppban és tangában virítottam előtte. Ki öltöztetett így fel? Gyorsan magamra kaptam a takarót, de amilyen szerencsétlen vagyok, megbotlottam benne, és előre tanyáztam. Miért is ne? Már megszokhattam volna.
- Jól vagy? – termett hirtelen mellettem Edward. Őt eddig nem láttam. Lehet, hogy itt volt, és végignézte a szerencsétlenkedésem? Biztos főnyereménynek tart egy ilyen bénát, mint én.
- Aha. Semmi baj. – tápászkodtam fel. A takaró lecsúszott rólam, és én elvörösödtem.
- Emmett már elment. – kuncogott reakciómon. Hú! – fújtam ki a levegőt.
- Hogy van az én hercegnőm? – ölelte át derekamat hátulról.
- Nagyon jól. – mosolyodtam el. – Amúgy mennyi az idő? – Edward erre ismét kuncogni kezdett.
- Mi olyan vicces? – fordultam szembe vele.
- Kicsit sokáig aludtál. Már fél három van.
- Mi? – kérdeztem izgatottan, s majdnem megint eltanyáztam. Szerencsére Edward még idejében megfogott. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? – Anyuék már biztos aggódnak. Ki fognak nyírni, ha hazaérek.
- Nyugi, kicsim. Alice felhívta őket, hogy itt aludtál. Anyukád roppant kíváncsi volt. – vigyorodott el.
- Jaj, ne! Tuti ki fog faggatni. Nem költözhetnék ide? – néztem körbe a szobában.
- Sajnálom, de nem. Alice elhozta a cuccaidat, amire szükséged lehet. Minden ott van abban a táskában. – mutatott egy fekete sporttáska felé. – Most magadra hagylak. – nyomott puszit arcomra, majd elhagyta a szobát. Okés, vágjunk bele! Átvittem a táskát a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, s vagy fél óráig csorgattam magamra a vizet. Imádok zuhanyozni. Megtörölköztem, majd fogat mostam. Bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy kinyissam a táskát. Tegnapról megismerve Alice-t, biztos valami felvehetetlen ruhát választott nekem. Erős vagy Bella. Kinyitottam a táskát. Meg akar ölni! – sóhajtottam fel. A mai viseletem egy farmer miniszoknya, egy királykék blúz, és egy kék magas sarkú lesz. Baró! Nem elég, hogy kitöröm a nyakam, még a seggem is le fog fagyni ebbe a vacakba. Kell lennie másnak. – kutattam tovább, de semmi. Magamra kapkodtam a bugyit meg a melltartót, majd felhúztam a szoknyát. Fantasztikus! Kint van belőle a fél seggem. Felvettem a blúzt is, majd kifésültem a hajamnak nevezett valamit. Egyáltalán honnan szedte ezt Alice? Mert ezek biztos nem az én cuccaim. Visszavittem a táskát a szobába - amit még mindig nem tudom, hogy kié- felhúztam ezt a borzalmat, majd megindultam lefelé a lépcsőn. Még szerencse, hogy a szemem előtt volt, különben sohasem találtam volna meg, amilyen szerencsétlen vagyok. Meg tudod csinálni, meg tudod csinálni.  Szépen lassan haladjunk. Megvan az első lépcsőfok. Ügyes vagy. Most jöhet a többi. Már majdnem leértem, amikor hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, s az utolsó három lépcsőfokot gurulva tettem meg. Most mondja valaki, hogy nem vagyok egy főnyeremény. Az Istenit, hogy még ezt is elcseszem. Gyorsan felpattantam.
- Jól vagyok, jól vagyok. – emeltem fel kezeim, majd megigazítottam magamon a ruhát.
- Itt meg mi történt? – lépett be az ajtón Edward.
- Bellácska szaltózni akart egyet. – kezdett el röhögni Emmett.
- Mi? Kicsim jól vagy? – dobta el a szatyrokat kezeiből, majd hozzám sietett.
- Jól vagyok Edward. Nincs semmi bajom. – próbáltam nyugtatgatni.
- 5 percre megyek el, de ti még ezalatt az idő alatt se tudtok vigyázni rá. – fordult dühösen a többiek felé.
- Az én hibám volt. Nem figyeltem. – hirtelen megkordult a hasam. Hupsz!
- Éhes vagy? – fordult vissza hozzám. – Gyere! – kezdett el húzni a konyha felé. Leültetett, utána pedig visszament a szatyrokért.
- Mit kérsz? – mosolygott rám.
- Jó lesz egy szendvics is. – anyuék már biztos nagyon idegesek. Igaz, hogy nem várom a faggatózásaikat, de azért azt nem szeretném, ha szívinfarktust kapnának miattam. Miután meguzsiztam, elköszöntem a többiektől – jobban mondva mindenkitől a szőke hajú lányt kivéve, ugyanis ő úgy bánt velem, mint egy leprással – majd Edward hazahozott.
- Biztos, hogy bejössz? – álltam meg az ajtó előtt. Apa kocsija ugyanis a ház előtt parkolt.
- Biztos. – mosolygott rám, majd benyitottam.
- Hazajöttem! – kiáltottam el magam.
- Felviszem a táskát a szobádba, jó? – kérdezte tőlem Edward. Elmenekül a kis gyáva. Magamra hagy ezekkel a piócákkal.
- A konyhában vagyunk. – hallottam meg anyu hangját. Edward megindult az emeletre, én pedig a konyha felé tartottam.
- Sziasztok. – álltam meg az ajtóban.
- Milyen volt? Mesélj! Ugye rendesen bánt veled? Élvezted? – kérdések hadát zúdította rám anya.
- Nem tudom, miről beszélsz. – próbáltam a hülyét játszani. Még életemben nem voltam ennyire zavarban. Az ősökkel beszélni a szexről? Grrr, kiráz a hideg. Apára félve pillantottam. Anyun látszott, hogy őt nem zavarja a dolog, de nem tudtam, apa, hogy vélekedik erről.
- Nem kell így nézned rám. Anyád mindent elmondott. – arcáról nem lehetett leolvasni érzelmeit.
- Jó napot! – állt meg mellettem Edward.
- Szóval te vagy az a ficsúr, aki felhúzta a lányomat. – lépett apa Edward elé. Úristen! Nála van a pisztolya. Szemem Edward és apa között cikázott. Feszült csend állt be.
- Szeretem a lányát, uram. – szólalt meg Edward. Apa meredten nézett rá.
- Csak vicceltem. Üdv a családban! – verte vállba Edwardot. Kifújtam a levegőt. Én majdnem elájulok, és ő csak viccel?
- Ha ha ha – feleltem gúnyosan. Edward átölelt. Honnan tudta, hogy most erre van szükségem?
- Hát nem édesek? – kérdezte anya meghatottan.
- De, azok. Hagyjuk őket kettesben, asszony. – kezdte el apa húzni anyát kifelé. – Mi is voltunk annak idején fiatalok. – kacsintott rám.
- Ez ultra ciki volt. – temettem arcom szerelmem mellkasába.
- Kicsit. De nekem megérte. – emelte fel fejem, majd lágy csókot lehelt ajkamra.
- Ma még nem is kaptam rendes csókot. – kezdtem el duzzogni. 
- De bátor lett valaki hirtelenjében. Az előbb miért nem voltál ennyire határozott? – húzta fel szemöldökét.
- Nem is tudom, kinek reszketett a lába. – vágtam vissza neki.
- Mi? Ez nem is igaz. Én igenis férfi voltam. – sértődött meg.
- Persze, persze. – kuncogtam rajta egy jót.
- Ezért meg kell, hogy büntesselek.
- Juj, de félek. – rémült arcot vágtam.
- Félhetsz is. – Edward közelebb húzott magához, s a következő pillanatban már az ajkamon éreztem gyöngéd, puha száját. Hozzásimultam, s hajába túrtam. Ajkaimat széttártam Edward behatoló, érzéki nyelvének.
- Bella… - anya hangjára szétröppentünk. – Ó, bocsánat.  Igazán nem akartam zavarni. – sütötte le szemeit.
- Semmi baj. Miért hívtál?
- Látogatód van. – még mindig nem mert a szemembe nézni. A részleteket nem lett volna rest kihúzni belőlem, de egy csóktól zavarban van? Ez vicces.
- És ki az?
- Én. – Edward torkából egy morgás tört fel, a hang hallatán.

26. fejezet- Az első este

 Sziasztok. Hű és ha. Elérkezett ez a pillanat is. Még soha nem írtam ilyet, szóval nem tudom milyen lett. Ja és khm... +18 :P Tom, h ti betartjátok :D +18 :D Na pusszantás :) És jó olvasást :)

   ( Edward szemszöge)

Még mielőtt földet ért volna, és a becsapódás széttrancsírozta volna az agyát, az én idióta bátyám elkapta. Hál’ Istennek!
- Mi a francot csináltok? – futottam oda hozzájuk. Emmett letette Hannát, aki rögtön befészkelte magát a karomba.
- Láttad ezt Edward bácsi? Ugye milyen csúcs szuper voltam? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Ilyet soha többet nem csinálhatsz! Megértetted? – szidtam le.
- Hanna! Jézusom! Ugye jól vagy? – időközben Rosalie-ék is ideértek. Letettem a kislányt az ölemből.
- Alice néni! Alice néni! – futott oda hozzájuk. – Emmett bácsi olyan klassz volt. Kettéharapta egy szarvas torkát, amíg én megkínoztam egy békát. Bottal jól megszurkáltam, majd rátapostam. – kuncogott cselekedetén.
- Te vadásztál, mikor Hanna is a közeledben volt? – morogtam bátyámra.
- Ne parázz már! Nem lett semmi baja a kiscsajnak. Viszont nagyon jól szórakoztunk. – terült el egy vigyor az arcán.
- Remélem, akkor is mosolyogni fogsz, mikor megbüntetlek. – ragadta fülön Alice Emmett-et, majd húzni kezdte a ház felé.
- Gyere, tündérke. – vette fel ölébe Rosalie Hannát, majd mi is megindultunk hazafelé.
- Le ne merj ülni, Emmett Cullen! – üvöltött húgom bátyámra, mikor hazaértünk. – Ki kell találni neked valami büntetést. – kezdett el gondolkozni.
- Szerintem is. – értett vele egyet Rosalie.
- Jaj, ne már! Már te is bébi? – kezdett el hisztizni fivérem.
- Nem érhet Rosalie-hoz két hónapig – vetettem fel az ötletet. Bátyám gyilkos pillantást küldött felém, amitől én elkezdtem röhögni.
- Szerintem jó – állapította meg Alice. – Szerinted Rose? – fordult az említett felé.
- Szerintem is. – Rosalie-t az se érdekelte volna, ha 6 hónapig nem nyúlhat hozzá a férje, annyira lekötötte őt Hanna.
- Ez bosszúért kiált – sziszegte dühösen bátyám.
- Sarokba – adta ki a parancsot Alice. Miután Emmett elfoglalta a büntetése helyszínét, elkértem húgomtól a telefont, hogy felhívhassam Bellát. Felmentem a szobámba telefonálni. Tudom, így is hallják, hogy mit beszélünk, de legalább nem látom az arcukat.
- Halló? – szólt bele szerelmem édesen.
- Szia. Én vagyok az.
- Justin, te vagy az? – bátyám hahotázott a nappaliban.
- Ki az a Justin? – kérdeztem duzzogva.
- Csak nem megsértődtél? – hallottam, hogy kuncog.
- Nem. – húztam fel az orrom.
- Naaaaa. Hát tudsz rám haragudni? Most rebegtetem a pilláim.
- Az a te nagy szerencséd, hogy szeretlek – sóhajtottam fel.
- Tudom. – talán most elmosolyodott?
„Most, hogy megtudtuk, hogy mennyire szerencsések vagytok, esetleg nem térnél rá a lényegre? Nem sürgetni akarlak, csak már szeretném megismerni. Egy nőnél sokáig tart a készülődés”. – hallottam meg húgom gondolatait. Tényleg nem tudnak leszakadni rólunk még 5 percre sem.
- Szabaddá tudod tenni magad estére?
- Már megvolt. Mi a meglepim? – kérdezte izgatottan.
- Ha elmondom, már nem lesz meglepetés. – incselkedtem vele.
- Kis gonosz.
- Tudom. – mosolyodtam el. – Amúgy nem bánnád, ha a húgom átmenne ma hozzád? Szeretne megismerni, meg segítene elkészülni estére.
- Ú. Ne küldd túl hamar. Kicsit kupi van.
- Kettőre?
Az túl késő – üzent gondolatban húgom.
- Egy órára? – helyesbítettem a kérdést.
- Az jó lesz. Akkor gyorsan összepakolok. Szeretlek. Szia. – és ezzel letette a telefont. Jó hamar lerázott, nem mondom.

Bella szemszöge

Délre végeztem a rendrakással. Mégsem mutatkozhatom Edward testvére előtt kupis lakással. Vajon, hogy nézhet ki? Azt mondta a húga. Akkor fiatalabb nála. Vajon hány évvel? És hogy nézhet ki? Biztos gyönyörű lehet. Még bedobtam egy melegszenyót, majd leültem TV-t nézni. Félpercenként az órára pillantottam. És ha nem fog kedvelni? Nyugodj meg Bella! Ha idegeskedsz, csak mindent elrontasz. Pontban egy órakor megszólalt a csengő. Nyugi Bella, nyugi! Mosolyogva kinyitottam az ajtót, de mikor megláttam, hogy ki is Edward húga, lehervadt a mosoly az arcomról. Ez a lány a discoból. Már nem értek semmit se.
- Esetleg bemehetek? – mosolygott rám.
- Pe...persze – álltam félre az útból. A lány elkezdte behordani a cuccait. Három sporttáskát, egy sminkkészletet, és egy ruhát nylonban. Miután lepakolt, leült a kanapéra.
- Beszélgessünk! – ütötte meg maga mellett a helyet. Bezártam az ajtót, és félve leültem mellé. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert nagyon jól elbeszélgettem Alice-el. Tisztáztuk a kapcsolatát Edward-dal és a kislánnyal. Kiderült, hogy semmilyen vérrokonság nincs közöttük, csak megsajnálta a kislányt, akinek meghaltak a szülei, és örökbe fogadta. Meglepett, hogy ilyen fiatalon rászánta magát egy ilyen fontos lépésre, de tisztelem ezért. Az is kiderült, hogy idősebb Edwardtól, csak a megszokás miatt hívja szerelmem őt húginak.

Alice sem volt hajlandó elmondani, hogy mi lesz a meglepetés. Délután nekifogott az előkészítésemnek. Időközben anya is hazaért a munkából, így már ketten szorgoskodtak rajtam. Nem engedték, hogy lássam magam. Hat órára el is készültek a remekművel.
- Gyönyörű vagy. – kezdett el pityeregni anya.
- Remélem, nem töröm ki a nyakam ebben a cipőben. – egy combközépig érő fekete ruhát, és egy hozzáillő fekete magas sarkút viseltem. A hajam behullámosították, és nem kevés vakolatot is raktak rám. Nem értem mire ez a felhajtás.
- Induljunk! – csapta össze kezeit Alice. Beültetett a kocsiba, s megindultunk a randi helyszíne felé.
- Majdnem elfelejtettem. – fékezett le, s a következő pillanatban bekötötte a szemem.
- Ez meg minek? – kérdeztem sértődötten.
- Hogy ne tudd hová megyünk. – indított ismét, s tovább folytattuk utunkat. Húsz perccel később megállt, s kihúzott a kocsiból.
- Vigyázz, el ne essek! – kezdtem el hisztizni. Nem látok semmit se.
- Mindjárt ott vagyunk. – jelentette ki. Két perccel később meg is álltunk.
- Jó szórakozást!- hallottam meg Alice hangját, majd elengedett.
- Most már levehetem ezt az izét? – nem válaszolt senki se. Csak levehetem. Mikor levettem a szememről a kendőt, elámultam. Egy csodaszépen feldíszített réten találtam magam. Halk zene szólt, s a rét közepén Edward várt rám, egy pokrócon. Megindultam felé, s akkor láttam, hogy minden földi jóval van tele a takaró. Erre az észrevételre megkordult a hasam.
- Szia, szépségem. Káprázatosan nézel ki. – zárt karjaiba Edward.
- Te sem panaszkodhatsz. – néztem végig öltözetén. Egy fekete öltönyt viselt, ami még jobban kiemelte mennyire tökéletes. Hogy lehet ekkora mákom?!
- Éhes vagy? – mosolygott rám.
- Kicsit – vallottam be. Leültünk enni. Pontosabban én ettem, Edward pedig nézett. Állítása szerint már evett. Én nem firtattam tovább a dolgot. Miután befejeztem a vacsorám, pezsgővel koccintottunk.
- Táncolunk? – nyújtotta kezét felém szerelmem.
- Ezer örömmel. – álltam fel. Lassú, meghitt, romantikus számok szóltak. Tökéletesen randihoz illőek.
- Egész este megőrjített ez a ruha. Majd köszönetet kell mondanom Alice-nek érte – suttogta fülembe. Hangja elvarázsolt. Elvesztettem az eszem. A következő pillanatban megcsókoltam, vadul és mohón. Ujjaimmal a hajába túrtam. Edward olyan szorosan ölelt magához, hogy mozdulni sem tudtam. Szája kielégíthetetlenül tapadt az enyémre. Nem tudtam ellenállni. Kéjsóváran felnyögtem, s testemmel Edwardnak feszültem, miközben a szája könyörtelenül hatalmába kerítette az enyémet. Edward keze vad lendülettel fedezte fel a testemet, melleimet, fenekemet simogatva ruhán keresztül. Belülről remegtem a lüktető vágytól. Mintha örvénylő vihar ragadt volna magával. Combjaimat édes kín járta át, valósággal felemésztve, apró remegésekkel végigfutva a testemen, hogy aztán megállapodjon lényemnek legbelsejében. Edward gyengéden lefektetett egy másik pokrócra. Ajkaimat széttártam behatoló, érzéki nyelvének, lábaimat felfedező ujjainak. Edward szája most az államat halmozta el piciny, bizsergető csókokkal, aztán végigkúszott a nyakamon. Lehúzta a hátamon a ruha cipzárját, majd megszabadított a ruhadarabtól. Szemét végigfuttatta testemen, s csodálatot véltem felfedezni bennük. A cipőimtől is megszabadított, így már csak egy bugyiban és egy melltartóban virítottam előtte.
- Te nem vetkőzöl? – kérdeztem idegesen. Edward csak mosolygott rajtam egyet, s megszabadította magát a fölösleges ruhaneműktől. Csak boxerét hagyta magán.
- Elképesztően gyönyörű vagy – suttogta fülembe. Kikapcsolta melltartómat, majd elhajította. Ajka ismét végigkúszott nyakamon, le egészen forró, megkeményedett mellbimbómig. Sivatagi forróság öntött el, mikor simogatóan rájuk zárultak ajkai. Szája lejjebb siklott hasamra, majd szájához húzta kezemet, és végigcsókolta minden ujjamat. Nyelve hegyével a tenyeremet simogatta, aztán az ujjaimat, s megborzongtam az élvezettől. Áhítatosan végigsimogatta csípőm vonalát, a combomat, s megcsókolta hasamat. Miközben nyelvével tüzes köröket rajzolt a hasamra, lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is, én pedig ott feküdtem előtte meztelenül és reszketve, noha forrt a vérem. Ajka lejjebb csúszott a hasamon, s izgalmam az elviselhetetlenségig fokozódott. Tűz áradt szét a combjaim között. Edward elvált tőlem, majd magát is megszabadította a felesleges ruhaneműtől. Mellettem termett, átöleltük a másikat, és simogatni kezdtük egymást. Majd hasra fordított, és ajka végigsiklott a hátgerincemen. Megvonaglottam a szinte elviselhetetlen gyönyörtől, s ösztönösen összeszorítottam a combomat. Amikor megérintette a vállamat, visszafordultam. Most én kutattam végig a testét. Megérintettem a combjai közt ágaskodó, bársonyos keménységet, mámorosan az ujjaim közé fogtam, s gyöngéden simogatni és ingerelni kezdtem. Egy idő múlva nem bírta tovább, felnyögve rám gurult, és ajkát a mellemre tapasztotta. Amikor finoman beleharapott, felsikítottam a gyönyörűségtől.
- Edward! –suttogtam. – Gyere, gyere…
- Kicsit fájni fog. De ne félj! Itt vagyok – suttogta, majd belém hatolt. A fájdalomtól könnyek csordultak le arcomon, amiket ő lecsókolt.
- Engedd el magad! – csókolgatni kezdte nyakam, s én egyre felszabadultabb lettem. A kezdeti fájdalom helyét bizsergés vette át.
- Azt hiszem, minden okés. – mosolyogtam rá. Lábamat a csípője köré kulcsoltam, s ő mozogni kezdett bennem. Először lassan, majd egyre gyorsabban. A bensőmben halmozódó feszültség a csúcspontjához közeledett, s fölemeltem a csípőmet, hogy még mélyebben magamba fogadhassam. Adni és kapni akartam, s ez az együttlét sokkal szebb volt, mint amilyennek a legmerészebb álmaimban képzeltem.
- Edward! – kiáltottam fojtott hangon, és behunyt szemmel megadtam magam a megváltó kielégülés mindent elsöprő érzésének. Edward néhány másodpercre rá követett engem. Egy morgás hagyta el száját, jelezve, hogy ő is átélte ezt a csodát.
- Istenem, Bella! – sóhajtotta Edward. – Te vagy a legcsodálatosabb nő a világon. Megsimogattam a haját, és csókot nyomtam a vállára.
- Szeretlek – suttogtam.
- Én is szeretlek – húzott magához, én pedig befészkeltem magam karjaiba. Ez volt életem legszebb éjszakája.
- Aludj, kedvesem! – csókolgatta nyakamat Edward, s én hallgattam rá. Nem sokkal később már az álmok földjén voltam.


Ui: A komik jól esnek *pislog* 13 minimum :)

Frissről

Sziasztok. Ne haragudjatok, h nem volt ma friss, de belázasodtam, és egész du az ágyat nyomtam. De láttam, h van aki elutazik, ezért nekiülök, és megírom. Nem tom mikorra végzek, de hajnalba is felteszem, ha úgy van. Ne haragudjatok, de lassít ez a köcsög láz :S De igyekszem. És lesz benne +18 :P Puszi :)

Nem tudom hányadik díj :D

Újabb díjat kapott a töri :D Szívrohamot kapok mindjárt :D Hatalmas köszönet mindenért AliceCarror-nak <3 Köszi babám :$

Hatalmas köszönet a díjért Kléra <3
http://kleratwfic.blogspot.com/

1. Hatalmas F1 rajongó vok :D
2. Imádom a pizzát :P
3. Édesség 4ever :P
4. RobSten +18 4ever :P
5. Aki kéri a linket, szóljon :D Megéri :P


Akiknek tovább adom:
http://ragyogovagyak.blogspot.com/

http://bloodlight-cylise.blogspot.com/

http://kulonosszerelem.blogspot.com/

http://vattacukor-viszateroszerelem.blogspot.com/

http://walktoremember-byanita.blogspot.com/

25. fejezet - Csókcsata

 Megjöttem :D És a feji is velem jött :D Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy a feji 16 és feles :D 16 és fél éves kortól ajánlott :D Viccet félretéve :D Van benne egy kis huncutkodás, de nem vittem túlzásba :P A végét este álmodtam meg :D Jó, mi?:P Jó olvasást :)

  ( Emmett szemszöge)

- Mit csinál ott fiatalember? – hallottam meg egy idős hölgy hangját a hátam mögül. Rohadt életbe! Ezt Edi is biztosan meghallotta. Most hova a francba bújjak el? Mivel nem volt jobb búvóhely 5 másodperc alatt, ezért a kocsi mögé futottam – emberi tempóba persze, mert ez a vén szatyor folyamatosan engem bámult- s lebuktam. Hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Csak ne vegyen észre, csak ne vegyen észre! Nem mertem felnézni, mert féltem, hogy meglát. Csak lapultam ott, amikor megállt mellettem két láb. Mosolyogva felemeltem a fejem.
- Szeva öcsi. Mizujs?
- Te mi a francot csinálsz itt? – morgott rám.
- Semmi esetre se hallgatóztam, és utána ide buktam le. Ez hülyeség lenne, nem? – fordított logika. Ha bevallod az igazat, azt úgysem fogja elhinni. Több éves tapasztalat már. Mindig az agyamba turkál a válaszért.
- Tudod mit? – sóhajtott fel. – Nem érdekel, de most rögtön húzz haza! Világos? – nézett dühösen rám.
- Igen. – tápászkodtam fel, s szomorú szemekkel néztem rá.
- Menj már! – kiabált rám.
- Mindig a kicsit bántják. – lehajtott fejjel megfordultam, s csoszogva elindultam. Vissza-visszapillantgattam, de Edi kitartóan állt ott, és nézte, ahogy távozom. Rohadt szipirtyó! Miatta maradok le az előadásról. Később vissza kellene jönnöm és kinyírnom. Igaz, hogy a húsa már rágós, de milyen élvezetes lenne már, egy kicsit szórakozni vele. Menekültetném néhány percig, majd kihúznám alóla a járókeretet. Jó kis móka! Akkor megkérdezhetné, mit csinálok.
- Kiszívom a véred, vazeg! – majd átharapnám azt a kíváncsi torkát. Edward felmorgott mögöttem. A francba! Minek kell hallgatózni, ha? – kérdeztem tőle gondolatban.
- Mert üvöltenek felém a gondolataid. De haladnál is? Megtettél kemény 5 métert eddig. – hangja gúnyosan csengett. A mai szórakozásomnak is annyi. Trappolva megindultam hazafelé.

  ( Edward szemszöge)

Hát ezt nem hiszem el! Csak nekem lehet ennyire félkegyelmű bátyám. Miután Emmett elhúzta a csíkot, visszamentem Bellához. Nem elég, hogy Bella tuti szakítani fog velem, még ez az idióta is rátesz egy lapáttal. Bella a nappaliban állt, háttal nekem.
- Csak Emmett volt. – sóhajtottam fel. Igazán megfordulhatna. Elvégre most fogom utoljára látni. Szeretném minden egyes arcvonását jól elraktározni magamban. Nem válaszolt, csak állt egy helyben. Ilyenkor nem bírom a csendet.
- Most már beszélgethetünk. – próbáltam utalni az előbb megkezdett mondatára.
- Kellene. – fordult meg végre. Könnyei elapadtak.
- Bella, én sajnálom. Nem tudom…
- Imádlak – vetette nyakamba magát. Mi van? Mindenre számítottam, csak erre nem.
- Ezt nem értem. – felemelte a fejét, s a szemembe nézett.
- Mert elintézted azt a görényt. Nekem sohasem lett volna hozzá bátorságom. Az én hősöm. – szorosabban ölelt át, s arcát elrejtette a nyakamba. Hű! Valaki csípjen meg! Ilyen nincs!
- Nekem van a világon a legklasszabb barátnőm. – forgattam meg a levegőben. Mindketten szívből nevettünk. Miután letettem a földre, Bella továbbra is átkulcsolta kezeivel a nyakamat.
- Ömm Edward. Kérdezni akarok valamit. – túrt bele hajamba.
- Csak nyugodtan. – mosolyogtam rá.
- Már korábban is észrevettem, hogy milyen hideg vagy. Csak nem mertem megkérdezni, hogy miért. De most megkérdezem. Miért?
- Egy betegség miatt. A hideg testhőmérséklet a velejárója. – hazudtam rezzenéstelen arccal. Gratulálhatsz magadnak Edward Cullen!
- És súlyos? – kérdezte riadtan Bella.
- Nem, egyáltalán nem. – simítottam végig arcán. – Valami másról nem beszélhetnénk? Kényesen érint ez a téma. – nagyszerű hárítás. Kényesen is érinthet, hogy vámpír vagyok. Vajon őt, hogy érintené, ha megtudná?
- Rendben. – mosolygott rám, majd ajka lecsapott az enyémre. Ezzel egyidejűleg a keze is felfedezőútra indult. Végig simított mellkasomon, majd haladt tovább a hasam felé. Nyelvünk játéka egy pillanatra sem állt meg, mi több, egyre szenvedélyesebbé vált. Kezét végighúzta hasamon, majd levándorolt férfiasságomra, s ott megállt.
- Mit csinálsz? – szakítottam meg csókunkat.
- Szerinted mit csinálok? Csókolnálak, ha engednéd.
- A kezeddel mit csinálsz? – vettem szaggatottan a levegőt. Ez nem normális egy vámpírnál.
- Csak felfedezem a tested. – felelte könnyedén, majd elkezdett taszigálni a kanapé felé. Mikor odaértünk, lelökött rá, s ő rám mászott.
- Csak nem meg akar erőszakolni, Miss. Swan? – kérdeztem vigyorogva.
- Fogd be! – lassított egy kicsit a tempón.  Megcsókolta a szememet, az orromat, az ajkamat, s a gyöngéd érintésektől az egész testemen borzongás futott keresztül. Szorosan magamhoz húztam, s végig simítottam a hátát. Szinte elolvadtam a vágyakozástól. Nem emlékszem, hogy valaha is kívántam volna így valakit. Gyors testhelyzetváltozást hajtottam végre, s így most már én voltam felül. A blúza alá csúsztattam a kezem, s kikapcsoltam a melltartóját.
- Csak nem huncutkodik, Mr. Cullen? Ön szerint ez a helyes viselkedés, egy hölggyel szemben? – vigyorgott rám.
- Ön kezdte, Miss. Swan. – csókolgatni kezdtem a nyakát, s közben lágyan megérintettem a mellbimbóját. A torkából feltörő kéjes nyögés megerősítette, hogy jó úton járok. Elkezdtem lehúzni róla a blúzát, mikor megszólalt a telefon.
- Ne vedd fel! – húztam végig ajkam nyakán. A telefon kitartóan csörgött tovább.
- Lehet, hogy fontos. – nézett rám Bella. A francba! Lemásztam róla. Visszavette blúzát, s megindult a vezetékes telefon felé. Nem bírtam nem követni, így mikor felvette a telefont, én hátulról átöleltem, s elkezdtem csókolgatni a nyakát.
- Halló? – hangja kissé remegett.
- Bella Prosti Swan? – Rosalie kijelentésére kisebb morgás tört fel belőlem, de még idejében megállítottam, nehogy megijesszem kedvesem.
- Add már ide! – hallottam meg húgom hangját. – Bella? – szólt bele immáron ő.
- Igen. Kivel beszélek? És honnan tudják a számunkat? – kezdett ideges lenni.
- Nyugi. – suttogtam fülébe.
- Alice vagyok. A telefonkönyvben volt benne. Mi már találkoztunk egyszer. – nem figyeltem mit mond húgom. Harapdálni kezdtem Bella fülét. Kedvesem száját néha egy-egy sóhaj hagyta el, bizonyítva, hogy jól esik neki kényeztetésem.
- Edward ott van? Fontos lenne. – hallottam meg Alice hangját. Bella átnyújtotta nekem a telefont.
- Mit akarsz Alice? – kérdeztem bosszúsan. Miért nem tudnak néhány órára békén hagyni?
- Emmett elvitte magával Hannát, és nem tudjuk, hol lehetnek. Szándékosan nem tervez előre semmit se, vagy ha mégis, csak azért, hogy tévútra vigyen minket. Hiába kerestük, nem találtuk meg. Az illatuk alapján se tudtuk követni őket. Tudom, hogy rosszkor zavartalak meg titeket, de tudod, hogy milyen Emmett. Szerintem te se szívesen hagyod kettesben őt Hannával.
- Ó, hogy a franc esne bele! Azonnal indulok, Alice. – tettem le a telefont.
- Bocsi, kicsim. El kell mennem.
- Jó. – Bella megsértődött. Ó, nők!
- Kiengesztellek, ígérem. – leheltem lágy csókot ajkára. – Később felhívlak, jó?
- Jó. – felelte duzzogva.
- Tedd magad estére szabaddá! Van egy meglepetésem. – a meglepetés szónál felcsillantak szemei.
- Mi? Milyen meglepetés? – kérdezte izgatottan.
- Majd meglátod. De most mennem kell. – pusziltam arcon, majd kimentem a kocsihoz. Eszeveszett tempóval hajtottam hazafelé, de még így is úgy tűnt, sohasem érek haza. A lányok kint vártak rám. Leparkoltam, majd kiszálltam.
- Ti normálisak vagytok? Emmett és Hanna kettesben? – keltem ki magamból.
- Csak felmentek Hanna szobájába játszani. A legutolsó pillanatban döntötte el, hogy elviszi. Nem láttam előre. Már nem tudtuk megakadályozni. – felelte megszeppenve Alice.
- Ne dumáljunk, hanem keressük meg őket! – szólalt meg Rosalie. Most az egyszer egyet kellett vele értenem, így elindultunk a megkeresésükre. Szétváltunk, mert így hamarabb átfésülhettük az erdőt. Nem tudom mióta kereshettem már őket, mikor hirtelen megcsapott Hanna illata. Őrült tempóval futottam abba az irányba, ahonnan jött. Mikor látótávolságon belülre kerültek, majdnem szívinfarktust kaptam. Hanna egy fa tetejéről zuhant le, észvesztő sebességgel a föld felé tartva.


Ui: 13 komi, ne felejtsétek :P Puszi :)

24. fejezet - Ki véd meg? Egyáltalán mi a franc van itt?

Sziasztok :) Megírtam. Mármint én Alice :D Remélem bejövős :P Jó olvasást!

24. fejezet
Ki véd meg? Egyáltalán mi a franc van itt?

Emmett szemszöge

Szerintem senki nem vette észre suhanás közben szerény személyemet. Én olyan gyors vagyok és a megoldó képességem is olyan magas, hogy lehetetlen, hogy elszúrjam. Egy egész két tized másodperc alatt tettem meg az utat. Megláttam Edi fiút, ahogy éppen bőszen boxol a srác arcába. Oké, még élt. Ez jó, nem?
Basszus! Vérszag van. Hiányzik az emberi nedű. Hiányzik az a mámorító érzés, amikor ellepi a nyelvemet, a szájpadlásomat, és a kaparó, szúró érzést végleg megszünteti a torkomban és… ÁLLJ! Most megbízható vámpír szerepben vagyok.
- Edi fiú! – rántottam ki a verekedés menő világából. – Itt a kedvenc bátyuskád! – tártam szét a kezem. Edward fejét már biztos ellepte a vörös köd, tekintete éjfekete volt és nagyon… elvetemült. Be kell ismernem, kicsit megijedtem tőle. Miért nincs itt Rose bébi, hogy kiálljon értem?
- Menj el! – morogta.
Oké, ez nem jött be. De várjunk csak! Bella miért nézi ennyire a szememet? Talán csábosnak talál? – vigyorodtam el. De nem úgy nézett rám. Ijedt volt.
A rohadt büdös francba! Nincs rajtam kontaktlencse. A szemem most a vörös és a fos szín között van valahol. Na, kell egy jó betegség, amire foghatom. Cinkes.
Hol is tartottam?- töprengtem. Valaki keservesen felordított… Nem tudok így gondolkodni! Á! Meg van! Edi és a cimbije, aki most rinyál akár egy kislány. Neki kell segítenem.
Feltartott kézzel megközelítettem a fivéremet, akire most nagyon büszke voltam. Szó nélkül ütött! Megérte az a sok év szekálás… Edward felnőtt férfi lett!
Képzeletbeli könnyek gyűltek a szemembe. Állj! Most Edi-t kell leállítanom, mert különben Allie kinyír. Lehetetlen ennyi nőneművel együtt élni!
Már csak két méter választott el Edwardtól és az édes vérű pasastól, amit könnyedén áthidaltam. Ed vállára tettem a kezem.
- Öcsipók, nem éri meg! – szólítottam meg.
- Igen, kérlek… - könyörgött vagy inkább rinyált a vérző egyedünk. Milyen vétek! A sok finom vércseppecske nem a számban végzi, hanem az aszfalton. Milyen szomorú…
- Hagyj, Emmett! – morgott rám, majd tarkón csapta a fiút. Áúcs!
„Edward könnyítsd meg a dolgomat. Szomjas vagyok, már egy hete nem vadásztam – hazudtam könnyedén. – Tudod, milyen vagyok, ha éhezem? Ha? Tudod? INNI AKAROK MOST! Szóval hagyd ezt abba, mert Alice azt akarja, kettő: ezzel fájdalmat okozol Bellának, akit mellesleg hamarosan megeszek ebédre, mert éhen halok! Jó kis aromája van a csajnak…” – közben gondoson elképzeltem, hogy töröm ketté Bella gerincét, és, hogy mélyesztem a nyakába a fogamat, míg ő erőtlenül vergődik és sikoltozik a karomban.
Edward, mint egy állat felmorgott. Nem kicsit. Nagyot. Ellökte a fiút, és dühödt képpel felém fordult.
Ajjaj! Most bajban vagyok!
- Te, most fuss! – figyelmeztettem a földön fekvőt. Szó nélkül feltápászkodott, majd kereket oldott.
- Edward, ne kezd! – hallottam meg Bella hangját.
Nem törődött vele. Ajjaj! Ez olyan ijesztő! Hol van Rose bébi, hogy most megvédjen? Vagy esetleg leállítsa Edwardot? Mi lesz így velem?
Edward körülfonta a nyakamat az ujjaival, majd fojtogatni kezdett.
Felfogtam, hogy mi történt és felnevettem.
Körül sem érte az én izmos nyakamat az a nyeszlett keze. Könnyedén lefejtettem magamról.
- Na, most menj, vigasztald meg asszonypajtást, mármint Bellát!
Felmorgott.
- Menj, vagy megeszem! – fenyegettem nevetve, majd színpadiasan megdörzsöltem a hasikámat. Editől féltem? Az egész gyerek felér a kisujjammal maximum.
Haha!
Edward megindult Bella házához. Szegény lány már bement. Ciki ez a lány! Nem bírja a vérfürdőt? Milyen dolog ez?
Becsengetett, majd egy kisírt szemű Bella nyitott ajtót, aki szó nélkül beengedte az én tökfej, szerelmes és hülye bátyámat. Nem jól van ez így. Hol az a tökös csaj, aki most elfenekelné Edwardot? Milyen őrült világ ez? Ma valami fordított nap van, vagy mi?
Közelebb osontam a házhoz. Nem szép dolog, de én tudni akartam mi folyik bent. Hátha van egy kis csete - pata a szerelmesek között.
Megpróbáltam beolvadni a környezetembe, fütyülgetni kezdtem, de közben erősen hallgatóztam.
Cirip, cirip… Csönd! Ezek hallgatnak! Uncsi…
- Bella, sajnálom, ha megijesztettelek… - kezdett magyarázkodni Edi.
- Edward én…
Mi én? Veszekedni fog? – dörzsöltem a tenyerem. Miért nem folytatja? Tudni akarom – toporzékoltam, és tovább hallgatóztam.

13 kommi után friss :) Puszi: Alice

23. fejezet- A látomás

Megjöttem :) Gonosz vagyok? Á, dehogy :P Ez az Edi tetszik nekem :D Titta menő :D Nektek?:P Jó olvasást :)

  ( Alice szemszöge)
- Ki öl meg kit? – hozta le Emmett ölében Hannát.
- Edward. Azt a srácot. – feleltem kétségbeesetten.
- Biztos jól vagy, Alice? – mért végig Rosalie.
- Emmett! Menj Bella házához! Legyező utca 49. – bátyám csak állt egy helyben. – Mozdulj már meg, te szerencsétlen! – üvöltöttem rá, mire ő végre vette a lapot, s elrohant Belláékhoz. Edward elvitte a kocsit, de nem is baj. Futva hamarabb megteszi a távolságot. Csak érjen oda! Kérlek, Istenem, csak érjen oda!


   ( Emmett szemszöge)

Nem tudom, miért kell Bellához mennem, de még sohasem láttam ilyen idegesnek Alice-t. Valami komoly dologról lehet szó. Vajon mibe keveredhetett az öcsi? Életében először szerelmes és máris gond van vele. Ha ezt előre tudom, nem engedtem volna ki a házból. Megmaradhatott volna, az én kis mindig szolgálatra kész öcsikémnek. Régi szép idők! Amikor csak egy pajzán gondolatot kellett eleresztenem, és máris az udvaron bunyóztunk. De nem, neki szerelmesnek kell lennie! Most mehetek és hozhatom haza. Nem jól van ez a szereposztás. Neki kellene engem hazahoznia, nem pedig fordítva. Úgy látszik, kezd fakulni a népszerűségem. Milyen világ már az, ahol az öcsi a rosszfiú? És én mi vagyok? Egy aggódó apuka, aki hazahozza? Nem jól van ez így. Még a végén komoly és megbízható vámpír válik belőlem. Ezt nem engedhetem meg! Vissza kell állítanom a régi, jól megszokott imidzsem. Ha az Edwardos felhajtás lezajlott, ki kell találnom valami eszméletlen őrültséget, amitől a hírnevem ismét tündökölni fog. Igen, ez lesz a megoldás!


  ( Alice szemszöge)

Emmett már öt perce elment. Még nem ért oda. Minden pillanatban újabb és újabb látomásaim lesznek. De mindegyiknek ugyanaz a vége: a srác meghal. Miért nem láttam én ezt előre? Ha csak egy perccel előbb látom, ha csak eggyel. Akkor talán megmenthető lenne. De így!
- Na, mi van? Csak nem feladod?- kérdezi gúnyosan Edward.
- Soha. Ne is álmodj róla! – látszik a srácon, hogy már nincs jól. Szája felszakadt, orra eltörött, egész testét vér lepi el. Lehetséges, hogy néhány bordája is eltört. Edwardon egy karcolás sincs. Mondjuk érthető, mivel vámpír. Az egész verekedést úgy bonyolítja le, hogy a másságát ne fedje fel, ugyanis Bella nézi őket. Szegény lány szeméből potyognak a könnyek.
- Milyen érzés szenvedni? – vágja Edward gyomorszájon a fiút. – Érzed a fájdalmat?- csap le ismét ellenfelére. A fiú összerogy.
- Edward, kérlek! Erre már tényleg semmi szükség. Látod, hogy nincs jól. – indul meg felé Bella, de megállítja.
- Mondtam, hogy maradj ott! – szól kissé ingerülten Edward. Bella fivérem hangjától összerezzen, s megtorpan.
- Állj fel! Légy férfi!- morog bátyám. A fiú nagy nehezen feltápászkodik, de már alig áll a lábán.
- Már bocsánatot kértem Bellától. Fiatal voltam és hülye. Már megbántam. – a fiút elhagyta az ereje, térdei felmondták a szolgálatot.
- Azt mondtam állj fel! – rántja fel a földről bátyám.
- És Bella nem volt fiatal? Arra nem gondoltál, hogy összetöröd egy ártatlan lány szívét?- Edward a kezei közt tartotta a fiú testét, s dühösen a szemébe nézett. A fiú nem válaszolt. Csak vért köpött folyamatosan.
- Bassza meg! Kérdeztem valamit, az Istenit! Válaszolj! – pofozta fel bátyám a srácot.
- Edward, kérlek! Megölöd. – zokogott Bella.
- Megérdemelné ez a szemét. – szavait átjárja a gyűlölet.
- Nem gondoltam rá. – válaszol nagy nehézségek árán a fiú.
- Azt rögtön gondoltam. – hajította le bátyám a fiút a földre. – És most miért jöttél? Hogy megint bántsd Bellát?- rúgta oldalba a földön fekvőt. A srác már nem tudott védekezni. Képtelen volt rá.
- Nem hallom. Mi a francnak jöttél ide?- rúgott belé ismét. A srác képtelen volt beszélni, az eszméletvesztés határán volt.
- Válaszolj már, a kurva életbe! – dühödött be bátyám, s rugdosni kezdte. A srác néhány pillanattal később meghalt.
Miért nem változik a látomás? Az Istenit! Hol van már Emmett?

  ( Emmett szemszöge)

Az erdőn seperc alatt átjutottam, de a városban csak lassan tudtam haladni. Miért kell az embereknek az utcán lenniük? Muszáj voltam emberi tempóban haladni. Na meg az sem segített éppen, hogy nem tudtam hová kell mennem. Szerencsére egy idős hölgy adott útbaigazítást, így már a megfelelő ház felé tartottam. Ha minden igaz, ha itt befordulok, akkor a Legyező utcán kötök ki. Igen, itt is a tábla. Mikor befordultam a sarkon, rögtön megéreztem a vér szagát. Ez nem túl jó előjel. Emberi tempóban futni kezdtem, mert voltak szemtanúk. Belláék háza természetesen az utca végén van. Miért is ne? Néhány idős ember idegesen pillantgatott abba az irányba, ahová tartok. Szóval tényleg komoly dologról van szó.
- Ne, Edward! – hallottam meg Bella hangját. Leszarom a szemtanúkat. Gyorsabb tempóra kapcsoltam.


Ui: Komikat ne felejtsétek el, lécci :) Köszi :)

22. fejezet - Te ki vagy? És te? :D

 Sziasztok. Megjöttem :D Ááá, ma nagyon király napom volt :D A kedvetekért raktam a fejibe egy kis romantikát :D Ez Alli véleménye :D Igenis érzelmes vok :D

Mérhetetlenül kicsi & bosszantó ^^ üzenete:
*ja
*hogy búcsúcsók
*gratulálok
*te romantikus lélek -__-

A vége milyen? :P Valami jó kis befejezést akartam :D

  ( Bella szemszöge)

- Ti meg mi a francot csináltok? – hallottam meg Edward dühös hangját.
- Ez nem az, aminek látszik – kezdtem el mentegetőzni.
- Nem is annak néztem. –hangja gúnyosan csengett.
- Ez ki? - kérdezi tőlem Chris, s fejével Edward felé intett.
- Igen, ez ki is? – nézett rám várakozóan Edward. Mellé léptem, s félve pillantottam fel rá. Vajon most mit gondolhat? Ugye nem hiszi azt, hogy Chris és én?
- Ez nevetséges! – csúszott ki hangosan a számon. Hogy én mekkora egy marha vagyok. Mindketten kérdőn néztek rám, s a magyarázatomra vártak. Ezért nem akartam én kapcsolatba bonyolódni. Csak a baj van vele.
- Ő Edward. A barátom. – mutattam a mellettem állóra. – Ő Chris. A volt pasim. – mutatok az említett felé.
- A fogadós Chris? – kérdezte gúnyosan Edward.
- Mi közöd hozzá kiscsávó? – lépett Chris Edward elé.
- Én vagyok a pasija. Vagy netalántán süket vagy? A pasija, aki mindjárt beveri a pofád. -Chris felnevetett.
- Te? – nézett végig Edwardon gúnyosan.
- Kíváncsi vagyok, hogy fogak nélkül is lesz-e kedved röhögni. – nézett vele farkasszemet.
- Az Istenit! Ha ennyire meg akarsz dögleni, nyomassuk! – Chris továbbra is vigyorgott.
- Elég legyen! Nem lesz semmiféle verekedés. – szakítottam félbe őket. Mindketten hitetlenkedve meredtek rám. – A házban. Nem akarok vért és belsőségeket takarítani. – fejeztem be a mondatot.
- Kint várlak, keménycsávó. – verte vállba Chris Edwardot, majd kiment a házból. Mikor kettesben maradtunk, rögtön magyarázkodni kezdtem.
- Egyszer csak beállított. Én le akartam koptatni, de levakarhatatlan. Bejöttem kólát önteni neki, amikor hirtelen letámadott. Én nem akartam.
- Shh – tette ujját ajkamra. – Tudom, hogy nem akartad.
- Nem akarom, hogy miattam verekedjetek. Chris idősebb. Még valami bajod esik – fakadtam sírva, akár egy kislány.
- Nyugi, kicsim. Nem lesz semmi baj. – törölt le egy könnycseppet arcomról.
- Most szólítottál először kicsimnek. – csúszott ki a számon. Ezek itt ketten mindjárt szétverik egymást, és én ezzel foglalkozom? Nem vagyok komplett.
- Nem tetszik? – nézett rám csalódottan.
- De. Nagyon tetszik – suttogtam alig hallhatóan. Edward kisimított egy tincset az arcomból, majd megszólalt.
- Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egy féle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát.
Á, imádom az agyát. Olyan kis okos.
- Haragszol rám, igaz? – nem válaszolt, csak az arcomat fürkészte. – Megértem, ha szakítani akarsz. Talán én is ezt tenném a helyedben. – kezdtek el ismét potyogni könnyeim.
- Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek. Érted? Szeretlek. Még ha bűnös is ez a szerelem. – nézett mélyen szemembe. Az utolsó mondatát nem igazán értettem.
- Megígéred, hogy nem lesz semmi baj? – könyörgő pillantást küldtem felé. Edward szomorúan nézett vissza rám.
- Megígérem. – lágyan végig simított arcomon, majd ajka lecsapott az enyémre. Ez a csók másabb volt, mint az első. Ebben a csókban a szenvedély keveredett a birtoklási vággyal. Mégis fájdalmas volt. Szinte búcsúszerű. Mi? Búcsúszerű? Edward megszakította a csókunkat, s sietős léptekkel elhagyta a házat. Jaj, ez a pasi! Kirohantam az útra, ahol az ellenfelek már egymással szemben álltak.
- Búcsúzz el az életedtől! – morogta Edward, s ezzel kezdetét vette a párviadal.


  ( Alice szemszöge)

Annyira szuperül meg fogom szervezni Belláék randiját. Láttam. Edward szabad kezet adott mindenhez. Bátyám talált egy fantasztikus rétet vadászat közben, ami állítása szerint Bellára emlékezteti, így a randi helyszíne adott volt. Nekem már csak a díszítést, a vacsorát, az együttest, s a ruhákat kell elintéznem. Edwardot elküldtem Bellához, hogy kérje meg, hogy tegye magát estére szabaddá. Legalább addig is nyugodtan szervezhetek. Kikészített az állandó nyavalygásával, s beszólásaival. Mindig mondtam, hogy jobb, ha ebbe a férfiak nem szólnak bele. Hirtelen látomásom lett. A látomásban Edward és egy ismeretlen srác verekedett.
- Mi az, Alice? Mit láttál? – kérdezte Rosalie aggódva, rémült arcom láttán.
- Megöli.

Ui: Ne felejtsétek! 13 komi :) Pusszantás :)

21. fejezet - Hűtlen

Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok. Elfelejtettem, hogy én írom a fejezetet x'D Puszmó elfelejtett cseszegetni, én meg jövők fel blogra nagy vígan, hogy van-e friss, erre Puszmó írja: Alice már készül vele. Erre én: o.O. Aztán eszembe jutott, hogy én akartam megírni x'D Puszmó jól kiröhögött >.< (megérdemeltem x'D). Jó olvasást: Alice

21. fejezet
Hűtlen

- Hát te meg mi a francot keresel itt? – kérdeztem tőle nagy kedvesen.
Legszívesebben helyben megrugdostam volna, de hát nő vagyok. Asszem. Mondjuk, ha egy kicsit… Nem!
- Bella, minden okod meg van rá, hogy utálj…
- Bella ez meg ki? – kérdezte az anyám.
- Egy seggfej! – mondtam könnyedén.
- Oké, kincsem, oldd meg! Nekem most mennem kell dolgozni – felelte anyu, majd Chris-t kikerülve eltűnt.
Fantasztikus. Ketten maradtunk. Nincsenek szemtanúk.
- Nem mehetnék be? – vetette be azt a „menő vagyok, mindent megkapok” nézését.
A konyhakés milyen messze van tőlem? Balesetnek be tudnám állítani?
- De… persze… Hogyne! – mosolyogtam rá. – Hülye vagy? Elhúzhatsz maximum, ha még szereted a kispöcsödet, haver!
A konyha olyan öt méterre van tőlem. Befuthatnék, elvehetném a kést. Lenne ideje elmenekülni?
- Kérlek… - nyalizott.
- Mit akarsz? – kérdeztem. Még mindig a lépcsőn álltam. Jobban járunk mind a ketten, ha nem megyek közelebb.
Chris Summers még mindig ugyanolyan jóképű volt. Mintha mit sem változott volna a gimnazista évek után. Szőke fürtjeit hátra zselézte. Drágának tűnő, krémszínű bőrkabátot viselt farmerral és tornacipővel.
Egész helyes… Állj! Ő egy tapló! Barátom van! Egy sokkal édesebb barátom van!
Átlépte a küszöböt, és bezárta maga mögött az ajtót. Ajjaj, ez bejött…
- Megnőttél! – mért végig. Tulajdonképpen elég kihívóan nézhettem ki. Csak egy rövidnadrág és egy topp volt rajtam, a hajam meg Istentelenül nézett ki.
- Egy perc és jövök… - hebegtem. Nem ölöm meg, csak átöltözöm… Nem megyek a konyhába, csak átöltözöm… Nem keresem meg apu puskáját, csak átöltözöm…
Felsiettem a lépcsőn, és nem estem el egyszer sem. Csoda. Bezártam magam mögött az ajtót, és neki dőltem. Vettem két mély levegőt. Megcsinálom! Meghallgatom és kirúgom. Ez a terv.
Gyorsan magamra kaptam tiszta fehérneműt, egy farmert és a kedvenc kék blúzomat, megfésülködtem, majd a fürdőben rohamtempóban fogat mostam és egy kis sminket tettem fel. Nem Chris miatt. Nem. Edward miatt. Még szép.
Lerohantam a lépcsőn. Most nem volt mázlim, kétszer botlottam meg. Jellemző. Chris nem volt sehol. Talán elment? Nem! Én még be akarok neki olvasni! Én még el akarom neki mondani, mennyire megalázott! Én el akarom neki mondani mennyire szerettem…
Benéztem a nappaliba. Ott ült, a kanapémon. Hát, sohasem a szerénységéről volt ismert.
- Csinos vagy! – vigyorgott rám.
Bólintottam. Nem tudtam mit mondhatnék. Ahogy rám nézett, valamit megindított bennem. Sírni akartam, megint.
Leültem a kanapé legtávolabbi részébe. Fő a távolságtartás. Idegesen doboltam az ujjaimmal a combomon, kihúztam magam.
- Na, miért jöttél? Tíz másodperced van, hogy mondj valamit…
Csönd.
- 10… 9… 8…
- Bocsánatot kérni! – csúszott ki belőle.
- Mi van? – néztem rá értetlenül. Szinte ösztönösen a kezem megindult az arca felé és nagyot csattant rajta. Oké, ez nekem is fájt. – Megint egy hülye fogadás? Ha? Nem találtál jobb játékszert magadnak?
- Nem! – kapott az arcához. Úgy kell neki. – Félreérted. Magamtól jöttem. Egy segg voltam veled.
- Aha, pontosan, elmehetsz! – mutattam az ajtó felé. – Ezt eddig is tudtam.
- Várj, még nem fejezetem be.
- Hallgatlak! – fontam a mellkasom körül össze a kezem.
- Láttalak… a diszkóban. Elképesztő, hogy megváltoztál. És egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből… Ahogy a hajad a szélben…
- Állj! Nem akarom hallani! Menj el! Barátom van! – tettem hozzá védekezésképpen.
- De, akarod. Látom, hogy nézel rám.
- Ideje menned!
- De Bells…
- Ne hívj így! – förmedtem rá. – Neked csak Bella, ok?
Csend. Kezdett kínossá válni, számomra.
- Hozhatok valamit? – törtem meg a csöndet.
- Egy kis kóla jól esne… - mondta feszengve. Remek! Nem vette a kérdés költőiségét! Most még a piánkat is elissza, úgy, hogy nincs mérgem, vagy egy jó kis fostatóm.
Nagy nehezen felálltam, nagyokat sóhajtottam, hátha veszi a lapot, hogy rohadtul nincs kedvem kiszolgálni.
Nem vette. Jellemző. Bunkó.
Megindultam lassan a konyha felé. Nem akartam elsietni. Így kevesebb időt kell vele együtt töltenem. Hiszen, basszus! Annyira szerencsétlen vagyok, hogy még a saját házamból is képtelen vagyok kirakni. Fantasztikus.
Elővettem egy poharat, majd a hűtő felé vettem az irányt, amiben a kóla volt. Lehet a felét hígítanom kéne egy kis vízzel. Fő a spórolás. Á, nekem nincs szegénységi bizonyítványom, mint egyeseknek, kint a nappaliban. Kiöntöttem a kólát, és nem sajnáltam – max. egy kicsit.
- Bella!
- Á! – sikítottam és ugrottam fel, és egy gyors hátrafordulással a kezemben tartott pohár tartalma Chris makulátlan fehér pólóján végezte.
- Sajnálom… én… én csak megijedtem! Mindjárt kiszedem… Hol egy rongy? – hebegtem.
- Shh, semmi gond… - simított az állam alá.
Az arca egyre közelebb került, testemet szorosan a konyhapultnak préselte. Miért közeledik? Mit akar ez tőlem? Már épp azon voltam, hogy lekeverjek neki még egy jókora maflást, amikor…
- Bella?! – hallottam meg egyetlenem bársonyos és... ideges hangját. Akaratlanul is szétrebbentünk.

Puszmó kért egy jó kis idegtépő függővéget. Én jó vagyok benne... muhahaha! 13 komi után friss :) Szeressük ezt a számot :D

Újabb blog :D

Csak nem bír magával ez a hülyegyerek :D Nos, társ szerkesztő lettem Jane oldalán :D Twilightos ötlet, X-mannel megfűszerezve :P Nézzetek be! :) Hátha felkelti valaki érdeklődését :) Nekem nagyon tetszik :D Csak ajánlani tom :D Puszi mindenkinek :)

http://blacksunchildren.blogspot.com/

3. díj

Ááááá, el se hiszem :D Még 1 díjat kapott a blog :D Hű, ez hatalmas megtiszteltetés :) Még fel se fogtam igazán :D

Hatalmas köszönet érte, Adree-nak és Beus-nak <3 Nagyon nagyon köszi :)
http://adryandbeus9415.blogspot.com/

Hatalmas köszönet érte Danielle <3 Nagyon nagyon köszi :)
http://daniellablogja.blogspot.com/

1. Team Damon :D ( The Vampire diaries :P)
2. Team Eric :D    ( True Blood)
3. Olyan hülyeségeket tudok álmodni, hogy csak na :D ( 1-2 lehet fanfiction lesz :D)
4. Az új törim kitalálásában segített az öcsém :D
5. Imádok nevetni :)



Akiknek tovább adjuk:

http://volterrafenye.blogspot.com/

http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/

http://hogylehetszvelem.blogspot.com/

http://bloodlight-cylise.blogspot.com/

http://ejjelivadaszok-lizzie.blogspot.com/


Még egyszer nagy köszönet Adree és Beus .)

Frissről, új blog :)

Sziasztok. Csak szólni szeretnék, hogy ma nem lesz friss, Alli ugyanis nem érzi jól magát, és ő írja a fejit. Bocsi, de remélem megértitek.

És most 1 jó hír :D

Nyitottam 1 új blogot :D Nem bírok magammal :D Annyi ötletem van, hogy muszáj volt az egyikbe belekezdenem :D Nézzetek be, lécci. Remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket :)

http://verkotelez.blogspot.com/

A disegnért ezerszeres köszönet Allinak <3 Szerintem fantasztikus lett :) Köszi mindenkinek, aki benéz :) Puszi :)

A blog kapott még 1 díjat :) El se hiszem :' Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz ez a történet. Nagyon örülök neki, hogy tetszik nektek:)

Köszi Valöriee <3 Nagyon nagy köszönet neked <3
http://valoriee.blogspot.com/

Köszi Zsuzska <3 Neked is nagyon nagy köszönet <3
http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/



1. Imádom az olvasóimat :)
2. Szeretek olvasni :)
3. Taylor kockáit imádom :P
4. Vámpír mániás vagyok. :)
5. A szobám fala tele van poszterekkel :D
6. Apám lassan kiakad a vámpír mániám miatt :D
7. Hálás vagyok Allinak, hogy segít nekem <3

Akiknek tovább adjuk:

http://ebredes-lizzie.blogspot.com/


http://akivalasztottak.blogspot.com/

http://janenorthmanstory.blogspot.com/

http://robstenloveisagame.blogspot.com/

http://walktoremember-byanita.blogspot.com/

http://beyond-the-fame.blogspot.com/

http://sohasemondhogysoha.blogspot.com/


Köszi még egyszer Valöriee <3 Nagyon, nagyon, nagyon :)

20.fejezet - Végre együtt

 Sziasztok:) Meghoztam a fejit :) Most nem voltam gonosz :D Csak 1 kicsit :D Azért lázadás ne törjön ki, jó? :D 13 ismét :) Jó olvasást :)

      



( Bella szemszöge)

- Szeretlek – nézett rám várakozón.
- Én is szeretlek – suttogtam alig hallhatón. Edward a következő pillanatban felkapott, s megforgatott a levegőben.
- Valaki nagyon boldog. – kuncogtam, mikor végre letett a földre.
- Baj? – mosolygott rám, miközben félresöpört egy tincset az arcomból.
- Nem, nem baj. – pirultam el érintésétől.
- Álmos vagy? – kérdezte, mert megpróbáltam elnyomni egy ásítást az előbb. Úgy látszik nem túl sikeresen.
- Kicsit. – vallottam be szégyenkezve. Végre összejövünk Edwarddal, és én álmos vagyok. Ki hallott már ilyet? Nem vagyok normális.
- Hazakísérlek. – vette ki a kocsi kulcsot kezemből, s elkezdett terelgetni az anyósülés felé.
- Mit csinálsz? – torpantam meg.
- Hazakísérlek. De ezt már mondtam. Biztos nem aludtál be egy kicsit? – kuncogott rajtam.
- Nagyon vicces. – nyújtottam rá nyelvet. – Azt hittem, a kocsiddal fogsz követni. – néztem szét a parkolóban, de nem találtam egy kocsit se, az enyémen kívül.
- Nincs itt a kocsim. Elhoztak idáig. De most már ülj be, mert állva elalszol. – mosolygott rám édesen. Mindig ilyen cuki volt? Vagy csak a boldogság teszi? Nem számít. Szót fogadtam Edwardnak, s beültem. Néhány pillanattal később ő is beszállt, s indított is. Annyi kérdés kavargott a fejemben, hogy nem tudtam melyikkel is kezdjem. És az illata. Az illata fantasztikus. Vajon milyen parfümöt használhat? Az biztos, hogy csodálatos.
- Bella – rázogatott Edward. Mikor kinyitottam a szemem, már a házunk előtt állt a kocsim. Fantasztikus! Elaludtam.
- Honnan tudtad hol lakom? – próbáltam kikecmeregni a kocsiból. Biztosan nem említettem neki.
- Ez egy kisváros. És a rendőrfőnök lánya vagy. Mindenki ismer. – nyújtott nekem kezet, amit én készségesen elfogadtam. Az ajtó előtt kissé kényelmetlenül éreztem magam. Vajon megcsókoljam? Vagy az túl gyors? És ha nem teszem? Lehet, akkor megint azt fogja hinni, hogy visszahúzódtam a csigaházamba?
- Jó éjt. – lehelt könnyed csókot ajkamra.
- Jó éjt. – estem be mosolyogva a házba. Nekidőltem az ajtónak. Szükségem volt néhány másodpercre, hogy összeszedjem magam. Miután csökkent a varázs, eszembe jutott, hogy Edward kocsi nélkül jött. Hogy jut haza? És erre miért nem gondoltam előbb? Kivágtam az ajtót, s kiszaladtam az útra. Először jobbra néztem, majd balra, de Edwardnak hűlt helyét találtam. Basszus, még a számát se kértem el. Gratulálhatsz magadnak, Bella Swan, igazán briliáns vagy. Felmentem a szobámba, s kinyitottam az ablakot. Mindig is nyitott ablaknál aludtam. Előkotortam egy rövidnadrágot, egy toppot, meg egy bugyit, s elmentem zuhanyozni. Annak ellenére, hogy ennyire idióta voltam, még énekeltem is a zuhany alatt. Még szerencse, hogy a szüleim alszanak, különben kirohantak volna a házból. Gyorsan fogat mostam, s visszaindultam a szobámba. Az ágyamon egy cetli fogadott, ezzel a felirattal.

Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

Szerelmünk lapjai. Edward. Ez biztos, hogy ő volt. De hogy jutott be? Tökéletesen emlékszem, hogy bezártam az ajtót. Mindegy, majd ezt is megkérdezem. Lassan annyi kérdésem lesz már, hogy egyet-kettőt el fogok felejteni. Lehet, füzetet kellene vezetnem. Bevetettem magam az ágyba, s pillanatokon belül már az álmok világában voltam.
  ( Edward szemszöge)

Még életemben nem voltam ennyire boldog. Bella más, mint a többi nő, akikkel eddig dolgom volt. Nem akarok semmit se elsietni vele. Előbb meg akarom ismerni. Azt a kis üzenet dolgot nem bírtam kihagyni. Tudom, hogy őrültség volt, mert biztos érdekelni fogja, hogy jutottam fel a szobájába, de jelenleg még ez sem érdekel. Szóval így értették, hogy a szerelem elvakít. Ellepi a rózsaszín köd az elméd. Pont így érzem magam most. Szeretnék valami emlékezetes randit holnap Bellának. A legalkalmasabb személyhez kell fordulnom ebben a témában. A nappaliban már vártak rám.
- Nagyon szuper lesz. Egész életében emlékezni fog rá. – tapsikolt boldogan Alice.
- Te normális vagy? – kelt ki magából Rosalie.
- Nyugodj meg, cica! – próbálta nyugtatgatni Emmett.
- Te ebbe végképp ne szólj bele! – sziszegte dühösen.
- Vázoljuk a tényeket. Te vámpír vagy. Ő ember. Te szörnyeteg vagy. Ő prosti. Majd meghalsz a véréért, ő a sült krumpliért. Olyan vagy, mint a jég, ő hozzád képest tűzforró.
- Az ellentétek vonzzák egymást. – kacsintott húgom.
- És persze nem utolsó sorban, üldöz téged egy csapat vérszomjas vámpír, akik királynak akarnak. Vagyis helyesbítek. MINKET üldöznek. Ezzel a kapcsolattal mindenkit veszélybe sodorsz. Még Hannát is. – üvöltözött Rosalie.
- Bella nem veszélyes ránk nézve. – morogtam rá.
- És azt, hogy magyaráznád meg neki, ha beállítanának Jasperék a házukba, megölnék a szüleit, majd rólad faggatnák? Akkor is kitartana a nagy szerelme? – kérdezte gúnyosan.
- Miért nem tudsz örülni Edward boldogságának? – sértődött meg Alice.
- Mert az egy ember. Hát itt mindenki bolond? Nem látjátok, hogy mekkora veszély ránk nézve?
- Gyere, Edward. Menjünk, beszéljük meg a részleteket! Még a végén mi is megkeseredettek leszünk. Pontosabban féltékenyek. – húzott ki Alice a házból.


  ( Rosalie szemszöge)

- Te is az ő oldalukon állsz? – szegeztem a kérdést Emmett-nek.
- Cica, Bella nem olyan. Különben is. Apáék nem tudják, hogy hol vagyunk.
- Persze, véded a szeretődet.
- Na, de cica! – nem hallgattam tovább, inkább feljöttem Hannához. Hát erre a kis csöppségre senki sem gondol? Jasperék biztos megölik, ha ránk találnak. Sohasem lehet gyerekem, de ő olyan számomra, mintha a sajátom lenne. Még a vére utáni vágyamat is legyőzöm. Nem mondtam senkinek, de csábít a vére. Én emberi véren éltem, amíg el nem jöttem otthonról. De mégsem engedem a démonnak, hogy ő győzzön. Hannát sohasem bántanám. Ha megtenném, azzal magamat is megölném.

  ( Edward szemszöge)

- Szerinted is hülyeség, amit csinálok?
- Dehogyis. Tudod, hogy Rosalie csak féltékeny. Elvégre Bella ember. Rose is az szeretne lenni. – nyugtatgatott húgom.
- De…
- Semmi, de. – szakított félbe. – Kitalálunk valami nagyszerű randit, s utána megszervezem. Ugye én szervezhetem? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Másra rá sem bíznám. – mosolyogtam rá.
- Köszi, köszi, köszi. – kezdett el tapsikolni.
- Jól van, Alice, jól van. – próbáltam nyugtatgatni.
- Kezdjük is el! – látszott rajta, hogy milyen boldog. Hiányzott már neki a szervezkedés, az biztos.


  ( Bella szemszöge)

- Bella, kicsim, valaki jött hozzád. – kiáltott fel anya.
- Úúú, megyek. – csak ennyit bírtam kinyögni. Ki kereshet ilyen korán?  Még csak 8 óra. Még aludni akarok. Csak nem olyan sürgős – húztam a fejemre a párnát.
- Bella. Várnak rád. – kiáltott fel ismét anya. Ezek szerint muszáj lemennem. Lassan kikászálódtam az ágyból, s beledugtam a lábam a papucsomba. Mi van, ha Edward az? – jutott hirtelen eszembe. Így nem láthat meg. Belenéztem a tükörbe.
- Ú, minimum 3 óra kellene, hogy elfogadható állapotba kerüljek.
- Bella, igyekezz már! – hallottam meg anyu hangját. Szóval nincs három órám. Legalább most meglátja milyen is vagyok valójában. Ha igazán szeret, így is kellek majd neki. Remélem, szívinfarktust azért csak nem kap. Lecsoszogtam a lépcsőn, de megtorpantam, mikor megláttam, hogy ki is a látogatóm.

19. fejezet- Érzések

 Sziasztok:) Meghoztam a fejit:) Húú, már azt hittem, kitör vmi lázadás itt a végén :D Ez a feji annyira nem tetszik, úgyhogy csak 8 komi :) Jó olvasást :)

  ( Edward szemszöge)

Odaléptem az ajtóhoz, s kinyitottam. Bella még mindig fújtatott a kanapén.
- Most miért? Az előbbi nem jelentett semmit? – durcáskodott tovább. Olyan édes volt. Nem láthatta, hogy elmosolyodtam, ugyanis háttal álltam neki. Ideje egy kicsit visszavágni.
- Most mennem kell. – fordultam felé. – Majd még találkozunk. – feleltem sejtelmesen. Bella hápogott valamit, de hang nem jött ki a száján. Megfordultam, majd mosolyogva távoztam. Csak egy kis lecke. Semmi más.


   ( Rosalie szemszöge)

- Mit akarsz azzal, bébi? – nézett Emmett riadtan az ollóra a kezemben.
- Csak játszadozunk egy kicsit. – húztam végig a nyakán, a mellkasa felé közelítve.
- Nekem nem tetszik ez a játék. – suttogta alig hallhatóan.
- Miért nem? – haladtam lefelé.
- Csak nem, és kész. – nézte rémülten az olló haladási útvonalát.
- Itt az idő a bosszúmhoz. – állt meg kezem férfiassága előtt, majd hirtelen elkaptam, s egy jól irányzott rúgással lecsaptam rá. Emmett a földre rogyott. Hiába vámpír, ez még akkor is fáj neki.
- Aú- visítozta, miközben férfiasságát szorongatta.
- Csak azt kaptad, amit érdemeltél. – néztem le rá. Semmi együttérzés nem volt a pillantásomban. Egy kocsi állt meg a házunk előtt, majd pár másodperccel később Alice lépett be az ajtón.
- Itt meg mi folyik? – nézett a földön fetrengő Emmett-re.
- Semmi lényeges. Vettél kocsit? – kérdeztem izgatottan.
- Igen. – felelte csillogó szemekkel. Ebben a pillanatban Edward is beesett az ajtón.
- Vettél kocsit? – kérdezte Alice-től.
- Hát nem fantasztikus? Első láttásra beleszerettem.
- Az senkit sem érdekel, hogy Rose bébi az előbb tökön rúgott? – szólalt meg Emmett. Még mindig a földön feküdt. Látszólag még voltak fájdalmai.
- A fekete tényleg jó szín. – mondta Edward. Mintha mindenki fülét elkerülte volna az, amit az előbb Emmett mondott.
- Volvo XC60. – fordult felém Alice. Biztos látta, hogy meg akarom kérdezni a márkáját.
- Olyan kocsit akartam, ami Hannának is megfelel. Ez tökéletes választás volt. – mosolygott húgom. Hát igen. A kis csöppségre is gondolnunk kell. Miután behoztuk az össze szatyrot a kocsiból – ami nem egy-két darab volt- rögtön kérdőre vontam Edwardot.
- Miért tartott ilyen sokáig felmondanod?
- Mit érdekel az téged? – kérdezte dühösen.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy miért tartott eddig kinyögni azt, hogy felmondok.  – Edward Alice-re nézett. Valami itt nagyon gyanús.
- Nos? – kérdeztem ismét. Nem rázhat le ilyen könnyedén.
- Csókolóztam Bellával. – felelte egyszerűen.
- Menő vagy öcsi. – pattant fel a földről Emmett.
- Az előbb még haldokoltál. – néztem rá gúnyosan.
- Össze is törted a kis szívemet. – kezdett el szipogni.
- Fogd már be! – hajítottam neki egy párnát. Most nem ő van porondon.
- Hogy mit csináltál? – keltem ki magamból.
- Megcsókoltam Bellát. Vagyis ő támadott le. – kezdett el kuncogni. Alice nagyon furcsán viselkedett. Szomorúan nézett maga elé.
- Részleteket akarok. – vágta hátba testvérét Emmett.
- Egyszerűen csak letámadott. De az a csók. Isteni volt. Kicsit tovább is léptünk. – vigyorgott Edward. Alice hirtelen eltűnt a házból.
- Mi baja lehet? – kérdeztem értetlenül.
- Majd én utána megyek. – távozott a házból Edward is.

  ( Edward szemszöge)

Vajon mi baja lehet Alice-nek? Nagyon furcsák voltak a gondolatai. Állandóan csak azt hajtogatta, hogy Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! Egy fa alatt találtam rá. Elmerengve nézett maga elé.
- Alice. – szólítottam meg. Neve hallatán összerezzent.
- Nem vettem észre, hogy itt vagy. – nézett még mindig maga elé.
- Mi a baj? – foglaltam helyet mellette.
- Semmi.
„Ne gondolj rá! Ne gondolj rá!” – hallottam meg gondolatait.
- Tudom, hogy valami baj van. Mondd el!
- Nem lehet, Edward. – nézett rám szomorúan. – Megutálnál.
- Dehogyis. Hogy gondolhatsz ilyet? – lepődtem meg szavain. A következő pillanatban elém tárta elméjét.
- Ó- csak ennyit bírtam kinyögni.
- Látod? – nézett rám rémülten.
- Ez... hogy is fogalmazzam meg. – kerestem a megfelelő szavakat. – Csak magányos vagy, és belekapaszkodsz az első férfiba, aki az utadba kerül. Mivel én állok a legközelebb hozzád, így hozzám kötődsz a legjobban. De csak testvérként. Hisz te Jaspert szereted. Most csak össze vagy zavarodva a helyzet miatt. De tedd a szívedre a kezed, s mondd ki, hogy mit súg. – húgom engedelmeskedett.
- Jasper- suttogta halkan. – Jasper- nézett rám mosolyogva.
- Látod? Csak összezavarodtál.
- Köszönöm Edward. – ölelt át húgom.


  ( Bella szemszöge)

Mióta Edward elment, fullra ideges voltam. Vajon komolyan gondolta, hogy még találkozunk? Vagy csak meg akart szívatni? Senkivel nem tudtam szót érteni. Mindig csak bámultam magam elé, s álmodoztam, vagy a csókunkra gondoltam. Vajon ő is élvezte? Nem vagyok túl tapasztalt ezen a téren. Lehet, jót röhögött rajtam utána? Jó ötlet volt, hogy letámadtam?
- Áú – pattant fel a székéről egy férfi.
- Nagyon sajnálom. – ezt volt a tízedik, akire ráborítottam az italát. Az est hátralévő része is így telt. Még öt embert leöntöttem, mire Carl-ék úgy döntöttek, hogy én inkább maradjak a pult másik oldalán. Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen a műszaknak, s mehessek haza. Most csak egy kiadós alvásra vágytam, a jó meleg ágyamban. Bezártam az ajtót, s megindultam a kocsim felé. Valaki lezseren nekitámaszkodott, de nem láttam az arcát. Mikor közelebb értem, rögtön felismertem, hogy ki vár rám.
- Edward. – mosolyogtam rá. Egész este elképzeltem, hogy milyen lesz ismét látni, de ideges voltam. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik az újbóli találkozásunk.
- Bella. – biccentett a fejével. Túl távolságtartó. Ez nem jósol túl sok jót.
- Hogy vagy? – kicsit húzni akartam még a pillanatot. Elmémbe akartam vésni arcvonását.
- Jól. És te? – érzéseit nem tudtam leolvasni arcáról. Miért kell ennyire megnehezítenie? Csak egy apró jelet adhatna, hogy hogy érzi magát.
- Köszönöm jól. – néhány percre csend állt be közöttünk, mit ő végül megtört.
- Bella, beszélnünk kell! – feszülten vártam mondandóját.

18. fejezet - Vallomások

 Halihó :) Hű :D Jó hamar összegyűltek a komik :D Megdolgoztatjátok az embert, az biztos :D De nem baj, ennek csak örülök :) És végre és végre és végre eljött a pillanat, amire vártatok :D Kép :P Jó olvasást :)

(Bella szemszöge)

- Miért akarsz felmondani? – hangom kicsit rémülten csengett.
- Mert már semmi keresnivalóm itt. Már nincs szükségem a melóra. – felelte lezseren. Mire végre összeszedem a bátorságomat, ez a hülye el akar menni? Na, azt már nem. Tettem néhány sietős lépést David irodája felé, s mikor beértem, bezártam magam mögött az ajtót. A kulcsot kivettem, s belecsúsztattam a melltartómba. Onnan vegye ki, ha meri.
- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül Edward.
- Bezártam az ajtót. – feleltem egyszerűen.
- Azt én is láttam. De miért zártad be?
- Mert addig nem engedlek el, míg nem beszélünk. – kezdtem el tördelni ujjaimat. Játszom itt a nagymenőt, de megijedek egy beszélgetéstől? Ultra ciki vagyok.
- Nem mehetek ki, igaz?
- Nem.
- Akkor hallgatlak. – dobta le magát a kanapéra. Most légy okos Bella Swan.
- Nem tudom, hol kezdjem. – sóhajtottam fel.
- Mondjuk az elején? – kérdezte gúnyosan. Meglepett a viselkedése, de végül is megérdemlem azok után, amit vele műveltem.
- 15 évesen voltam először szerelmes. – úgy döntöttem, elmesélem neki az előzményeket is. Hátha így megérti. – Elsős gimnazista voltam. Azt hittem az enyém a világ. Elvakított a nagymenők világa. Chris Summers volt akkoriban az etalon. Minden lány róla álmodozott, minden srác irigy volt rá. Az első héten elhívott randizni. Mondanom sem kell, odáig voltam, meg vissza. A suli legjobb pasija elhívott engem randizni. Hú! Aztán mintha tündérmesében lennék, úgy telt az elkövetkezendő 2 hónapom. Míg nem egy nap, megláttam egy lánnyal csókolózni. Az egész suli előtt elmondta, hogy csak fogadásból járt velem. Mindenki csak röhögött rajtam. Sírva futottam haza, és 1 hétig ki sem mozdultam a szobámból. Akkor ott, a szobámban, könnyek közepette megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. – Edward döbbenten nézett rám. Leesett az álla a padlóra, most szedegette össze. Miután rendezte arcvonásait, végre megszólalt.
- Sajnálom, ami veled történt, de nem értem miért viselkedtél így velem. Semmi okod nem volt rá. Sohasem bántottalak, vagy próbálkoztam nálad, az illemet megszegve persze. – tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de mégis könnyebben reménykedtem.
- Értsd meg, Edward az én helyzetemet is. Egyik nap csak  belibbensz ide a helyes pofikáddal, olyan mosollyal, amitől beleremeg mindkét térdem, na meg persze, az észvesztő seggeddel  - lehet kicsit túl részleteztem. Edward mosolya mindenesetre erről tanúskodik. – és aztán azt mondod, hogy randizzak veled. Én – mutatok magamra. – Veled- mutatok rá. – Van egy kis szintkülönbség köztünk. Hiába utasítalak el, te továbbra is kitartasz, és ezt nem tudom hova tenni.
- Csak tetszettél nekem. Olyan nagy baj ez? – múlt időt használt. Vagyis már nem tetszem neki? Gratulálok, Bella, sikerült! Elérted a célod.
- Csak tetszettem? – kérdeztem szinte suttogva. Edward kicsit elgondolkodott, majd válaszolt.
- Igen. Csak tetszettél. Nem várhattam rád örökké, Bella.
- Néhány nap nem az örökkévalóság. – mondtam gúnyosan. Oké, én csesztem el, de akkor is rosszul esik. Csak 1 nap. Csak 1 napot kellett volna még várnia. Hát olyan nagy kérés ez?
- Mindig visszautasítottál. Sohasem hallgattál meg, vagy adtál nekem egy esélyt. A legkisebb jelet se mutattad, hogy lehetne közöttünk valami. Akkor mégis mire számítottál? – kérdezte kicsit dühösen. Odasétáltam a kanapéhoz, leültem mellé, s szembefordultam vele.
- Mert féltem. Érted? Kurvára féltem. – csaptam le ajkaira. Nem tudom honnan jött ez a nagy bátorság, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Edward kicsit meglepődött, de néhány másodperc múlva viszonozta a csókot. Hátrafektetett a kanapén, s szája lesiklott a nyakamra. Kezével addig felfedezőútra indult a combomon. Olyan hideg, de nem érdekel. Most csak a pillanat számított. Keze feljebb csúszott a ruha alatt a hasamig, s közelített a melltartóm felé. Mikor odaért, elhúzódott tőlem.
- Mi… - kérdeztem volna tőle, de vigyorral az arcán meglengette előttem a kulcsot. Hogy az a…!
- Akkor maradsz? – kérdeztem reménykedve.
- Nem. – válaszolta egyszerűen.




Cullen kiherélő ház

  ( Rosalie szemszöge)

- Megjöttem. – hallottam meg Emmett hangját a nappaliból. Hannával játszottam fent a szobájában.
- Magadra hagylak egy kicsit, jó? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mosolygott rám. Vámpírsebességgel lerohantam a nappaliba. Itt van ez a jó madár.
- Szia, bébi. – mosolygott rám. Vajon a kicsi én nélkül is ilyen vidám lesz?
- Szia. Jól szórakoztál? – tettem felé néhány lépést. Csak hárman voltunk a házban, Alice ugyanis elment vásárolni, Edward meg még nem ért vissza. Vajon mi tarthat neki eddig? Mindegy, most más dolgom van. Vele majd később rendezem le.
- A grizzly nagyon finom volt.
- És addig jól szórakoztál, amíg nem voltam itt? – néztem rá kimérten.
- Mi a baj, bébi? – hátrált néhány lépést.
- Jól bedugdostál néhány lyukat, amíg nem voltam? – sziszegtem.
- Edward mondott valamit, igaz? Csak hazudik, bébi, csak hazudik. Csak bosszút akar állni, azért talál ki dolgokat.
- Nem Edward mesélt, hanem Hanna. – ha lehetséges lenne, ebben a pillanatban megállt volna a szíve.
- Nem akarsz nekem valamit mondani? – léptem elé, s néztem a szemébe.
- Én nem akartam. – térdepelt le elém. – Alice ötlete volt, esküszöm. Én sohasem csalnálak meg, hisz te vagy az életem. Kényszerítettek. – úgy könyörgött, akár egy kislány. De nem ússza meg. Hogy gondolta, ha csak 1 napra is, de lecserél egy emberre? Engem? Rosalie Hale-t? Hát hallott már ilyet a világ?
- Állj fel! – húztam fel.
- Tényleg nem akartam. Alice…
- Fogd be! – szakítottam félbe. – Nem érdekel, hogy mit mondott Alice. Férfi vagy, nem? Akkor nemet kellett volna neki mondanod. De te belementél. Nem érdekel, hogy kényszerített. Ha nem akartad volna, visszautasítod. De te elmentél randizni azzal. – képtelen voltam kimondani a nevét. Azt meg főleg nem, hogy ember.
- De muszáj volt, bébi.
- Elég legyen! Semmi se muszáj. Mindig van más út. De te élvezted, igaz? Kicsit menőzhettél, amíg nem voltam itt, igaz? De kíváncsi vagyok, hogy fogsz vagánykodni, ha már nem lesz mivel. – terült el egy mosoly arcomon. Emmett megijedt, s kezeit férfiassága elé tette. Előhúztam az ollót a hátsó zsebemből, s meglengettem előtte. Szerintem, ha képes lenne rá, most bepisilt volna a félelemtől.
- Mit akarsz, bébi? – nézett rám rémülten. Én csak mosolyogtam tovább.

   ( Alice szemszöge)

Épp vásároltam, amikor látomásom lett. Bella és Edward csókolózik. Ennek örülnöm kellett volna, de valamiért mégsem voltam boldog. Ahogy Edward végighúzta a kezét Bella combján… Vajon milyen érzés lehet? Ahogy gyengéden végig csókolja a nyakamat, majd szerelmes szavakat suttog a fülembe. Mi? Én Edwardról fantáziáltam? Nem, az nem lehet. Hisz Edward a testvérem. De másrészről férfi is. Igazán jóképű férfi. És a mosolya. Mindenkivel kedves és udvarias. Mindig számíthat rá a vámpír. Mi? Édes Istenem! Mi történik velem?


Ui: Ha ha ha :D Azt hittétek ilyen egyszerű lesz? :D Megint 13? *pislog*

17. fejezet - Játékok

Sziasztok :) Most én, Alice, írtam meg a fejezetet. Remélem nem okoztam csalódást, hiszen senki nem érhet fel Puszmó - beteg - fantáziájához. :D Jó olvasást, Alice

17. fejezet
Játékok

Rosalie szemszöge
Nagyon nem izgatott, hogy Emmett nem ér hozzám egy hétig. Megérdemli! De vajon mit tett? Talán jobb is, hogy nem tudom.
Edward legalább elvégezte helyettem a piszkos munkát, úgy is meg akartam szívatni Emmettet, mert faképnél hagyott az én Mackóm. Nem hihette, hogy megússza, hogy személyemet hoppon hagyta!
- Rosalie néni! – kiáltott az emeletről Hanna. Istenem, de édes az a kislány! Végre lehet gyerekem! Végre lehet gyerekem!
- Megyek, életem! – válaszoltam, és vámpír sebességgel felfutottam hozzá.
A padlón ült, közben Barbie-val és Kennel játszadozott. Látszik, hogy az én gyerekem! Olyan büszke voltam rá.
Törökülésbe ültem, hogy egy magasságban legyünk.
Hanna elpirult, és a padlót kezdte el fixírozni.
- Valami baj van? – kezdtem volna az aggódást.
- Nem, csak kérdezni szeretnék valamit…
- Mondjad csak… - biztattam.
- Emmett bácsi a néni cicijét szereti, ugye?
Hogy az a…! Emmett! Mit volt, mit nem tenni, válaszoltam.
- Remélem, hogy nem csak a cicimet…
- Értem… De akkor miért akarja Bella cicijét is?
- Mit akar Emmett? – felment bennem a pumpa. Igyekeztem kedvesen beszélni. Kevés sikerrel. Hanna szemmel láthatóan megijedt. Éljen! Hülye, Emmett! Mi a francot művelt az én Macikám?
- Hát… múltkor randevúzott Bella nénivel, pedig Edwardnak jön be Bella néni cicije. És Emmett bácsi szerint Edward bácsi azért olyan savanyú, mert Bella néni medencéje túl száraz. Én ezt nem értem Rosalie néni!
- Majd Emmett megmagyarázza nekünk… - biztosítottam.
Én viszont értettem a helyzetet. Drága Emmettem nem tudta hová rakni a farkát a távollétemben. Most mit kéne tennem?
Talán megszabadíthatnám a kis barátjától…
Na, meg Edwardot! Felteszem ez a bizonyos – prosti – Bella ember. Mit akar ő egy humán lénytől, ha? Mikor én nem voltam elég jó neki… Nem mintha nem pofoztam volna fel, ha kikezd velem, de az a minimum, hogy a talpam nyomát is csókolnia kéne, nem egy emberre nyomulnia. Na, ez több mint sértő! Meg kéne ismerkednem a kis Bellácskával…
- Akadj le róla, Barbie! – üvöltötte Edward.
- Csak elbeszélgetnék vele… - mondtam gyilkos hangon.
- Most meghalsz! – ordította. Leültem a Hanna ágyikójára és a körmömet kezdtem el kapargatni. Alice úgy is elintézi helyettem. 3… 2… 1…
- Edward! Fél óra, húzz a sarokba! – parancsolta Alice.
Talált, süllyedt. Most mehetek az én kis Mackóm kiherélésére. Így csak megtanulja, kihez tartoznak a golyói.
Alice felkacagott. Gondolom látta a tervemet. Ennyit a magánszférámról…
- Hanna, drága, el leszel?
- Persze, Rose néni! De ne bántsd Emmett bácsit!
- Dehogy fogom, csak elveszem a kedvenc játékát…
Lényegében nem hazudtam. Tényleg a kedvenc dolgától szabadítom meg.
- Ne légy túl kemény Rose néni! Alice néni is benne volt! Állítólag ő vette rá Emmett bácsit!
Hogy mi a…?
- Tényleg? – kérdeztem számra fagyott mosollyal.
Alice lent felsikoltott.
- Igen. Emmett bácsi körbe-körbe, futott, mert félt Edward bácsitól, és azt kiabálta „Alice vett rá, ártatlan vagyok!”.
- Értem, köszönöm, drágám! Most megyek! – nyomtam egy puszit a homlokára.
- Szia, Rosalie néni! – csilingelte, majd folytatta a babázást.
Lerohantam a lépcsőn. Szerencsére Emmett vadászaton volt, így nincs ideje elfutni.
Alice-nek sincs. A falhoz vágtam, olyan erővel, hogy a betonépítmény tömeg megrepedt.
Alice hangosan felzokogott. Elengedtem, és értetlenül néztem rá. Most meg mi van? Nem fájhatott ez annyira…
- Jazz bébi… - szipogta. – Jazz is ezt tette velem!
Ó, hogy az a…! Szent szar! Tényleg!
- Alice… sajnálom… - mondtam bűnbánóan.
- Jó trükk! – nevetett Edward.
Csípőre tettem a kezem, Alice pedig gyilkosan méregette fivérünket.
- Plusz egy óra, te áruló… - sziszegte neki.
Edward még jobban nevetett. Szinte a falak is megremegtek. Testvéri szeretet.
Visszanyomtam a falnak.
- Mit csinált a Mackóm? – tértem vissza a témához.
- Csak randizott… - mondta rémülten.
- Kinek az ötlete volt?
- Alice-é! – vágta rá Edward.
- Plusz fél óra! – morogta.
- Miért tetted?
- Csak azért, hogy megnézzem, hogy csak Edit utasítja-e vissza! – mentegetőzött.
Elengedtem. Alice értetlenül bámult rám.
- Nem versz meg? – kérdezte riadtan.
- Nem, Emmett ment bele. Edwardot viszont engedd el!
- Miért?
- Mert most felmondani megy!
Nem akarom, hogy egy prostival dolgozzon!
És mikor jön haza az én kis Mackóm, hogy eljátszadozzak vele egy kicsit, az én módszereim szerint?
- Nem mondok fel!
- De felmondasz… - suttogta kábultan Alice. Gondolom a jövőt nézte, vagy ilyesmi. – Bella elutasít, te pedig felmondasz…
- Nem!
- De! – tért vissza közénk Alice. – Lásd be! Van már pénzünk! Bellának meg nem kellesz. Törődj bele, és lépj le szépen!

Bella szemszöge
Öt óra volt. Még lett volna két órám, de én már most elkezdtem készülődni. Ma szép akartam lenni, kivételesen. Nem tagadhatom, hogy bejön nekem Edward. Nem fogok szenyózni vele többet. Szeretem. És a múltkori kis jelenete után, mikor úgy ki volt akadva, hogy randizom, azt kell leszűrnöm, én is bejövök neki.
„Nem akarok savanyú citromként meghalni, adhatnék magamnak még egy esélyt.” – tűnődtem a tükörképemet bámulva, közben kihúztam a számat vörös szájfénnyel. Ez jól állt a fehér bőrömhöz, de ügyeltem, hogy a fogamat ne kenjem össze.
Fél hét, és én indulásra készen álltam. A hajamat feltűztem, és felvettem az egyetlen szépnek mondható göncömet, egy fekete testhez simuló, combközépig érő ruhát.
A disco kocsival úgy tízpercnyire van tőlünk, így teljesen időben voltam. De nem vártam tovább. Egy: rohadt ideges vagyok, kettő: hátha Edward már bent van, mielőtt leizzadom a sminkemet.
Beültem az ezüstszínű Peugeot 206-omba. Városi autó, kényelmesen tudok vele parkolni és nem utolsó sorban biztonságos. Nálam ez fontos.
Rekordidő, öt perc alatt értem a discoba. Lassan kiszálltam a kocsiból. Lelkiekben felkészültem arra, hogy kiröhög és elutasít. Egy hétig sírok, majd kikészítem. Ez a terv.
Megfontoltan haladtam a személyzeti bejáró felé. Nem akartam a köves úton elesni a magas sarkúmban. A gimis évek alatt meg tanultam benne menni, de azért nem kockáztatom a nyakam épségét.
Nyeltem egy nagyot, miközben a kezem a kilincsre helyeztem.
Még az sem biztos, hogy itt van! – dorgáltam gondolatban magam.
Még egyszer utoljára végig simítottam a ruhámon, hogy megigazítsam, majd benyitottam.
Elakadt a lélegzetem. Edward a főnöki asztalra támaszkodva állt és engem nézett. Az álla padlót fogott. Bejött!
Magamban elmosolyodtam, de próbáltam leplezni az örömömet.
Na, igen. Most mondanom kéne valamit.
- Hogy, hogy bent vagy ilyen korán? – csúszott ki a számon. Hiszen ő mindig pontosan hétre ér ide. Se előbb, se később (mert akkor megfojtanám).
- Bella… - nyelt egyet. – Én felmondok!
Mi? NEM!

Wiiii! Függővég :) Kövivel Puszmó jelentkezik, és kérésére komi hatát ;) Bella kedvenc száma: 13. 13 komment után Puszmónk hozza a frisst :D. Puszi: AliceCarror