2010. szeptember 28., kedd

EM - 7. fejezet - Titkok

Hú, gyerekek, sikerült :D Végre van friss :D Én sem tudom elhinni :D Ihletet nyertem Tia-tól, amiért ezer köszi (L)  S Lipton teát ittam :D  Sok szemszög, s egy kis izgalom :D Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ja, am a játékot törlöm, semmi szükség rá. Na befogom, mert két hét sok idő :D Jó olvasást :)
   


( Mary szemszöge)

Kedvesnek tűnik ez az Edward. És szó, ami szó, igazán jó pasi is. Na, nem mintha erre gondolnék. Ugyan már! Az én koromban? Mondjuk az apja sem rossz. Úristen, Mary! Mikre gondolsz te? Azonnal verd ki ezeket a fejedből! Úgy viselkedsz, mint egy 15 éves kamasz, akinek beindultak a hormonjai. Vagy csupán arról van szó, hogy ki szeretnéd használni a lehetőséget. Hisz nem minden nap akad az ember ilyen félistenekre. Most már komolyan állítsd le magad! Egy ráncos, aszalt vénasszony vagy, nem egy kis bakfis. Jobb, ha megkeresed Carlisle-t. Legalább addig sem gondolsz ilyen hülyeségekre.


  
(Jasper szemszöge)

Az elmúlt egy hónapom csodálatosan telt. Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Alice-szel. Igaz, még nem olyan a viszony köztünk, mint régen, de kezd helyrerázódni. Na, nem mintha könnyen ment volna. Alaposan megdolgoztatott minden egyes percben. Bizonyítás bizonyítást követett. Nemcsak neki, hanem magamnak is bizonyítottam. Lassacskán kezdtem a régi énem visszanyerni. Igaz, néha még nehéz volt magam kontrollálni a vér terén, de nem hagytam, hogy felém kerekedjen a szörnyeteg. Megálltam a helyem, s ezzel bebizonyítottam magamnak, s mindenkinek, hogy mégsem vagyok annyira gyenge, mint amilyennek gondoltak.  Többé már az sem érdekelt, hogy megfeleljek másoknak. Hisz Alice ráébresztett, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszek elég jó, akármit is csinálok. Az a fontos, hogy elfogadjam magam, s a többi nem számít. Akik igazán szeretnek, azokat nem zavarják a hibáim. Kiegyensúlyozottá váltam. Tökéletessé az tenné a boldogságom, ha Alice elválna Edwardtól. Már sokat beszélgettünk erről, de sohasem jutottunk dűlőre. Természetesen én azt szeretném, ha elválna tőle mihamarabb, de ő nem szeretné cserbenhagyni. Állítása szerint elárulná, ha megtenné. Elvégre akkor Edward szabaddá válna, s még az is megtörténhetne, hogy Xéniát kellene feleségül vennie. A másik indoka az, hogy már így is egyedül kell irányítania Edwardnak, mert ő minden egyes percet velem tölt. Nem szeretne visszaélni a szeretetével. Szerintem Edwardot ez nem zavarná, hisz számára csak az a fontos, hogy a húga boldog legyen. De nők! Ki érti őket? Elvégre furcsa logikai meneteik vannak.


   ( Emmett szemszöge)


Itt fekszek egyedül a szobánkban, s unatkozom. Utálom, ha Rose bébi magamra hagy. De állítása szerint szüksége volt egy kis kikapcsolódásra, ami számára a vásárlást jelenti. Most azok az átkozott ruhák tényleg érdekesebbek, mint én? Meg egyáltalán mi szükség rájuk?  Hisz úgyis letépem róla az összeset. Csak felesleges pénzkidobás. De mondja valaki azt egy vásárlásra kiéhezett nőnek, hogy nem mehet. Rögtön az intenzív osztályon köt ki. Mondjuk, az én esetemben ez nem fordulhatna elő. Legfeljebb csak kiherélne. Grrrr! Még a feltételezéstől is kirázott a hideg. Kopogtatás szakítja félbe eme fantasztikus eszmefuttatásom.
- Szabad – kiáltok ki, s felülök az ágyon. Lenyomódik a kilincs, s lassan kinyílik az ajtó. Hanna dugja be a fejét.
- Mi az, tündérem? – mosolygok rá.
- Beszélhetnénk, Emmett bácsi? – lép be a szobába, s bezárja maga mögött az ajtót.
- Persze. Gyere csak! – paskolom meg magam mellett az ágyat. Megfontoltan végigsétál a szobán, majd felpattan mellém.
- Miről szeretnél beszélgetni? – fordulok vele szembe. Mondjuk, nem hiszem, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb. A vicces nagybácsi szerepére tökéletes vagyok, de a komoly apa szerep nem nekem való. Néhány másodpercig hezitált, majd megszólalt.
- Mi az a szerelem? – néz rám nagy barna szemeivel érdeklődőn. Hoppá! Az én nézeteimet, hogy csökkentsem le 6 éves szintre?
- A szerelem – mérlegelem a szót. Igazából még nem találtam ki, hogyan is írjam körül.
- Tudod, Hanna, az egy olyan dolog, amit senki sem tud pontosan megállapítani. – Úristen, úgy beszélek, mint Edward!
- Te szereted Rosalie nénit?
- Persze, hogy szeretem.
- És mit érzel, amikor vele vagy? – csak nem hagy kitérni a válasz elől. Most mondjam azt neki, hogy legszívesebben letépném róla a ruhát minden egyes percben? Tartok majd neki szívesen felvilágosító órát, de arra akkor fel kell készülnöm. Nézzük csak, mi is kell hozzá. Pornófilm, guminő, vibrátor, síkosító, óvszer, tampon, játék baba. Körülbelül ennyi.
- Hát… szeretek vele lenni, meg jó vele khm – köszörültem meg a torkom – jó hozzábújni. De várjunk csak? Miért is kérdezed te ezt? – esett le hirtelenjében. Hanna szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Vagy úgy! Egy fiú van a dologban, mi? – vigyorodtam el. Nem válaszolt, csak elpirult.
- Akkor szedted össze, amikor kint voltál Alice-szel vásárolni?
- Nem igazán – emelte fel a fejét. Szégyenlősen nézett rám. Mit kell ezt szégyellni? Beindultak nála a hormonok, ennyi.
- És hány éves? – firtatom tovább a dolgot. Hogy ijesszek majd rá arra a pisisre? Tök jó muri lesz. Hanna is élvezni fogja, az biztos.
- 72 – ereszt el egy mosolyt, az én állam pedig közelebbről megismerkedik a padlóval.
  

( Edward szemszöge)


- Egészen biztos ebben? – kérdezem mérgesen.
- Természetesen, uram.
- Amint meg tud valamit, azonnal hívjon.
- Úgy lesz. Viszlát!
- Viszlát! – rakom le dühösen a telefont.
Ezt nem tudom elhinni. Probléma probléma hátán. Hát sohasem lesz már egy nyugodt percem? Nem elég, hogy mostanában kordában kell tartanom a társadalmat, most még Carlisle is lázadozni kezd. Mondjuk, eddig is gyanakodtam rá, de felruháztam az ártatlanság vélelmével. A mai esemény után azonban semmi kétség, hogy átvert eddig. De hátha ez a nő jó hatással lesz rá. A gondolatai mintha arról árulkodtak volna, hogy megmozgatott benne valamit. Remélem, sikerül megtörnie. Még mindig Esme emlékébe kapaszkodik. Nekünk is hiányzik, és sokat gondolunk rá, de túl kellett lépnünk. A túllépés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük. Hisz mindörökké az emlékezetünkbe véstük. De muszáj élnünk tovább az életünket. Azt azonban nem értem, miért Mary az a nő, aki képes lehet megváltoztatni apámat. Teljesen más egyéniséggel rendelkezik, mint amilyen Esme-nek volt. De elvégre a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanez történt velem és Bellával is. Bella! Már attól vérzik a szívem, ha csak rágondolok. A testvéreim nem tudják, de magánnyomozót fogadtam fel a felkutatására. Kívül megjátszhatom, hogy minden a legnagyobb rendben, de belül szétvet a fájdalom. Szükségem van rá. Ha nem fenyegetne minket egy lázadás, magam mennék el megkeresni. De felelősséggel tartozom a családomért, s a többi fajtánkbeliért. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a Románok harcra készülnek ellenünk. Szeretnék megkaparintani a hatalmat. És ha még ez nem lenne elég, az előbb hívott a magánnyomozó, hogy Vancouver-nél elvesztette Bella nyomát. Az még biztos, hogy ott megszállt egy motelben, de az után lehetetlen kideríteni, hogy hová tűnt. Vajon mi lehet vele? Túllépett már rajtam? Vagy már rég talált valakit magának? Szörnyű ez a bizonytalanság. Fel fog emészteni nemsokára.


   ( Alice szemszöge)



Már alig várom a mai estét. Egy meglepetéssel készülök Jaspernek. Pontosabban egy romantikus éjszakai összebújós csillagnézéssel. Jó, ehhez nem kell túl nagy szervezőkészség, de a szándék a fontos, nem? Nem is sejti, miért hívtam ide. Csak annyit mondtam neki, hogy hatra legyen itt. Előtte még szerettem volna beszélgetni vele a válásomról. Igen, végre rászántam magam. Remélem, Edward nem fog megharagudni rám emiatt. Nem látom, mi fog történni. Borzasztó ez a sötétség. Az utóbbi időben vagy nem voltak látomásaim, vagy homályosak voltak. Hiába erőlködtem, semmi. Nem szóltam erről senkinek, mert nem akartam, hogy megijedjenek. Csak túl paráznák a dolgot. Nincs velem semmi baj, csak kimerültem. Zajt hallottam, miközben leterítettem a pokrócot a földre. Túl korán érkezett Jasper. Ezért még kapni fog. Megfordultam, de a fák takarása miatt csak körvonalakat tudtam kivenni. Mi van velem? Egyre homályosabb a látásom. A térdeim is kezdik felmondani a szolgálatot. Próbálok megmozdulni, de képtelen vagyok rá. Kezd lassulni az agyműködésem, s magával ragad a sötétség.

     
     ( Vanessa szemszöge)


Már megint egy unalmas nap. Elvégeztük a szokásos tevékenységeinket, s most ismét álomra kell hajtanunk a fejünket. Semmi izgalom, semmi kaland, semmi szokatlan. Uncsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Még apát se szívathatjuk Axe-el, mert anya ránk parancsolt. Az egyetlen örömforrásunkat is elvette. Na, mindegy. Aludjunk, hogy holnap egy újabb borzalmasan unalmas napra ébredhessek.

………………………………………………………………………………………………...........

Anya egy bárpult mögött állt, háttal az ajtónak. Mit keresek én itt? És hol vagyok? Körbenéztem, s arra a megállapításra jutottam, hogy egy szórakozóhelyen lehetek. Hogy kerültem ide? Az az utolsó emlékem, hogy lefeküdtem aludni. Nincs több időm ezen rágódni, mert kinyílok az ajtó, s belép rajta valaki. Ha minden igaz, akkor egy férfi. Az arcát homály fedi, de az öltözete alapján stílusos, s ápolt. Megindul anya felé, s megáll a bárpult előtt.
- Hello. A tulajjal szeretnék beszélni. – hangja zene füleimnek. Anya megfordult, s így szembekerült vele.
- Miért? – néz a fickóra. De miért nem látom az arcát?
- A… a munka miatt – hangja szaggatott. Vajon miért?
- David most nincs itt, de engem bízott meg, hogy foglalkozzam a jelentkezőkkel. Gyere, üljünk le oda, és beszélgessünk. – mutatott anya egy asztal felé. Egymással szemben foglaltak helyet.
- Szóval. Hogy is hívnak? – kérdezi meg anya. Ez engem is nagyon érdekelne. Valamiért kíváncsisággal tölt el ennek a férfinek a kiléte. Az idegen épp válaszolna, amikor a saját szobámban ébredek fel. Mi? Miért éppen most? És mi volt ez? Kipattanok az ágyamból, beledugom a lábam a papucsomba, s kifelé tartok a szobámból. Innom kell egy pohár vizet. A folyosón Axe-be ütközöm. Ő is elég értetlen arcot vág.
- Van, te is láttad? – és megvan az izgalom, amire vágytam. Egy titok, ami kiderítésére épp alkalmasak vagyunk Axe-el.

2010. szeptember 27., hétfő

Új blog :D




Tom, tom, most meg fogtok verni, de nem hagyhattam ki :D Mondhatni kényszerítettek rá:D Na jó, nem :D A frissel kapcsolatban. Tom, h már rég volt, és nagyon sajnálom. Az idő hiány problémám kezd megoldódni, már csak ihlet kell :D De igyekszem, és a héten kiizzadom vhogy :D Amiért most bejegyzek :D Nyitottam 1 blogot Kstev-al. Szakadni fogtok a röhögéstől, ha meg tudjátok, mi a témája :D Én is tom, h nem vok komplett :D De legalább korszakalkotó vok:D Vagy legalábbis én még nem láttam ilyen témájú blogot :D Tom&Puszmó :D Most lehet röhögőgörcsöt kapni :D Nem tom, h sikeres lesz e egyáltalán, de próba cseresznye :D A link, ha vkit érdekelne :D Lécci, nézzetek be :D Köszi :) Nagyon, nagyon :)

http://tomandpuszmo.blogspot.com/


Ui: Igen, ha lenne ihletem, már ide is megírtam volna a fejit. Bocsi, de most csak hülyeségek ugranak be :D Sztem ti sem szeretnétek, ha Jasper összejönne Emmettel :D Vagy ha mégis, csak szóljatok :D Kitartás. És ezer bocsánat. Puszsantás mindenkinek (K)

2010. szeptember 15., szerda

Játék

Sziasztok. Mivel a friss még várat magára, ezért arra gondoltam, hogy játszhatnánk egyet :D Mint a dedóban :D Kiss Ádám tudjátok: Passzolj! Passzolj! Kussolj! Kussolj! :D Na jó, elkalandoztam :D Arra gondoltam, hogy írhatnánk együtt a törit :D Hát ez hülye! Mégis hogy? Elmagyarázza nektek, mire is gondolt pontosan ez a hülyegyerek :D A játékot két részre osztanám:

Első része:
Kérdéseket tehettek fel a törivel kapcsolatban, amire válaszolok. Ezt úgy szokták, h rólam és a töriről, de tom, h úgyis a töriről kérdeztek, ezért nem írom oda :D A kérdéseket kommentben, vagy az e-mail címemre várom: puszmo@gmail.com

A kérdések közül kiválasztok ötöt, ami a legjobban tetszik, és azokra majd válaszolok bejegyzés formájában. Azért öt, mert nem tom, h mennyire fog nektek tetszeni ez a játék. Ha népszerű lesz, akkor többre válaszolok majd :) Ha meg nem válik be, akkor így jártam :D


Második része:
Gondolkoztam, mivel dobhatnánk fel a blogot, és eszembe jutott, h ti is írhatnátok velem a blogot. Hisz sok mindenki másként képzeli el azt a fejit, vagy fantasztikus ötletei vannak, csak fél belevágni egy blogba. Hogy oldjuk meg? Hogy oldjuk meg? Gondolkozom rajta, töröm a fejem, és akkor egyszer csak beugrik. Nem tudom, mennyire fog nektek tetszeni. Az ötlet a következő: megadok 2 nevet, és ti megírjátok, h mit szeretnétek, mi történjen velük a következő fejezetben. Pl: Megadom, h Hanna és Emmett. Ti pedig leírjátok, h Emmett színezzen Hannával :D Jó, ez csak azért, hogy értsétek miről pofázom :D Ti leírjátok az ötleteiteket, én pedig kiválasztok egyet, ami a legjobban tetszik, és azt beleírom a következő fejezetbe. A győztes nyereménye az, hogy hamarabb megkapja a fejit. Tom, nem nagy nyeremény, de csak ezzel szolgálhatok :D Remélem, érthető voltam. Ha mégse, szóljatok :D Nem tom, mennyire lesz népszerű ez a kis játék :D Remélem, azért vkinek tetszeni fog :D Ötleteket kommentbe, v e-mailre várom: puszmo@gmail.com
És légyszi, hagyjatok e-mail címet, amire elküldhetem majd a fejit. Természetesen a nyertes nem árulhatja el a többieknek a feji tartalmát. Ha ez megtörténik, következményeket von majd maga után.

És akkor íme, az első párosunk: Mary vs Emmett :D


Remélem, tetszeni fog ez a kis játék :D Itt most kiélhetitek a kreativitásotokat :D Szeretettel: Puszmó

2010. szeptember 12., vasárnap

EM- 6. fejezet - Egy új kezdet?

 Elárulhatom sztem, h igen, a következő fejetekben Carlisle-é lesz a főszerep. De néha azért majd próbálok másokat is beleszúrni :) Komihatár. Jó olvasást :) A képen Mary látható.



"Vajon könnyebb, ha a lelki fájdalom testivé alakul át? Könnyebb azt elviselni, hogy a tested megy tönkre, és nem a lelked sorvad?"

"Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok."

       ( Carlisle szemszöge)

Ha lehetséges lenne, meghűlt volna az ereimben a vér. Egyszerűen megbabonázott barna színű szemeivel, s barna tincseivel. Létezésem során csupáncsak egyszer éreztem ilyesmit ezelőtt. Azt is halott feleségem iránt. Mi történik velem? Mivel babonázott meg ez a nő engem? Nem tudtam levenni a szemem róla. Arcvonásait mélyen emlékezetembe véstem.
- Hahó – kezdett el integetni a szemem előtt, ezzel kiszakítva a kábulatból.
- Mi? – ennyit tudtam csupán kinyögni. Mintha varázslat alatt álltam volna.
- Mit stíröl ennyire? Ahhoz, hogy megöljön, nem kell kívánnia is – nézett rám felháborodottan.
- Hm? – húztam fel csodálkozva szemöldököm. Már végképp elvesztettem a fonalat. Honnan tudja, hogy meg fogom ölni? Vagy legalábbis ez volt a tervem mind idáig.
- Figyel maga egyáltalán rám? – tette csípőre kezeit. Hoppá! Pillantásom lehet túl sokáig időzött el domborulatain. Mi vonz ennyire ebben a nőben?
- Fi… - köszörültem meg a torkom. – Figyelek. Folytassa csak!
- Haj! – sóhajtott fel. – Tudom, hogy miért hoztak ide. Nem eshetnénk túl rajta mihamarabb? – fordította nyakát felém, így megcsodálhattam ínycsiklandozó artériáját. Az illata teljesen elkábított. Mintha fejbekólintottak volna valamivel. A méreg elkezdett termelődni számban. A torkom kapart, s a szervezetem fájdalmasan kiáltott fel: vérre van szüksége. Az agyam próbált harcolni ellene, de végül a gyilkolási ösztöneim győzedelmeskedtek. Magamhoz rántottam, majd felkészültem a mámorra, amit a vére fog okozni számomra. Isten vagy legalábbis egy felsőbb hatalom, azonban nem ezt a sorsot szánta neki, ugyanis kopogtatás ütötte meg fülemet.
- Carlisle, bent vagy? – hallottam meg Edward hangját. Elengedtem a nőt, s próbáltam másra gondolni. Most mégis mit csináljak? Edward benyitott, s meglepődve nézett végig mindkettőnkön.
- Megmagyaráznád, hogy mégis mi folyik itt? – kérdezte tőlem dühösen. Képtelen voltam megszólalni. Egyelőre arra koncentráltam, hogy gondolataimból ne tudja meg az igazságot.
- Carlisle csak megmutatta a szobáját – csendült fel a mellettem álló nő hangja.
- Szia, Mary vagyok – nyújtotta fiam felé kezét. Edward először meglepődött, de miután felocsúdott a döbbenetből, üdvözölte ő is.
- Edward Cullen. Örvendek – rázott vele kezet.
- Carlisle, beszélhetnénk? – szúrós pillantást küldött felém. – Négyszemközt – intett fejével az ajtó felé. Mary a szobában maradt, míg mi kimentünk az ajtó elé beszélgetni.
- Mégis mi a franc folyik itt? – támadott le egyből.
- Már Mary elmondta. Csak körbevezettem – próbáltam határozott maradni.
- Ma nem jelentél meg a gyűlésen. Mégis miért nem? – a gyűlés. Teljesen kiment a fejemből. Más dolgok kötötték le a figyelmem. Nem tudtam, mit válaszolhatnék. Némán meredtem rá.
- Ráadásul, nekem nagyon úgy tűnik, hogy felfedted a létezésünket egy ember előtt. Most mégis mi tévők legyünk? Tud a rejtekhelyünkről is. És ha beszél valakinek róla? Nem engedhetjük vissza.
- Nem is kell – lépett ki az ajtón Mary.
- Mintha négyszemközti beszélgetésről lett volna szó – húzta fel Edward a szemöldökét.
- De felvágták valaki nyelvét! – háborodott fel Mary. – Azért néhány évvel idősebb vagyok magánál, fiatalember.
- A dédnagyapja lehetnék – vágott vissza neki Edward.
- Ne kezdjetek el ezen veszekedni, légy szíves! – szakítottam félbe szópárbajukat. Mint két kisgyerek, de komolyan.
- Igaza van Carlisle-nak. Fontosabb dologról kell beszélnünk. Ha hármasban, akkor hármasban. Mert egyesek nem értik azt, hogy négyszemközt.
- Na, ide figyeljen…
- Elég! – kiáltottam el magam. El sem hiszem, hogy ez történik velem.
- Tudnátok civilizáltan beszélgetni egymással? – mindketten bólintottak.
- Köszönöm- sóhajtottam fel. – Akkor most folytathatnánk végre?
- Nem kell itt semmit sem megbeszélni. Az úriember – mutatott Edwardra- azt szeretné, ha itt maradnék. Nincs ellene kifogásom. Szívesen maradok – leesett állal meredtem rá. Mi? Ez a nő teljesen hülye?
- Annak ellenére, hogy tudja, mik vagyunk? – Edward csodálkozó pillantást vetett rá.
- Ha az a kérdése, hogy tudom-e, hogy vámpírok, akkor a válaszom: igen – elég meglepődött fejet vághattam, ugyanis nem értettem, honnan szerezhetett tudomást, a faji hovatartozásunkról. Én egy szót sem ejtettem erről.
- Carlisle, magamra hagynál engem a hölggyel? – szólalt meg hirtelen Edward.
- Kérlek. Fontos lenne – kezdett el sürgetni. Már végképp elvesztettem a fonalat. Mit volt, mit nem tenni, távoztam a helyszínről.
      
   ( Mary szemszöge)

- Tudom a titkát – szólalt meg a fiatalember, mikor már kettesben voltunk.
- Tessék? – értetlenül néztem rá.
- Tudom, miért akar itt maradni.
- Ho…
- Vámpír vagyok, emlékszik? Elárulok magának egy titkot. Van egy képességem. Mégpedig a gondolatolvasás.
- Ó! – csupán csak ennyit bírtam kinyögni. Azért ezt jó lett volna tudni ezelőtt. Akkor nem gondoltam volna olyan dolgokra.
- És azt is tudom, hogy hazudott. Nem Carlisle hozta ide. Ön lett volna az ebéd. Ennek ellenére maradhat. Semmi kivetnivalóm ellene.
- Ha tudja az igazat, akkor mégis miért engedélyezi? Elmagyarázná?
- Tudja, Carlisle nem volt mindig ilyen. Sőt! Majd kérje meg, hogy meséljen magának a múltjáról, s akkor majd mindent megért. Már évek óta nem hasonlított ennyire a régi Carlisle-ra, mint most. Ezt ugyan még ő sem tudja, de így van. Magának sikerült érzéseket kiváltania belőle. Azt hiszi sikerült elterelnie a gondolatait, de téved. Pontosan láttam, hogy meg akarta ölni. De előtte próbált harcolni ellene. Nem tudom, mivel váltotta ezt ki belőle, de hálás vagyok érte. Szeretném, ha több időt töltene vele. Ha ráébresztené néhány dologra, amit már elfelejtett.
- Értem – motyogtam magam elé. Még fel kellett dolgoznom a hallottakat.
- Ugye ne…
- Megőrzöm a titkát, Mary – mosolygott rám, majd megfordult, s távozott. 

2010. szeptember 8., szerda

EM- 5. fejezet - Változás?!

 Halihó fiatalok :D Megjöttem, és megkértem a drágalátos frissünket is, hogy jöjjön velem :D Remélem, örültök neki :P Megkezdődött a suli nekem is, mint mindenki másnak, ezért  bla bla bla :D Tudjátok, mire értem :D Heti 1 friss 100%, 2 mondjuk 80 % :D De ez változó lesz. Sulitól függ. Esküszöm, röhögve járok be órákra :D Kész élvezet :D Ezzel  a fejezettel kezdetét vette egy hosszabb rész a történetünkben. Majd idővel kiderül, hogy miről is pampogok itt :D Meg aztán jutottak eszembe dolgok is a törivel kapcsolatban :D Befogtam :D Komi határ. Jó olvasást :)



„Bármennyire is van szabad választásunk, a sorsot nem lehet megváltoztatni. Aminek meg kell történnie, az így vagy úgy, de mindenképpen megtörténik. „

„Mindegy, mi változik, a múlt mindig velem marad.”

    ( Edward szemszöge)

A jelentkező természetesen nem lehetett más, mint Jasper. Az utóbbi időben nagyon próbált kaparni Alice-nél. A gondolatai arról árulkodtak, hogy megváltozott, de én nem nagyon hittem ebben. Természetesen a döntést nem én hozom meg, hanem húgom. Ha ő megpróbálná vele újból, nem akadályozhatnám meg. Elvégre nekem a legfontosabb, az ő boldogsága. De ha fivérem akárcsak egyszer is szomorúvá tenné, nem élné meg a holnapot.
„ Mit mondjak neki?” – kérdezte gondolatban tőlem Alice. Az elméjéből ki tudtam olvasni, hogy nagyon szeretne igent mondani. Már korábban is sejtettem, hogy igazából nem tud haragudni az ex-férjére. Szerintem a házasságot is csak azért találta ki, hogy bosszantsa. Ha ez volt a terve, akkor elérte a célját.
- Ez a te döntésed. Nem szólhatok bele – válaszoltam előbbi kérdésére.
„ Hát kösz. Sokat segítettél, mondhatom. Ha a fikuszt kérdeztem volna, még ő is bővebb válasszal áll elő. Segítséged viszonozni fogom a közeljövőben. „– üzente felém gondolatban, majd nyelvet öltött rám. Hűha! Ez aztán fenyegetés a javából. Most nem tudom, hogy féljek vagy nevessek? Elvégre mit árthatna nekem ez a kis pöttöm? A válasz rá: nagyon is sokat.
„ Tudom, hogy rólam társalogtok gondolatban. „– szállt be a beszélgetésbe Jasper is. Ez volt minden álmom, de komolyan.
- Jól gondolod – biccentettem felé.
„ Mit üzent? Mit üzent?” – kezdett el pattogni miniatűr húgom.
„ Mi folyik itt?” – kérdezte gondolatban Rosalie.
- Még valaki még nem akar esetleg becsatlakozni? Emmett? – néztem bátyámra, aki értetlenül állt Rose mellett.
- Tudjátok, fel szeretnélek titeket világosítani valamiről. Ki is lehet mondani a szavakat. És azt mindenki hallja. Nem vagyok közvetítőszolgálat. Úgy gondolom, hogy Alice már nagylány, tehát egyedül is képes döntéseket hozni. De a kedvedért elmondom a véleményem. Én a te helyedben nem bocsátanék meg neki. Elvégre egy mocsok volt veled szemben. Bocs – néztem rá Jasperre –, de ez az igazság. Megcsalt, megalázott, a porba tiport. Most játssza a jófiút, de mi a biztosíték rá, hogy tényleg megváltozott? Lehet, hangsúlyozom, lehet, hogy miután megbocsátottál neki, ugyanúgy fog bánni veled, mint ezelőtt. De nem szólhatok bele. Ez a te döntésed – fújtam ki a levegőt mondandóm befejeztével. Ezek a szavak már nagyon kikívánkoztak belőlem. A testvéreim döbbentem meredtek rám. Kivéve Jasper-t.
- Igaza van – ismerte be – mindenben igaza volt. Tényleg ez voltam én. Elmartam magam mellől egy csodálatos teremtést. És hogy miért? Mert mindig többre és többre vágytam. Ha egy embernek, a mi esetünkben vámpírnak, mindene megvan, az hibát kezd keresni bennük. Volt egy csodálatos feleségem, de engem csak az érdekelt, hogy Carlisle büszke legyen rám, hogy olyan hadsereget állítsak elő, amilyen még nem volt a vámpírtörténelemben. Embereket gyilkoltam azért, mert ettől erősebbnek éreztem magam. És itt nem a fizikai erőlétemről beszélek. Látnom kellett a szemükbe a félelmet, hogy tudjam: én felettük állok. És mindezt azért, mert magammal nem voltam elégedett. Idővel aztán sikerült Alice-t elhidegítenem magamtól, de a férfiúi büszkeségemet nem veszíthettem el. Ebben segített Cassandra és néha mások. Azt hittem, ha rettegésben tartok mindenkit, attól erősebbé válok. De tévedtem. Én ugyanúgy nem voltam megelégedve magammal, és ráadásul még titeket is elveszítettelek. És be kell látnunk, tényleg egy utolsó szemétláda voltam. Épp ezért nem is várok tőletek megbocsátást. Csupán csak annyit szeretnék, ha kaphatnék még egy esélyt. Nem várom el, hogy rögtön a nyakamba ugorjatok. Nem, a bizalmatokért meg kell dolgoznom. De ehhez lehetőségre van szükségem – fejezte be vallomását Jasper. Szavai más megvilágításba helyezték tetteit. De még a gyengesége sem elég indok arra, hogy embereket öljön. Az alól semmi sem menthet fel.
- Felőlem jöhet velünk – szólalt meg Rosalie.
- De akkor én is megyek – küldött Emmett egy „rajtad tartom a szemem” pillantást Jasper felé.
- Alice? – fordult fivérem húgom felé, aki csak nézett maga elé. A hangra felkapta fejét.
- Jöhet – egyezett bele végül ő is. Így négy bátor jelentkező vágott bele a gyilkos shoppingba.

   1 hónappal később…

Eltelt 1 hónap. Sok minden történt ez idő alatt. Először is: kezdek belerázódni az uralkodásba. Egyre jobban kezdem megszeretni. Segítségre nem számíthatok, ugyanis drágalátos Alice-ünk állandóan randevúzgat gentleman Jasperünkkel. Igaz, még nem vetette bele magát teljesen a kapcsolatba, de már jó úton halad efelé. Fivérem is áttért az állat vérre, így tehát azt kipipálhatjuk a „milyen szörnyűséget tegyek ma?”  listáján. Kíváncsi vagyok én erre az átváltozásra. Na, mindegy. Majd idővel kiderül, mi fog ebből kisülni. Mondjuk, Alice igazán megdolgoztatja. Még csak egy csók sem csattant el közöttük. Egymás kezét is csak két nappal ezelőtt fogták meg először. De mint tudjuk, a türelem Alice-t terem. Hál’ Istennek Rosalie és Emmett között minden rendben, így legalább miattuk nem kell idegeskednem. Hannához felvettünk külön tanárt, hogy itt is tudjon tanulni. Ez az ő döntése volt. Szerintem ebben közrejátszott Damon személye is, de inkább hallgattam. Remélem, csupáncsak rajongásról van szó. Carlisle-val az elmúlt időszakban nem sűrűn találkoztam. Folyton visszavonult a szobájába. Nem igazán kerestük egymás társaságát. Szerintem jobb is így.

   ( Carlisle szemszöge)

Mindenki azt hiszi, hogy beletörődtem a dolgokba, pedig ez nem igaz. Úgy gondolják okosabbak nálam? Akkor nagyon tévednek. Sikeresen kicselezem őket, hogy élelemhez juthassak. Szerencsére van egy segítőtársam ebben. Xela-nak hívják. Minden héten becsempész nekem egy kis elemózsiát. Nem tudom hogyan, de igazság szerint nem is nagyon érdekel. A lényeg, hogy kapok embereket. A szemszín kérdését kontaklencsével oldom meg. Nem sokat vagyok társaságban, és ha muszáj is kimozdulnom a szobámból, akkor is kerülöm a tekintetüket. A vadászatok roppant szörnyűek. Az állat vérnek valami borzalmas íze van. De leküzdöm az undorom. Na meg aztán, túlzásba sem viszem. Csak éppen annyit iszok, amennyi még nem feltűnő számukra. Hol van már ez a marha? Már rég meg kellett volna hoznia az ebédem. Remélem, valami jó évjáratot választ. A múltkori áldozat igazán ínycsiklandozó volt. Két kopogtatás. A jel. Végre. Az ajtóhoz sietek, és beengedem őket. A mai ebédem úgy látom, nő. A fején a szokásos zsák díszeleg, hogy ne ismerje az idevezető utat. Nem mintha bárkinek is beszélhetne róla, de Xela azért szeret alapos lenni. Végül is az ő dolga. Engem csak a szállítmány vére érdekel, semmi más.
- Mi tartott ennyi ideig? – förmedek rá. Már nagyon kapar a torkom. Szükségem van az éltető nedűre.
- Volt egy kis bonyodalom. De nem kell aggódni. Sikeresen megoldottam – remélem, tényleg igazat mond, nemcsak nyugtatgatni akar. Nem is tudom, mi történne, ha Edward megtudná, mit művelek. Valószínűleg megöletne.
- Rendben. Menj már – tessékeltem ki a szobából. A nő illatától összefutott a nyál a számban. Sürgősen csillapítanom kell a szomjam. Ez a kín már elviselhetetlen. Lerántottam a zsákot a fejéről, és megpillantottam az arcát…

2010. szeptember 4., szombat

E.M. 4. fejezet - Kék malac

Bocsi a késésért :S Itt vagyok. Én (Alice) írtam meg a fejezetet, remélem tetszik. Puszi: Allie

4. fejezet
Kék malac

Bella szemszöge
- Kincseim! Ébresztő! – nyitottam be gyermekeim szobájába. Már délelőtt 11 óra volt. Biztos már korog a pocijuk, csak lusták ki kelni az ágyból.
Hangos horkantással válaszolt Alexander a kérésemre, majd a fejére húzta a párnát. Nessa meg sem mozdult.
- Most jöjjek olyan közhelyekkel, hogy aki éjjel nagylegény, nappal is legyen az? – támaszkodtam a falnak.
- Csak ezt ne! – motyogta fáradtan Nessa. Az én alig másfél hónapos, öt évesnek tűnő, koravén belsővel megáldott gyermekem.
- Nem kéne hajnalig beszélgetni! Attól, hogy susmogtok, én mindent hallok! – dögönyöztem meg a hasukat. Erőtlenül felnevettek, de inkább haragos volt, mint vidám.
- Anyu, hagyj békén! – mordult rám Alex. Ha Edward itt lenne… Ő szót értene a fiával! – sírta a lelkem. Kuss! - Mordultam magamra.
- Oké, ti akartátok! – figyelmeztettem őket.
- Most mit csinálsz? – ült fel Nessa, sötétbarna, már-már fekete hajzuhataga homlokára omlott, majd kifújta az arcából, hogy lásson.
- SP! A gyerekek nem akarnak felkelni! – vigyorogtam rájuk.
- Csak őt ne! – pattant ki az ágyból fiam.
- Az apátok!
- Nem hiszem el, hogy egy ilyen buzi gyanústól vagyok! – folytatta a zsörtölődését Alex.
- Az apádról beszélsz! – ripakodtam rá. Akárhogy is nézzük, sokat köszönhetek Sp-nek.
- Mi az szívem? – jelent meg az emlegetett szamár az ajtóban.
- Már felkeltek – nyugtáztam.
- Egy kis daltól biztos jobb kedvetek lesz – csapta össze a tenyerét.
Gyermekiem segélykérő pillantást küldtek felém, de nem tehettem semmit. Én is ugyanannyira meg voltam ijedve. Csak ne énekeljen, mert tönkre megy a berendezés a nyáltengertől!
- Ma írtam! – nézett körbe csillogó tekintettel. - Csak egy kép, csak egy kép,
Csak egy kép, Kép!
Csak egy kép,csak egy kép
Csak egy kép

Még nem ismersz,
Nem az vagyok, akinek látszom,
ne hidd el, hogy veled csak játszom,
hazugság volt minden szó, amit hallottál,
mondd mi az, mi igazán fontos,
mondd miért szerettél belém pont most!?
én kellek vagy a címlapok?

Csak képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz, számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik...

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz,
diktál a szíved,(szíved)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?

Egy kép maradsz, egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz, kép maradsz, kép(kép)!

Jó volt rég,
mikor nem volt semmi kényszer,
de nem kell mondanod kétszer,
hogy megértsem miért vagy velem,
de te nem ismersz,
nem tudom, kit rejt az álarc,
nem tudom, hogy miért nem vállalsz,
miért nem fogadsz el?
ez vagyok!

Képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkívánsz, a számom tudod,
bátran csörgess,
még meddig vársz?
hiszen játék voltam végig
nekem fényképről még rémlik,
hogy már megint mi történik...

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,

Hagyd így, belejössz majd,
bár megértem, hogy félsz,
ugrik minden srác,
Majd mire magadhoz térsz,
úúú.
Nem kell, hogy elbújj,
A város téged húz,
Minden dolog új,
amit látsz!.

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,

Kép maradsz, egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz! Kép (kép)
- Na?! – nézett dühösen a fagyott légkörre.
- Őőő… - nézett az ég felé Alexander. – Én inkább a klasszikus zenét szeretem. – tért ki a válasz elől.
- Én rockot hallgatok! – vágta rá Nessa. Milyen kicsik, és már saját kis nézetük van a világról. Így Sp rám emelte csalódott tekintetét.
- Őőő… - grimaszoltam. – Nagyon jó! – vigyorogtam erőltetetten.
- Tudtam, hogy TE megértesz! – ölelte át derekamat. Valahogy nem indított el bennem semmit, csak vártam, hogy vége legyen. Apró puszit nyomott a számra, majd szorosan magához húzott. – Elmegyek boltba, meg vadászni, drága cicuim.
„Buzi” – tátogta Alex, mire én csendre intettem.
- Menj csak! – bújtam ki a szorításából. – Én addig tanítom a gyerekeinket – mondtam el a napi programomat. Hiszen házastársak vagyunk, vagy mik…
- Oké, érdekes. Na, mentem! – adott édes drágáim kerek kis arcára egy apró puszit, közben összekuszálta a hajukat, pedig tudja, hogy Vanessa utálja.
Mielőtt a lányom felrobbant volna a dühtől, elhúzott.
Mindhárman kifújtuk a levegőt, mikor elment.
- Normális, hogy az apám, s semmi szeretetet nem érzek felé? Semmi kapocs? Semmi kötődést? – vont kérdőre az én okos lányom. Mit mondhattam volna? Igen, mert az igazi apád felcsinált, majd lelécelt azzal a dumával, hogy nyári kaland vagyok, s felesége van, utána pedig SP kihúzott a szarból, s átváltoztatott, mert különben meghaltam volna, s elvállalta az apa szerepet, hogy ne legyetek fattyúk?!
- Nem tudom – mondtam végül.
- Az normális, hogy az apám, s buzinak gondolom? – vonta fel a szemöldökét Alex, közben visszadőlt az ágyába.
- Az már nem.
- Írtunk valamit – vigyorgott Nessa.
- Hogya… - de nem fejeztem be. Eszembe jutott az a félelmetes képességük, hogy tudnak egymás fejében kommunikálni. Senki mással nem, csak egymással. Sp arra fogta, hogy ikrek. Szerintem ez képesség.
- Elénekelhetjük? – nyújtózkodott fiam.
- Persze… - ennél már nem lehet rosszabb, sőt.
Nessa köhigcsélt egyet, míg Alex feltápászkodott.
- Csak egy kéék, csak egy kéék – kezdtek bele.
Csak egy kéék, csak egy kéék
Már jól ismersz, pont az vagyok, akinek látszom,
A zsíros bödönnel játszom,
Igazság volt minden szó, amit hallottál,
Mondd, mi az, ami igazán éles?
Miért basztad belém pont most?!
Én kellek, vagy a kolbászom?
Ne képzeld el a helyzetet,
Ne dönthess,
Ha megkívánsz, hozd a kést, máris döfhetsz,
Na, még mindig vársz?
Neked csak kaja voltam végig,
A színemről már rémlik, hogy megint befestettél,
EGY KÉK, EGY KÉK MALAC,
FESSÜK ÁT RÓZSASZÍNRE,
NEM TUDOM, MINEK,
ÉS MIÉRT HARAPSZ?
Egy kék malac…
- Ez gonosz! Apátok sokat dolgozott a számával! – dorgáltam meg őket. Szomorú képük láttán elmosolyodtam. – De nem mondtam, hogy nem tetszik! – vigyorogtam rájuk.
- Wíííííí! – sipította Nessa, majd a nyakamba vetette magát, míg Alex eldőlt megint az ágyon, s lustán fetrengett.
- Már biztos éhesek vagytok! – utaltam a két korgó pocira. – Csinálok nektek palacsintát, na, gyertek. – fogtam meg Nessa kezecskéjét, még Alexet kirángattam az ágyból, s a vállamra tettem.
Az járt a fejemben, hogy lassan el kéne nekem is menni, vadászni. Már kezdett kaparni a torkom.

Edward szemszöge
- Ha valami nem tetszik, el lehet menni! – utasítottam egy katonát. Felhúzta az orrát, majd elviharzott. – Még valaki? – néztem szúrósan körbe. Kínos csend állt be.
- Nekem tetszik az ötlet! – szólalt meg halkan Jasper. Meglepetten nézett rám. De ő nem engem bámult. Kis apró „feleségegemet” szuggerálta. Mintha a pokol legtüzesebben bugyrában égne.
- Oké, ez volt a ciki rész! – csicseregte Alice, de ő is valódi szerelmét nézte. Hiába tagadta volna, gondolatai elárulták. De tartotta magát, ahhoz túl nagyot csalódott, hogy csak úgy beadja a derekát. – Szabad program van emberek! – vigyorgott. – Lehet menni, barátkozni a nettel, lehet menni, körbenézni a városban, de leszögezem. Nem vacsorázni, menni, hanem boltokat járni az árnyékban, kerülve a feltűnést. El lehet még menni, vadászni, ezzel együtt megszokni az új étkezési módunkat, bár ez nem mindenkinek lesz új – nézett jelentősen Carlsile-ra, s Jasperre. – Illetve, ami talán a legjobb program, lehet eljönni VELEM shoppingolni! – tapsikolt.
Egyedül Rosalie lelkesedett, majd az a személy is előlépett, akiről soha nem gondoltam volna. Ő utálta Emmetten meg rajtam kívül a legjobban a vásárlást.
- Én szívesen veled tartok, Alice. Már ha nem bánod…

13 komment :) Remélem tetszik! Sp fanok bocsi, de nem ígérek sok jót. Ilyen karakter lesz :S :D

2010. szeptember 1., szerda

:P

Halihó. Nem, ez még nem a friss :D Blogajánlás következik :D Kukkantsatok be:

http://mikorelmentel.blogspot.com/

Előre is köszi :)

Megkezdődött a suli. Sajna :S Lecserélték a fél tanári karomat, és a suli legrosszabbjait kaptam meg :D Mikor ideadták a névsort, röhögőgörcsöt kaptam :D Az órarendem is megvan, és hát... khm... újabb röhögőgörcs :D Ma már két dogát bejelentettek :D Nem tudom, hogy ez érdekelt-e vkit, de én azért leírtam :D Jó röhögni rajta :D Na befejezem. Mek kötelet keresni :D Pápá :D