2011. szeptember 25., vasárnap

EM- 22. fejezet - Kicsi Edi :D

Tudjátok, mi a vicces? Hogy totál elfelejtettem, hogy mára tűztem ki az időpontot :D Totál véletlenül jöttem fel, mert eszembe jutott, hogy meg kellene nézni a cseréket, erre ezzel szembesülök... :D


            Axe szemszöge:

A telefonom vad csörgésbe kezdett, de jelen pillanatban még ez sem szakíthatott volna el Hannah-tól. Istenem! Ha eddig szerettem csókolózni, mostantól imádni fogok. Hogy hihettem eddigi csókjaimat jóknak? Ehhez képest minden előző nyelvcsatám piskóta volt.

A zene továbbra is kitartóan dübörgött, így kénytelen-kelletlen elváltam Hannah-tól.

- Francba – nyúltam be zsebembe a mobilomért. Mikor megláttam a kijelzőn, ki is a hívóm, heves szitkozódásokba kezdtem.

- Mondd gyorsan – vágtam bele rögtön a közepébe. Közben az előttem elhelyezkedő kis tüneménynek a hajával játszadoztam.

- Csak nem épp megzavartam valamit? – kérdezte húgom gúnyosan. Máskor már rég rácsaptam volna a telefont, vagy épp elküldtem volna melegebb éghajlatra, de most még ő sem tudta elrontani a kedvem.



- Eltaláltad. Miattad lemaradok Rebecca Black: Friday című daláról. Pont most adják a Rettentően Idegesítő 
Személyek csatornán. Jön a kedvenc részem. Tudod.

It’s Friday, Friday
Gotta get down on Friday
Everybody’s lookin’ forward to the weekend, weekend – kezdtem el énekelni a refrént. Hannah csak kuncogott, én pedig karomat átvetve vállán húztam közelebb magamhoz.

- Jézusoooooooom – sipítozott Nessa. – Miattad beszakadt a dobhártyám. Ennél még az eredeti is jobb.

- Hát kösz – hangom felháborodottan csengett. Kicsit letörhetett volna az egóm, ha nem ekkora.

- Miért hívtál? – tértem a lényegre.

- Nem kertelek bátyó. Iszonyú nagy szarban vagy. Hannah családja tombol a dühtől. Nem csodálkoznék, ha megszabadítanának néhány testrészedtől – jót röhögött a gyenge kis poénján, aztán folytatta. – Haza kell hoznod őt. Ha nem, feldoblak. Mindketten tudjuk, hová vitted őt. Elsőre leesett a tantusz, mikor meghallottam a kis magánakciódat. Bár be kell vallanom, először az életben felnézek rád.

- Ez mindennél többet ér – feleltem gúnyosan. Próbáltam kontrollálni magam, de felhúzott, hogy a saját testvérem akar feladni. Micsoda családi idill.

- Ha nem hozza őt haza azonnal, esküszöm, hogy megölöm. Ki fogom tekerni a nyakát – hallottam meg egy igencsak ismerős hangot a háttérből.

- Te elmentél hozzájuk? – csattantam fel. – Hogy tehetted ezt?

- Csak védeni akartam a segged. Mikor a fülembe jutott a dolog, tudtam, hogy ebből még nagy balhé lesz. Teljesen elment az eszed, mikor ezt tetted? Ez már nem olyan, mint az eddigi kis pitiáner ügyeid. Felfogtad, hogy akár meg is vádolhatnak emberrablással? Többen látták a parkolóban, ahogy az eszméletlen Hannah-t beültetted a kocsidba. Ezt nehezen tudnád kimagyarázni. Nem akarom a bátyámat börtönben látogatni. Különben sem állna jól neked a csíkos. Szóval fogd meg a csajt, ültesd be a kocsiba, és szállítsd haza. Ha egy órán belül nem értek ide, elmondom a hely címét, plusz feldoblak anyánál. Biztos odalesz érte. Tutira öröm lesz életed hátralévő részét a szobádban tölteni. Szóval emeld fel a segged, és hozd haza őt. Azonnal – mondandójának a vége már kiabálásba torkollott.

Mielőtt válaszolhattam volna, megszakította a hívást.

- Fantasztikus – sziszegtem fogaim közt.

- Nem értettem mindent, de azt még én is leszűrtem, hogy haza kell mennem – sóhajtott fel kényszeredetten.

- Nem muszáj…

- Nincs szükség még nagyobb balhéra - vágott közbe.

- Hozom a kocsi kulcsát – álltam fel a kanapéról, ezzel végleg véget vetve a bújócskázásnak.

          Nessa szemszöge:

- Biztos, hogy hazahozza őt? – kérdezte rögtön Edward. – Ha nem, én esküszöm…

- Elindultak – szólalt föl Alice.

- Most volt látomásod? – kérdezte tőle Carlisle. Alice csak bólintott.

- Mitől lehet ez? Hogyan lehetséges, hogy néha látod Hannah-t, néha pedig nem? – kezdett el morfondírozni a doki. Úgy látszik, őt már ez foglalta le.

- Amúgy honnan tudtad meg a címünket? – fordult felém Alice.

- Csak kikerestem az aktátokat, és rajta volt – húztam meg flegmán vállamat.

- Hogy jutottál hozzá?

- Jóban vagyok egy-két emberrel – vigyorodtam el.

          Hannah szemszöge:

Természetesen mindenki kint állt már a ház előtt, mikor bekanyarodtunk a kis ösvényen. Nem is vártam tőlük mást.

- Nyugi – szólalt meg Axe.

- Nyugodt vagyok – próbáltam füllenteni. Belül azonban igenis rettegtem. Féltem Edward reakciójától. Néha eléggé drasztikus tud lenni.

- Akkor miért markolászod úgy a műszerfalat, mintha meg akarnád fojtani? – fordult felém Alexander, én pedig lepillantottam ujjaimra, és be kellett látnom, hogy tényleg igaza van.

A kocsi megállt a házunk előtt, s ugyanebben a pillanatban kivágódott az ajtóm. Edward kikapcsolta a biztonsági övemet, majd magához vont.

- Annyira aggódtam – suttogta fülembe.

Néhány másodperc elteltével lábamra állított, és az éppen kiszálló Axe felé intézte szavait.

- Ezt még egyszer meg ne próbáld, hallod? Különben a puszta kezemmel fogom kioltani az életedet – szavai kissé megbotránkoztattak, habár ezelőtt is ismertem már a harcias énjét.

- Nem fog többé előfordulni – válaszolta Axe.

- Hát persze, hogy nem – nézett rá Edward dühösen. – Hisz soha többé nem találkozhat veled.



Ezt nem bírtam kihagyni a végéről :D