Sziasztok. Létrehoztam egy face profilt magamnak, ahol a frissek érkezése lesz látható, illetve ahol feltehettek kérdéseket a törijeimmel kapcsolatban. Aki szeretné, az lájkolja :)
http://www.facebook.com/pages/Puszmo/182669588431253?v=wall
2011. január 22., szombat
2011. január 2., vasárnap
Az év első bejegyzése :D
És igen, meghoztam az év első bejegyzését :D De megnyugodhattok, nem friss lesz :D Ez annál sokkal jobb :D Csak úgy megjegyzem, hogy szellemileg minden rendben velem :D De tényleg :D A képért hatalmas köszönet Puszedlimnek <3 Hát láttatok már ennél szebbet? * pislog* Én nem :D
2010. december 31., péntek
B.Ú.É.K.
Happy New Year minden kedves olvasónknak :) Bulizzatok egy jót, eresszétek el a hajatokat, és piáljatok sokat :D 2011-re is sok sikert, és reméljük, továbbra is olvastok minket :) Pici pocis ölelés <3
2010. december 28., kedd
Új blog
Sziasztok. Nos, mint az utóbbi bejegyzésemet is olvashattátok, mi a véleményem egyes emberekről. Így Allie-val karöltve létrehoztunk egy blogot, ami ezzel a témával foglalkozik, egy kis Twilighttal fűszerezve :D Ez nem egy könnyed, csöpögős, szerelmi történet lesz. Ez a történet valós eseményeket dolgoz fel, s a valóság talaján marad, szembesítve az érintetteket a tetteik súlyosságával. Nézzetek be! Remélem, elnyeri a tetszéseteket.
http://jegsziv.blogspot.com/
Egy kis videó hozzá:
http://jegsziv.blogspot.com/
Egy kis videó hozzá:
2010. december 27., hétfő
Csak gondolkodj el egy percre!
Sziasztok. Ezt a kis szösszenetet az egyik blogom fejijébe írtam, de úgy gondoltam, megosztom veletek is. Csak annyit kérek, hogy akikre ez vonatkozik, csak gondolkodjanak el 1 percre. Képzeljék bele magukat abba, amit ők tesznek másokkal. Lehet utálni vagy sem, de undorítónak tartom ezeket az embereket. Facen létrehozhattok egy AntiPuszmó fanclubot is. Én mégis ezt gondolom.
„Olyan jó lenne egyszer végre teljes szívből sírni. De ez sohasem valósulhat meg, hisz lassan, de biztosan, az idők folyamán sikerült elvesztenem az érzelmeimet. Sikerült teljesen érzéketlenné válnom. Kizárnom az életemből az érzéseket. Hisz megtanultam, ha közömbösnek, ha lélektelennek tűnök, a külvilág elhiszi, hogy nekem semmi sem árt. Hogy csak egyszerűen felfogom a sértéseket, megaláztatásokat. Megszokták, hogy én mindent lenyelek. De attól függetlenül semmit sem felejtek el. Minden egyes alkalomra emlékszem. Minden egyes alkalomra, miután telesírtam a párnám, majd később végleg elapadtak a könnyeim. Nem voltam képes több könnycseppet ejteni, hisz elfogytak a sok megaláztatástól. Jégszoborrá váltam, most mégis legszívesebben kikiáltanám az egész világnak: „ Hogy én is ember vagyok. Ugyanúgy, mint ti.” De ez végül is kit érdekelne? Senkit. Hisz az emberiség gyarlóvá, önzővé, kapzsivá vált. Örömét leli, ha a porba tiporhatja valamelyik fajtabelijét, aki gyengébb. De hatalmasat téved mindenki. Épp azok a legerősebbek, akiket megaláznak. És hogy miért? Belegondolt már valaha is valaki, hogy milyen lelki önfegyelem, lélekjelenlét szükséges ahhoz, hogy feldolgozd mindezt? Mondjuk feldolgozásról hülyeség lenne beszélni, hisz ezeket az emlékeket egész életén át cipeli magával az ember. Ezt nem lehet feldolgozni, csak valamilyen szinten elnyomni. Elhitetni magunkkal, hogy már rég túlléptünk rajta. De mindez hazugság. Mégis oly jó hazudni a szívnek, becsapni az agyat. A rossz emlékeket miért nem lehet egyszerűen csak kitépni és elhajítani jó messzire? Nem, úgy túl könnyű lenne minden. Márpedig, ha könnyű lenne az élet, nem lenne szükség halálra. Miért is lenne? Márpedig egyeseknek az hoz megváltást. Az az utolsó szalmaszáluk. Ha könnyűvé válna az élet, megszűnne a ragadozó és zsákmány viszonya, így a körforgás is eltűnne. Márpedig körforgásra szükségünk van. Hisz általa legalább megmarad a „holnap minden jobb lesz”. Így legalább élhet bennünk a remény egy töredéknyi szikrája. Mégis oly jó lenne, ha az ember kiordíthatná magából az összes fájdalmát. Ez vajon miért nem lehetséges? És miért érzi úgy bárki is, hogy különb, mint bármelyik más embertársa? Egy biztos: mindkettőt örök rejtély fedi.”
„Olyan jó lenne egyszer végre teljes szívből sírni. De ez sohasem valósulhat meg, hisz lassan, de biztosan, az idők folyamán sikerült elvesztenem az érzelmeimet. Sikerült teljesen érzéketlenné válnom. Kizárnom az életemből az érzéseket. Hisz megtanultam, ha közömbösnek, ha lélektelennek tűnök, a külvilág elhiszi, hogy nekem semmi sem árt. Hogy csak egyszerűen felfogom a sértéseket, megaláztatásokat. Megszokták, hogy én mindent lenyelek. De attól függetlenül semmit sem felejtek el. Minden egyes alkalomra emlékszem. Minden egyes alkalomra, miután telesírtam a párnám, majd később végleg elapadtak a könnyeim. Nem voltam képes több könnycseppet ejteni, hisz elfogytak a sok megaláztatástól. Jégszoborrá váltam, most mégis legszívesebben kikiáltanám az egész világnak: „ Hogy én is ember vagyok. Ugyanúgy, mint ti.” De ez végül is kit érdekelne? Senkit. Hisz az emberiség gyarlóvá, önzővé, kapzsivá vált. Örömét leli, ha a porba tiporhatja valamelyik fajtabelijét, aki gyengébb. De hatalmasat téved mindenki. Épp azok a legerősebbek, akiket megaláznak. És hogy miért? Belegondolt már valaha is valaki, hogy milyen lelki önfegyelem, lélekjelenlét szükséges ahhoz, hogy feldolgozd mindezt? Mondjuk feldolgozásról hülyeség lenne beszélni, hisz ezeket az emlékeket egész életén át cipeli magával az ember. Ezt nem lehet feldolgozni, csak valamilyen szinten elnyomni. Elhitetni magunkkal, hogy már rég túlléptünk rajta. De mindez hazugság. Mégis oly jó hazudni a szívnek, becsapni az agyat. A rossz emlékeket miért nem lehet egyszerűen csak kitépni és elhajítani jó messzire? Nem, úgy túl könnyű lenne minden. Márpedig, ha könnyű lenne az élet, nem lenne szükség halálra. Miért is lenne? Márpedig egyeseknek az hoz megváltást. Az az utolsó szalmaszáluk. Ha könnyűvé válna az élet, megszűnne a ragadozó és zsákmány viszonya, így a körforgás is eltűnne. Márpedig körforgásra szükségünk van. Hisz általa legalább megmarad a „holnap minden jobb lesz”. Így legalább élhet bennünk a remény egy töredéknyi szikrája. Mégis oly jó lenne, ha az ember kiordíthatná magából az összes fájdalmát. Ez vajon miért nem lehetséges? És miért érzi úgy bárki is, hogy különb, mint bármelyik más embertársa? Egy biztos: mindkettőt örök rejtély fedi.”
2010. december 24., péntek
Boldog Karácsonyt mindenkinek :)
Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak <3 Mivel ez az első karácsonyom így veletek ( de remélem nem egyben az utolsó is ). Köszönet nektek mindenért :) Aztán nehogy vki belefulladjon a sok kajába :D Ui: Nikós videót akartam beszúrni, de nem akarom megölni szegény Allie-t :D Már így is kiakasztom szegényt :D
Jézuska
Szenteste jöttem én, ajándékot hoztam én. AliceCarror személyes Jézuskája meghozta a Karácsonyi Novellákat, hogy a karácsonyotok a Twilighttal is teljen.
Békés Ünnepeket, angyalok!
Ha van kedvetek véleményezzétek... :) Szeretlek Titeket! ÉS nézzetek be Puszmó blogjára! takacs-nikolas.blogspot.comBékés Ünnepeket, angyalok!
Karácsonyi Novellák
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)