3. díj

Ááááá, el se hiszem :D Még 1 díjat kapott a blog :D Hű, ez hatalmas megtiszteltetés :) Még fel se fogtam igazán :D

Hatalmas köszönet érte, Adree-nak és Beus-nak <3 Nagyon nagyon köszi :)
http://adryandbeus9415.blogspot.com/

Hatalmas köszönet érte Danielle <3 Nagyon nagyon köszi :)
http://daniellablogja.blogspot.com/

1. Team Damon :D ( The Vampire diaries :P)
2. Team Eric :D    ( True Blood)
3. Olyan hülyeségeket tudok álmodni, hogy csak na :D ( 1-2 lehet fanfiction lesz :D)
4. Az új törim kitalálásában segített az öcsém :D
5. Imádok nevetni :)



Akiknek tovább adjuk:

http://volterrafenye.blogspot.com/

http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/

http://hogylehetszvelem.blogspot.com/

http://bloodlight-cylise.blogspot.com/

http://ejjelivadaszok-lizzie.blogspot.com/


Még egyszer nagy köszönet Adree és Beus .)

Frissről, új blog :)

Sziasztok. Csak szólni szeretnék, hogy ma nem lesz friss, Alli ugyanis nem érzi jól magát, és ő írja a fejit. Bocsi, de remélem megértitek.

És most 1 jó hír :D

Nyitottam 1 új blogot :D Nem bírok magammal :D Annyi ötletem van, hogy muszáj volt az egyikbe belekezdenem :D Nézzetek be, lécci. Remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket :)

http://verkotelez.blogspot.com/

A disegnért ezerszeres köszönet Allinak <3 Szerintem fantasztikus lett :) Köszi mindenkinek, aki benéz :) Puszi :)

A blog kapott még 1 díjat :) El se hiszem :' Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz ez a történet. Nagyon örülök neki, hogy tetszik nektek:)

Köszi Valöriee <3 Nagyon nagy köszönet neked <3
http://valoriee.blogspot.com/

Köszi Zsuzska <3 Neked is nagyon nagy köszönet <3
http://www.the-love-solves-everything.blogspot.com/



1. Imádom az olvasóimat :)
2. Szeretek olvasni :)
3. Taylor kockáit imádom :P
4. Vámpír mániás vagyok. :)
5. A szobám fala tele van poszterekkel :D
6. Apám lassan kiakad a vámpír mániám miatt :D
7. Hálás vagyok Allinak, hogy segít nekem <3

Akiknek tovább adjuk:

http://ebredes-lizzie.blogspot.com/


http://akivalasztottak.blogspot.com/

http://janenorthmanstory.blogspot.com/

http://robstenloveisagame.blogspot.com/

http://walktoremember-byanita.blogspot.com/

http://beyond-the-fame.blogspot.com/

http://sohasemondhogysoha.blogspot.com/


Köszi még egyszer Valöriee <3 Nagyon, nagyon, nagyon :)

20.fejezet - Végre együtt

 Sziasztok:) Meghoztam a fejit :) Most nem voltam gonosz :D Csak 1 kicsit :D Azért lázadás ne törjön ki, jó? :D 13 ismét :) Jó olvasást :)

      



( Bella szemszöge)

- Szeretlek – nézett rám várakozón.
- Én is szeretlek – suttogtam alig hallhatón. Edward a következő pillanatban felkapott, s megforgatott a levegőben.
- Valaki nagyon boldog. – kuncogtam, mikor végre letett a földre.
- Baj? – mosolygott rám, miközben félresöpört egy tincset az arcomból.
- Nem, nem baj. – pirultam el érintésétől.
- Álmos vagy? – kérdezte, mert megpróbáltam elnyomni egy ásítást az előbb. Úgy látszik nem túl sikeresen.
- Kicsit. – vallottam be szégyenkezve. Végre összejövünk Edwarddal, és én álmos vagyok. Ki hallott már ilyet? Nem vagyok normális.
- Hazakísérlek. – vette ki a kocsi kulcsot kezemből, s elkezdett terelgetni az anyósülés felé.
- Mit csinálsz? – torpantam meg.
- Hazakísérlek. De ezt már mondtam. Biztos nem aludtál be egy kicsit? – kuncogott rajtam.
- Nagyon vicces. – nyújtottam rá nyelvet. – Azt hittem, a kocsiddal fogsz követni. – néztem szét a parkolóban, de nem találtam egy kocsit se, az enyémen kívül.
- Nincs itt a kocsim. Elhoztak idáig. De most már ülj be, mert állva elalszol. – mosolygott rám édesen. Mindig ilyen cuki volt? Vagy csak a boldogság teszi? Nem számít. Szót fogadtam Edwardnak, s beültem. Néhány pillanattal később ő is beszállt, s indított is. Annyi kérdés kavargott a fejemben, hogy nem tudtam melyikkel is kezdjem. És az illata. Az illata fantasztikus. Vajon milyen parfümöt használhat? Az biztos, hogy csodálatos.
- Bella – rázogatott Edward. Mikor kinyitottam a szemem, már a házunk előtt állt a kocsim. Fantasztikus! Elaludtam.
- Honnan tudtad hol lakom? – próbáltam kikecmeregni a kocsiból. Biztosan nem említettem neki.
- Ez egy kisváros. És a rendőrfőnök lánya vagy. Mindenki ismer. – nyújtott nekem kezet, amit én készségesen elfogadtam. Az ajtó előtt kissé kényelmetlenül éreztem magam. Vajon megcsókoljam? Vagy az túl gyors? És ha nem teszem? Lehet, akkor megint azt fogja hinni, hogy visszahúzódtam a csigaházamba?
- Jó éjt. – lehelt könnyed csókot ajkamra.
- Jó éjt. – estem be mosolyogva a házba. Nekidőltem az ajtónak. Szükségem volt néhány másodpercre, hogy összeszedjem magam. Miután csökkent a varázs, eszembe jutott, hogy Edward kocsi nélkül jött. Hogy jut haza? És erre miért nem gondoltam előbb? Kivágtam az ajtót, s kiszaladtam az útra. Először jobbra néztem, majd balra, de Edwardnak hűlt helyét találtam. Basszus, még a számát se kértem el. Gratulálhatsz magadnak, Bella Swan, igazán briliáns vagy. Felmentem a szobámba, s kinyitottam az ablakot. Mindig is nyitott ablaknál aludtam. Előkotortam egy rövidnadrágot, egy toppot, meg egy bugyit, s elmentem zuhanyozni. Annak ellenére, hogy ennyire idióta voltam, még énekeltem is a zuhany alatt. Még szerencse, hogy a szüleim alszanak, különben kirohantak volna a házból. Gyorsan fogat mostam, s visszaindultam a szobámba. Az ágyamon egy cetli fogadott, ezzel a felirattal.

Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

Szerelmünk lapjai. Edward. Ez biztos, hogy ő volt. De hogy jutott be? Tökéletesen emlékszem, hogy bezártam az ajtót. Mindegy, majd ezt is megkérdezem. Lassan annyi kérdésem lesz már, hogy egyet-kettőt el fogok felejteni. Lehet, füzetet kellene vezetnem. Bevetettem magam az ágyba, s pillanatokon belül már az álmok világában voltam.
  ( Edward szemszöge)

Még életemben nem voltam ennyire boldog. Bella más, mint a többi nő, akikkel eddig dolgom volt. Nem akarok semmit se elsietni vele. Előbb meg akarom ismerni. Azt a kis üzenet dolgot nem bírtam kihagyni. Tudom, hogy őrültség volt, mert biztos érdekelni fogja, hogy jutottam fel a szobájába, de jelenleg még ez sem érdekel. Szóval így értették, hogy a szerelem elvakít. Ellepi a rózsaszín köd az elméd. Pont így érzem magam most. Szeretnék valami emlékezetes randit holnap Bellának. A legalkalmasabb személyhez kell fordulnom ebben a témában. A nappaliban már vártak rám.
- Nagyon szuper lesz. Egész életében emlékezni fog rá. – tapsikolt boldogan Alice.
- Te normális vagy? – kelt ki magából Rosalie.
- Nyugodj meg, cica! – próbálta nyugtatgatni Emmett.
- Te ebbe végképp ne szólj bele! – sziszegte dühösen.
- Vázoljuk a tényeket. Te vámpír vagy. Ő ember. Te szörnyeteg vagy. Ő prosti. Majd meghalsz a véréért, ő a sült krumpliért. Olyan vagy, mint a jég, ő hozzád képest tűzforró.
- Az ellentétek vonzzák egymást. – kacsintott húgom.
- És persze nem utolsó sorban, üldöz téged egy csapat vérszomjas vámpír, akik királynak akarnak. Vagyis helyesbítek. MINKET üldöznek. Ezzel a kapcsolattal mindenkit veszélybe sodorsz. Még Hannát is. – üvöltözött Rosalie.
- Bella nem veszélyes ránk nézve. – morogtam rá.
- És azt, hogy magyaráznád meg neki, ha beállítanának Jasperék a házukba, megölnék a szüleit, majd rólad faggatnák? Akkor is kitartana a nagy szerelme? – kérdezte gúnyosan.
- Miért nem tudsz örülni Edward boldogságának? – sértődött meg Alice.
- Mert az egy ember. Hát itt mindenki bolond? Nem látjátok, hogy mekkora veszély ránk nézve?
- Gyere, Edward. Menjünk, beszéljük meg a részleteket! Még a végén mi is megkeseredettek leszünk. Pontosabban féltékenyek. – húzott ki Alice a házból.


  ( Rosalie szemszöge)

- Te is az ő oldalukon állsz? – szegeztem a kérdést Emmett-nek.
- Cica, Bella nem olyan. Különben is. Apáék nem tudják, hogy hol vagyunk.
- Persze, véded a szeretődet.
- Na, de cica! – nem hallgattam tovább, inkább feljöttem Hannához. Hát erre a kis csöppségre senki sem gondol? Jasperék biztos megölik, ha ránk találnak. Sohasem lehet gyerekem, de ő olyan számomra, mintha a sajátom lenne. Még a vére utáni vágyamat is legyőzöm. Nem mondtam senkinek, de csábít a vére. Én emberi véren éltem, amíg el nem jöttem otthonról. De mégsem engedem a démonnak, hogy ő győzzön. Hannát sohasem bántanám. Ha megtenném, azzal magamat is megölném.

  ( Edward szemszöge)

- Szerinted is hülyeség, amit csinálok?
- Dehogyis. Tudod, hogy Rosalie csak féltékeny. Elvégre Bella ember. Rose is az szeretne lenni. – nyugtatgatott húgom.
- De…
- Semmi, de. – szakított félbe. – Kitalálunk valami nagyszerű randit, s utána megszervezem. Ugye én szervezhetem? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Másra rá sem bíznám. – mosolyogtam rá.
- Köszi, köszi, köszi. – kezdett el tapsikolni.
- Jól van, Alice, jól van. – próbáltam nyugtatgatni.
- Kezdjük is el! – látszott rajta, hogy milyen boldog. Hiányzott már neki a szervezkedés, az biztos.


  ( Bella szemszöge)

- Bella, kicsim, valaki jött hozzád. – kiáltott fel anya.
- Úúú, megyek. – csak ennyit bírtam kinyögni. Ki kereshet ilyen korán?  Még csak 8 óra. Még aludni akarok. Csak nem olyan sürgős – húztam a fejemre a párnát.
- Bella. Várnak rád. – kiáltott fel ismét anya. Ezek szerint muszáj lemennem. Lassan kikászálódtam az ágyból, s beledugtam a lábam a papucsomba. Mi van, ha Edward az? – jutott hirtelen eszembe. Így nem láthat meg. Belenéztem a tükörbe.
- Ú, minimum 3 óra kellene, hogy elfogadható állapotba kerüljek.
- Bella, igyekezz már! – hallottam meg anyu hangját. Szóval nincs három órám. Legalább most meglátja milyen is vagyok valójában. Ha igazán szeret, így is kellek majd neki. Remélem, szívinfarktust azért csak nem kap. Lecsoszogtam a lépcsőn, de megtorpantam, mikor megláttam, hogy ki is a látogatóm.

19. fejezet- Érzések

 Sziasztok:) Meghoztam a fejit:) Húú, már azt hittem, kitör vmi lázadás itt a végén :D Ez a feji annyira nem tetszik, úgyhogy csak 8 komi :) Jó olvasást :)

  ( Edward szemszöge)

Odaléptem az ajtóhoz, s kinyitottam. Bella még mindig fújtatott a kanapén.
- Most miért? Az előbbi nem jelentett semmit? – durcáskodott tovább. Olyan édes volt. Nem láthatta, hogy elmosolyodtam, ugyanis háttal álltam neki. Ideje egy kicsit visszavágni.
- Most mennem kell. – fordultam felé. – Majd még találkozunk. – feleltem sejtelmesen. Bella hápogott valamit, de hang nem jött ki a száján. Megfordultam, majd mosolyogva távoztam. Csak egy kis lecke. Semmi más.


   ( Rosalie szemszöge)

- Mit akarsz azzal, bébi? – nézett Emmett riadtan az ollóra a kezemben.
- Csak játszadozunk egy kicsit. – húztam végig a nyakán, a mellkasa felé közelítve.
- Nekem nem tetszik ez a játék. – suttogta alig hallhatóan.
- Miért nem? – haladtam lefelé.
- Csak nem, és kész. – nézte rémülten az olló haladási útvonalát.
- Itt az idő a bosszúmhoz. – állt meg kezem férfiassága előtt, majd hirtelen elkaptam, s egy jól irányzott rúgással lecsaptam rá. Emmett a földre rogyott. Hiába vámpír, ez még akkor is fáj neki.
- Aú- visítozta, miközben férfiasságát szorongatta.
- Csak azt kaptad, amit érdemeltél. – néztem le rá. Semmi együttérzés nem volt a pillantásomban. Egy kocsi állt meg a házunk előtt, majd pár másodperccel később Alice lépett be az ajtón.
- Itt meg mi folyik? – nézett a földön fetrengő Emmett-re.
- Semmi lényeges. Vettél kocsit? – kérdeztem izgatottan.
- Igen. – felelte csillogó szemekkel. Ebben a pillanatban Edward is beesett az ajtón.
- Vettél kocsit? – kérdezte Alice-től.
- Hát nem fantasztikus? Első láttásra beleszerettem.
- Az senkit sem érdekel, hogy Rose bébi az előbb tökön rúgott? – szólalt meg Emmett. Még mindig a földön feküdt. Látszólag még voltak fájdalmai.
- A fekete tényleg jó szín. – mondta Edward. Mintha mindenki fülét elkerülte volna az, amit az előbb Emmett mondott.
- Volvo XC60. – fordult felém Alice. Biztos látta, hogy meg akarom kérdezni a márkáját.
- Olyan kocsit akartam, ami Hannának is megfelel. Ez tökéletes választás volt. – mosolygott húgom. Hát igen. A kis csöppségre is gondolnunk kell. Miután behoztuk az össze szatyrot a kocsiból – ami nem egy-két darab volt- rögtön kérdőre vontam Edwardot.
- Miért tartott ilyen sokáig felmondanod?
- Mit érdekel az téged? – kérdezte dühösen.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy miért tartott eddig kinyögni azt, hogy felmondok.  – Edward Alice-re nézett. Valami itt nagyon gyanús.
- Nos? – kérdeztem ismét. Nem rázhat le ilyen könnyedén.
- Csókolóztam Bellával. – felelte egyszerűen.
- Menő vagy öcsi. – pattant fel a földről Emmett.
- Az előbb még haldokoltál. – néztem rá gúnyosan.
- Össze is törted a kis szívemet. – kezdett el szipogni.
- Fogd már be! – hajítottam neki egy párnát. Most nem ő van porondon.
- Hogy mit csináltál? – keltem ki magamból.
- Megcsókoltam Bellát. Vagyis ő támadott le. – kezdett el kuncogni. Alice nagyon furcsán viselkedett. Szomorúan nézett maga elé.
- Részleteket akarok. – vágta hátba testvérét Emmett.
- Egyszerűen csak letámadott. De az a csók. Isteni volt. Kicsit tovább is léptünk. – vigyorgott Edward. Alice hirtelen eltűnt a házból.
- Mi baja lehet? – kérdeztem értetlenül.
- Majd én utána megyek. – távozott a házból Edward is.

  ( Edward szemszöge)

Vajon mi baja lehet Alice-nek? Nagyon furcsák voltak a gondolatai. Állandóan csak azt hajtogatta, hogy Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! Egy fa alatt találtam rá. Elmerengve nézett maga elé.
- Alice. – szólítottam meg. Neve hallatán összerezzent.
- Nem vettem észre, hogy itt vagy. – nézett még mindig maga elé.
- Mi a baj? – foglaltam helyet mellette.
- Semmi.
„Ne gondolj rá! Ne gondolj rá!” – hallottam meg gondolatait.
- Tudom, hogy valami baj van. Mondd el!
- Nem lehet, Edward. – nézett rám szomorúan. – Megutálnál.
- Dehogyis. Hogy gondolhatsz ilyet? – lepődtem meg szavain. A következő pillanatban elém tárta elméjét.
- Ó- csak ennyit bírtam kinyögni.
- Látod? – nézett rám rémülten.
- Ez... hogy is fogalmazzam meg. – kerestem a megfelelő szavakat. – Csak magányos vagy, és belekapaszkodsz az első férfiba, aki az utadba kerül. Mivel én állok a legközelebb hozzád, így hozzám kötődsz a legjobban. De csak testvérként. Hisz te Jaspert szereted. Most csak össze vagy zavarodva a helyzet miatt. De tedd a szívedre a kezed, s mondd ki, hogy mit súg. – húgom engedelmeskedett.
- Jasper- suttogta halkan. – Jasper- nézett rám mosolyogva.
- Látod? Csak összezavarodtál.
- Köszönöm Edward. – ölelt át húgom.


  ( Bella szemszöge)

Mióta Edward elment, fullra ideges voltam. Vajon komolyan gondolta, hogy még találkozunk? Vagy csak meg akart szívatni? Senkivel nem tudtam szót érteni. Mindig csak bámultam magam elé, s álmodoztam, vagy a csókunkra gondoltam. Vajon ő is élvezte? Nem vagyok túl tapasztalt ezen a téren. Lehet, jót röhögött rajtam utána? Jó ötlet volt, hogy letámadtam?
- Áú – pattant fel a székéről egy férfi.
- Nagyon sajnálom. – ezt volt a tízedik, akire ráborítottam az italát. Az est hátralévő része is így telt. Még öt embert leöntöttem, mire Carl-ék úgy döntöttek, hogy én inkább maradjak a pult másik oldalán. Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen a műszaknak, s mehessek haza. Most csak egy kiadós alvásra vágytam, a jó meleg ágyamban. Bezártam az ajtót, s megindultam a kocsim felé. Valaki lezseren nekitámaszkodott, de nem láttam az arcát. Mikor közelebb értem, rögtön felismertem, hogy ki vár rám.
- Edward. – mosolyogtam rá. Egész este elképzeltem, hogy milyen lesz ismét látni, de ideges voltam. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik az újbóli találkozásunk.
- Bella. – biccentett a fejével. Túl távolságtartó. Ez nem jósol túl sok jót.
- Hogy vagy? – kicsit húzni akartam még a pillanatot. Elmémbe akartam vésni arcvonását.
- Jól. És te? – érzéseit nem tudtam leolvasni arcáról. Miért kell ennyire megnehezítenie? Csak egy apró jelet adhatna, hogy hogy érzi magát.
- Köszönöm jól. – néhány percre csend állt be közöttünk, mit ő végül megtört.
- Bella, beszélnünk kell! – feszülten vártam mondandóját.

18. fejezet - Vallomások

 Halihó :) Hű :D Jó hamar összegyűltek a komik :D Megdolgoztatjátok az embert, az biztos :D De nem baj, ennek csak örülök :) És végre és végre és végre eljött a pillanat, amire vártatok :D Kép :P Jó olvasást :)

(Bella szemszöge)

- Miért akarsz felmondani? – hangom kicsit rémülten csengett.
- Mert már semmi keresnivalóm itt. Már nincs szükségem a melóra. – felelte lezseren. Mire végre összeszedem a bátorságomat, ez a hülye el akar menni? Na, azt már nem. Tettem néhány sietős lépést David irodája felé, s mikor beértem, bezártam magam mögött az ajtót. A kulcsot kivettem, s belecsúsztattam a melltartómba. Onnan vegye ki, ha meri.
- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül Edward.
- Bezártam az ajtót. – feleltem egyszerűen.
- Azt én is láttam. De miért zártad be?
- Mert addig nem engedlek el, míg nem beszélünk. – kezdtem el tördelni ujjaimat. Játszom itt a nagymenőt, de megijedek egy beszélgetéstől? Ultra ciki vagyok.
- Nem mehetek ki, igaz?
- Nem.
- Akkor hallgatlak. – dobta le magát a kanapéra. Most légy okos Bella Swan.
- Nem tudom, hol kezdjem. – sóhajtottam fel.
- Mondjuk az elején? – kérdezte gúnyosan. Meglepett a viselkedése, de végül is megérdemlem azok után, amit vele műveltem.
- 15 évesen voltam először szerelmes. – úgy döntöttem, elmesélem neki az előzményeket is. Hátha így megérti. – Elsős gimnazista voltam. Azt hittem az enyém a világ. Elvakított a nagymenők világa. Chris Summers volt akkoriban az etalon. Minden lány róla álmodozott, minden srác irigy volt rá. Az első héten elhívott randizni. Mondanom sem kell, odáig voltam, meg vissza. A suli legjobb pasija elhívott engem randizni. Hú! Aztán mintha tündérmesében lennék, úgy telt az elkövetkezendő 2 hónapom. Míg nem egy nap, megláttam egy lánnyal csókolózni. Az egész suli előtt elmondta, hogy csak fogadásból járt velem. Mindenki csak röhögött rajtam. Sírva futottam haza, és 1 hétig ki sem mozdultam a szobámból. Akkor ott, a szobámban, könnyek közepette megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. – Edward döbbenten nézett rám. Leesett az álla a padlóra, most szedegette össze. Miután rendezte arcvonásait, végre megszólalt.
- Sajnálom, ami veled történt, de nem értem miért viselkedtél így velem. Semmi okod nem volt rá. Sohasem bántottalak, vagy próbálkoztam nálad, az illemet megszegve persze. – tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de mégis könnyebben reménykedtem.
- Értsd meg, Edward az én helyzetemet is. Egyik nap csak  belibbensz ide a helyes pofikáddal, olyan mosollyal, amitől beleremeg mindkét térdem, na meg persze, az észvesztő seggeddel  - lehet kicsit túl részleteztem. Edward mosolya mindenesetre erről tanúskodik. – és aztán azt mondod, hogy randizzak veled. Én – mutatok magamra. – Veled- mutatok rá. – Van egy kis szintkülönbség köztünk. Hiába utasítalak el, te továbbra is kitartasz, és ezt nem tudom hova tenni.
- Csak tetszettél nekem. Olyan nagy baj ez? – múlt időt használt. Vagyis már nem tetszem neki? Gratulálok, Bella, sikerült! Elérted a célod.
- Csak tetszettem? – kérdeztem szinte suttogva. Edward kicsit elgondolkodott, majd válaszolt.
- Igen. Csak tetszettél. Nem várhattam rád örökké, Bella.
- Néhány nap nem az örökkévalóság. – mondtam gúnyosan. Oké, én csesztem el, de akkor is rosszul esik. Csak 1 nap. Csak 1 napot kellett volna még várnia. Hát olyan nagy kérés ez?
- Mindig visszautasítottál. Sohasem hallgattál meg, vagy adtál nekem egy esélyt. A legkisebb jelet se mutattad, hogy lehetne közöttünk valami. Akkor mégis mire számítottál? – kérdezte kicsit dühösen. Odasétáltam a kanapéhoz, leültem mellé, s szembefordultam vele.
- Mert féltem. Érted? Kurvára féltem. – csaptam le ajkaira. Nem tudom honnan jött ez a nagy bátorság, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Edward kicsit meglepődött, de néhány másodperc múlva viszonozta a csókot. Hátrafektetett a kanapén, s szája lesiklott a nyakamra. Kezével addig felfedezőútra indult a combomon. Olyan hideg, de nem érdekel. Most csak a pillanat számított. Keze feljebb csúszott a ruha alatt a hasamig, s közelített a melltartóm felé. Mikor odaért, elhúzódott tőlem.
- Mi… - kérdeztem volna tőle, de vigyorral az arcán meglengette előttem a kulcsot. Hogy az a…!
- Akkor maradsz? – kérdeztem reménykedve.
- Nem. – válaszolta egyszerűen.




Cullen kiherélő ház

  ( Rosalie szemszöge)

- Megjöttem. – hallottam meg Emmett hangját a nappaliból. Hannával játszottam fent a szobájában.
- Magadra hagylak egy kicsit, jó? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mosolygott rám. Vámpírsebességgel lerohantam a nappaliba. Itt van ez a jó madár.
- Szia, bébi. – mosolygott rám. Vajon a kicsi én nélkül is ilyen vidám lesz?
- Szia. Jól szórakoztál? – tettem felé néhány lépést. Csak hárman voltunk a házban, Alice ugyanis elment vásárolni, Edward meg még nem ért vissza. Vajon mi tarthat neki eddig? Mindegy, most más dolgom van. Vele majd később rendezem le.
- A grizzly nagyon finom volt.
- És addig jól szórakoztál, amíg nem voltam itt? – néztem rá kimérten.
- Mi a baj, bébi? – hátrált néhány lépést.
- Jól bedugdostál néhány lyukat, amíg nem voltam? – sziszegtem.
- Edward mondott valamit, igaz? Csak hazudik, bébi, csak hazudik. Csak bosszút akar állni, azért talál ki dolgokat.
- Nem Edward mesélt, hanem Hanna. – ha lehetséges lenne, ebben a pillanatban megállt volna a szíve.
- Nem akarsz nekem valamit mondani? – léptem elé, s néztem a szemébe.
- Én nem akartam. – térdepelt le elém. – Alice ötlete volt, esküszöm. Én sohasem csalnálak meg, hisz te vagy az életem. Kényszerítettek. – úgy könyörgött, akár egy kislány. De nem ússza meg. Hogy gondolta, ha csak 1 napra is, de lecserél egy emberre? Engem? Rosalie Hale-t? Hát hallott már ilyet a világ?
- Állj fel! – húztam fel.
- Tényleg nem akartam. Alice…
- Fogd be! – szakítottam félbe. – Nem érdekel, hogy mit mondott Alice. Férfi vagy, nem? Akkor nemet kellett volna neki mondanod. De te belementél. Nem érdekel, hogy kényszerített. Ha nem akartad volna, visszautasítod. De te elmentél randizni azzal. – képtelen voltam kimondani a nevét. Azt meg főleg nem, hogy ember.
- De muszáj volt, bébi.
- Elég legyen! Semmi se muszáj. Mindig van más út. De te élvezted, igaz? Kicsit menőzhettél, amíg nem voltam itt, igaz? De kíváncsi vagyok, hogy fogsz vagánykodni, ha már nem lesz mivel. – terült el egy mosoly arcomon. Emmett megijedt, s kezeit férfiassága elé tette. Előhúztam az ollót a hátsó zsebemből, s meglengettem előtte. Szerintem, ha képes lenne rá, most bepisilt volna a félelemtől.
- Mit akarsz, bébi? – nézett rám rémülten. Én csak mosolyogtam tovább.

   ( Alice szemszöge)

Épp vásároltam, amikor látomásom lett. Bella és Edward csókolózik. Ennek örülnöm kellett volna, de valamiért mégsem voltam boldog. Ahogy Edward végighúzta a kezét Bella combján… Vajon milyen érzés lehet? Ahogy gyengéden végig csókolja a nyakamat, majd szerelmes szavakat suttog a fülembe. Mi? Én Edwardról fantáziáltam? Nem, az nem lehet. Hisz Edward a testvérem. De másrészről férfi is. Igazán jóképű férfi. És a mosolya. Mindenkivel kedves és udvarias. Mindig számíthat rá a vámpír. Mi? Édes Istenem! Mi történik velem?


Ui: Ha ha ha :D Azt hittétek ilyen egyszerű lesz? :D Megint 13? *pislog*

17. fejezet - Játékok

Sziasztok :) Most én, Alice, írtam meg a fejezetet. Remélem nem okoztam csalódást, hiszen senki nem érhet fel Puszmó - beteg - fantáziájához. :D Jó olvasást, Alice

17. fejezet
Játékok

Rosalie szemszöge
Nagyon nem izgatott, hogy Emmett nem ér hozzám egy hétig. Megérdemli! De vajon mit tett? Talán jobb is, hogy nem tudom.
Edward legalább elvégezte helyettem a piszkos munkát, úgy is meg akartam szívatni Emmettet, mert faképnél hagyott az én Mackóm. Nem hihette, hogy megússza, hogy személyemet hoppon hagyta!
- Rosalie néni! – kiáltott az emeletről Hanna. Istenem, de édes az a kislány! Végre lehet gyerekem! Végre lehet gyerekem!
- Megyek, életem! – válaszoltam, és vámpír sebességgel felfutottam hozzá.
A padlón ült, közben Barbie-val és Kennel játszadozott. Látszik, hogy az én gyerekem! Olyan büszke voltam rá.
Törökülésbe ültem, hogy egy magasságban legyünk.
Hanna elpirult, és a padlót kezdte el fixírozni.
- Valami baj van? – kezdtem volna az aggódást.
- Nem, csak kérdezni szeretnék valamit…
- Mondjad csak… - biztattam.
- Emmett bácsi a néni cicijét szereti, ugye?
Hogy az a…! Emmett! Mit volt, mit nem tenni, válaszoltam.
- Remélem, hogy nem csak a cicimet…
- Értem… De akkor miért akarja Bella cicijét is?
- Mit akar Emmett? – felment bennem a pumpa. Igyekeztem kedvesen beszélni. Kevés sikerrel. Hanna szemmel láthatóan megijedt. Éljen! Hülye, Emmett! Mi a francot művelt az én Macikám?
- Hát… múltkor randevúzott Bella nénivel, pedig Edwardnak jön be Bella néni cicije. És Emmett bácsi szerint Edward bácsi azért olyan savanyú, mert Bella néni medencéje túl száraz. Én ezt nem értem Rosalie néni!
- Majd Emmett megmagyarázza nekünk… - biztosítottam.
Én viszont értettem a helyzetet. Drága Emmettem nem tudta hová rakni a farkát a távollétemben. Most mit kéne tennem?
Talán megszabadíthatnám a kis barátjától…
Na, meg Edwardot! Felteszem ez a bizonyos – prosti – Bella ember. Mit akar ő egy humán lénytől, ha? Mikor én nem voltam elég jó neki… Nem mintha nem pofoztam volna fel, ha kikezd velem, de az a minimum, hogy a talpam nyomát is csókolnia kéne, nem egy emberre nyomulnia. Na, ez több mint sértő! Meg kéne ismerkednem a kis Bellácskával…
- Akadj le róla, Barbie! – üvöltötte Edward.
- Csak elbeszélgetnék vele… - mondtam gyilkos hangon.
- Most meghalsz! – ordította. Leültem a Hanna ágyikójára és a körmömet kezdtem el kapargatni. Alice úgy is elintézi helyettem. 3… 2… 1…
- Edward! Fél óra, húzz a sarokba! – parancsolta Alice.
Talált, süllyedt. Most mehetek az én kis Mackóm kiherélésére. Így csak megtanulja, kihez tartoznak a golyói.
Alice felkacagott. Gondolom látta a tervemet. Ennyit a magánszférámról…
- Hanna, drága, el leszel?
- Persze, Rose néni! De ne bántsd Emmett bácsit!
- Dehogy fogom, csak elveszem a kedvenc játékát…
Lényegében nem hazudtam. Tényleg a kedvenc dolgától szabadítom meg.
- Ne légy túl kemény Rose néni! Alice néni is benne volt! Állítólag ő vette rá Emmett bácsit!
Hogy mi a…?
- Tényleg? – kérdeztem számra fagyott mosollyal.
Alice lent felsikoltott.
- Igen. Emmett bácsi körbe-körbe, futott, mert félt Edward bácsitól, és azt kiabálta „Alice vett rá, ártatlan vagyok!”.
- Értem, köszönöm, drágám! Most megyek! – nyomtam egy puszit a homlokára.
- Szia, Rosalie néni! – csilingelte, majd folytatta a babázást.
Lerohantam a lépcsőn. Szerencsére Emmett vadászaton volt, így nincs ideje elfutni.
Alice-nek sincs. A falhoz vágtam, olyan erővel, hogy a betonépítmény tömeg megrepedt.
Alice hangosan felzokogott. Elengedtem, és értetlenül néztem rá. Most meg mi van? Nem fájhatott ez annyira…
- Jazz bébi… - szipogta. – Jazz is ezt tette velem!
Ó, hogy az a…! Szent szar! Tényleg!
- Alice… sajnálom… - mondtam bűnbánóan.
- Jó trükk! – nevetett Edward.
Csípőre tettem a kezem, Alice pedig gyilkosan méregette fivérünket.
- Plusz egy óra, te áruló… - sziszegte neki.
Edward még jobban nevetett. Szinte a falak is megremegtek. Testvéri szeretet.
Visszanyomtam a falnak.
- Mit csinált a Mackóm? – tértem vissza a témához.
- Csak randizott… - mondta rémülten.
- Kinek az ötlete volt?
- Alice-é! – vágta rá Edward.
- Plusz fél óra! – morogta.
- Miért tetted?
- Csak azért, hogy megnézzem, hogy csak Edit utasítja-e vissza! – mentegetőzött.
Elengedtem. Alice értetlenül bámult rám.
- Nem versz meg? – kérdezte riadtan.
- Nem, Emmett ment bele. Edwardot viszont engedd el!
- Miért?
- Mert most felmondani megy!
Nem akarom, hogy egy prostival dolgozzon!
És mikor jön haza az én kis Mackóm, hogy eljátszadozzak vele egy kicsit, az én módszereim szerint?
- Nem mondok fel!
- De felmondasz… - suttogta kábultan Alice. Gondolom a jövőt nézte, vagy ilyesmi. – Bella elutasít, te pedig felmondasz…
- Nem!
- De! – tért vissza közénk Alice. – Lásd be! Van már pénzünk! Bellának meg nem kellesz. Törődj bele, és lépj le szépen!

Bella szemszöge
Öt óra volt. Még lett volna két órám, de én már most elkezdtem készülődni. Ma szép akartam lenni, kivételesen. Nem tagadhatom, hogy bejön nekem Edward. Nem fogok szenyózni vele többet. Szeretem. És a múltkori kis jelenete után, mikor úgy ki volt akadva, hogy randizom, azt kell leszűrnöm, én is bejövök neki.
„Nem akarok savanyú citromként meghalni, adhatnék magamnak még egy esélyt.” – tűnődtem a tükörképemet bámulva, közben kihúztam a számat vörös szájfénnyel. Ez jól állt a fehér bőrömhöz, de ügyeltem, hogy a fogamat ne kenjem össze.
Fél hét, és én indulásra készen álltam. A hajamat feltűztem, és felvettem az egyetlen szépnek mondható göncömet, egy fekete testhez simuló, combközépig érő ruhát.
A disco kocsival úgy tízpercnyire van tőlünk, így teljesen időben voltam. De nem vártam tovább. Egy: rohadt ideges vagyok, kettő: hátha Edward már bent van, mielőtt leizzadom a sminkemet.
Beültem az ezüstszínű Peugeot 206-omba. Városi autó, kényelmesen tudok vele parkolni és nem utolsó sorban biztonságos. Nálam ez fontos.
Rekordidő, öt perc alatt értem a discoba. Lassan kiszálltam a kocsiból. Lelkiekben felkészültem arra, hogy kiröhög és elutasít. Egy hétig sírok, majd kikészítem. Ez a terv.
Megfontoltan haladtam a személyzeti bejáró felé. Nem akartam a köves úton elesni a magas sarkúmban. A gimis évek alatt meg tanultam benne menni, de azért nem kockáztatom a nyakam épségét.
Nyeltem egy nagyot, miközben a kezem a kilincsre helyeztem.
Még az sem biztos, hogy itt van! – dorgáltam gondolatban magam.
Még egyszer utoljára végig simítottam a ruhámon, hogy megigazítsam, majd benyitottam.
Elakadt a lélegzetem. Edward a főnöki asztalra támaszkodva állt és engem nézett. Az álla padlót fogott. Bejött!
Magamban elmosolyodtam, de próbáltam leplezni az örömömet.
Na, igen. Most mondanom kéne valamit.
- Hogy, hogy bent vagy ilyen korán? – csúszott ki a számon. Hiszen ő mindig pontosan hétre ér ide. Se előbb, se később (mert akkor megfojtanám).
- Bella… - nyelt egyet. – Én felmondok!
Mi? NEM!

Wiiii! Függővég :) Kövivel Puszmó jelentkezik, és kérésére komi hatát ;) Bella kedvenc száma: 13. 13 komment után Puszmónk hozza a frisst :D. Puszi: AliceCarror