18. fejezet - Vallomások

 Halihó :) Hű :D Jó hamar összegyűltek a komik :D Megdolgoztatjátok az embert, az biztos :D De nem baj, ennek csak örülök :) És végre és végre és végre eljött a pillanat, amire vártatok :D Kép :P Jó olvasást :)

(Bella szemszöge)

- Miért akarsz felmondani? – hangom kicsit rémülten csengett.
- Mert már semmi keresnivalóm itt. Már nincs szükségem a melóra. – felelte lezseren. Mire végre összeszedem a bátorságomat, ez a hülye el akar menni? Na, azt már nem. Tettem néhány sietős lépést David irodája felé, s mikor beértem, bezártam magam mögött az ajtót. A kulcsot kivettem, s belecsúsztattam a melltartómba. Onnan vegye ki, ha meri.
- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül Edward.
- Bezártam az ajtót. – feleltem egyszerűen.
- Azt én is láttam. De miért zártad be?
- Mert addig nem engedlek el, míg nem beszélünk. – kezdtem el tördelni ujjaimat. Játszom itt a nagymenőt, de megijedek egy beszélgetéstől? Ultra ciki vagyok.
- Nem mehetek ki, igaz?
- Nem.
- Akkor hallgatlak. – dobta le magát a kanapéra. Most légy okos Bella Swan.
- Nem tudom, hol kezdjem. – sóhajtottam fel.
- Mondjuk az elején? – kérdezte gúnyosan. Meglepett a viselkedése, de végül is megérdemlem azok után, amit vele műveltem.
- 15 évesen voltam először szerelmes. – úgy döntöttem, elmesélem neki az előzményeket is. Hátha így megérti. – Elsős gimnazista voltam. Azt hittem az enyém a világ. Elvakított a nagymenők világa. Chris Summers volt akkoriban az etalon. Minden lány róla álmodozott, minden srác irigy volt rá. Az első héten elhívott randizni. Mondanom sem kell, odáig voltam, meg vissza. A suli legjobb pasija elhívott engem randizni. Hú! Aztán mintha tündérmesében lennék, úgy telt az elkövetkezendő 2 hónapom. Míg nem egy nap, megláttam egy lánnyal csókolózni. Az egész suli előtt elmondta, hogy csak fogadásból járt velem. Mindenki csak röhögött rajtam. Sírva futottam haza, és 1 hétig ki sem mozdultam a szobámból. Akkor ott, a szobámban, könnyek közepette megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. – Edward döbbenten nézett rám. Leesett az álla a padlóra, most szedegette össze. Miután rendezte arcvonásait, végre megszólalt.
- Sajnálom, ami veled történt, de nem értem miért viselkedtél így velem. Semmi okod nem volt rá. Sohasem bántottalak, vagy próbálkoztam nálad, az illemet megszegve persze. – tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de mégis könnyebben reménykedtem.
- Értsd meg, Edward az én helyzetemet is. Egyik nap csak  belibbensz ide a helyes pofikáddal, olyan mosollyal, amitől beleremeg mindkét térdem, na meg persze, az észvesztő seggeddel  - lehet kicsit túl részleteztem. Edward mosolya mindenesetre erről tanúskodik. – és aztán azt mondod, hogy randizzak veled. Én – mutatok magamra. – Veled- mutatok rá. – Van egy kis szintkülönbség köztünk. Hiába utasítalak el, te továbbra is kitartasz, és ezt nem tudom hova tenni.
- Csak tetszettél nekem. Olyan nagy baj ez? – múlt időt használt. Vagyis már nem tetszem neki? Gratulálok, Bella, sikerült! Elérted a célod.
- Csak tetszettem? – kérdeztem szinte suttogva. Edward kicsit elgondolkodott, majd válaszolt.
- Igen. Csak tetszettél. Nem várhattam rád örökké, Bella.
- Néhány nap nem az örökkévalóság. – mondtam gúnyosan. Oké, én csesztem el, de akkor is rosszul esik. Csak 1 nap. Csak 1 napot kellett volna még várnia. Hát olyan nagy kérés ez?
- Mindig visszautasítottál. Sohasem hallgattál meg, vagy adtál nekem egy esélyt. A legkisebb jelet se mutattad, hogy lehetne közöttünk valami. Akkor mégis mire számítottál? – kérdezte kicsit dühösen. Odasétáltam a kanapéhoz, leültem mellé, s szembefordultam vele.
- Mert féltem. Érted? Kurvára féltem. – csaptam le ajkaira. Nem tudom honnan jött ez a nagy bátorság, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Edward kicsit meglepődött, de néhány másodperc múlva viszonozta a csókot. Hátrafektetett a kanapén, s szája lesiklott a nyakamra. Kezével addig felfedezőútra indult a combomon. Olyan hideg, de nem érdekel. Most csak a pillanat számított. Keze feljebb csúszott a ruha alatt a hasamig, s közelített a melltartóm felé. Mikor odaért, elhúzódott tőlem.
- Mi… - kérdeztem volna tőle, de vigyorral az arcán meglengette előttem a kulcsot. Hogy az a…!
- Akkor maradsz? – kérdeztem reménykedve.
- Nem. – válaszolta egyszerűen.




Cullen kiherélő ház

  ( Rosalie szemszöge)

- Megjöttem. – hallottam meg Emmett hangját a nappaliból. Hannával játszottam fent a szobájában.
- Magadra hagylak egy kicsit, jó? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mosolygott rám. Vámpírsebességgel lerohantam a nappaliba. Itt van ez a jó madár.
- Szia, bébi. – mosolygott rám. Vajon a kicsi én nélkül is ilyen vidám lesz?
- Szia. Jól szórakoztál? – tettem felé néhány lépést. Csak hárman voltunk a házban, Alice ugyanis elment vásárolni, Edward meg még nem ért vissza. Vajon mi tarthat neki eddig? Mindegy, most más dolgom van. Vele majd később rendezem le.
- A grizzly nagyon finom volt.
- És addig jól szórakoztál, amíg nem voltam itt? – néztem rá kimérten.
- Mi a baj, bébi? – hátrált néhány lépést.
- Jól bedugdostál néhány lyukat, amíg nem voltam? – sziszegtem.
- Edward mondott valamit, igaz? Csak hazudik, bébi, csak hazudik. Csak bosszút akar állni, azért talál ki dolgokat.
- Nem Edward mesélt, hanem Hanna. – ha lehetséges lenne, ebben a pillanatban megállt volna a szíve.
- Nem akarsz nekem valamit mondani? – léptem elé, s néztem a szemébe.
- Én nem akartam. – térdepelt le elém. – Alice ötlete volt, esküszöm. Én sohasem csalnálak meg, hisz te vagy az életem. Kényszerítettek. – úgy könyörgött, akár egy kislány. De nem ússza meg. Hogy gondolta, ha csak 1 napra is, de lecserél egy emberre? Engem? Rosalie Hale-t? Hát hallott már ilyet a világ?
- Állj fel! – húztam fel.
- Tényleg nem akartam. Alice…
- Fogd be! – szakítottam félbe. – Nem érdekel, hogy mit mondott Alice. Férfi vagy, nem? Akkor nemet kellett volna neki mondanod. De te belementél. Nem érdekel, hogy kényszerített. Ha nem akartad volna, visszautasítod. De te elmentél randizni azzal. – képtelen voltam kimondani a nevét. Azt meg főleg nem, hogy ember.
- De muszáj volt, bébi.
- Elég legyen! Semmi se muszáj. Mindig van más út. De te élvezted, igaz? Kicsit menőzhettél, amíg nem voltam itt, igaz? De kíváncsi vagyok, hogy fogsz vagánykodni, ha már nem lesz mivel. – terült el egy mosoly arcomon. Emmett megijedt, s kezeit férfiassága elé tette. Előhúztam az ollót a hátsó zsebemből, s meglengettem előtte. Szerintem, ha képes lenne rá, most bepisilt volna a félelemtől.
- Mit akarsz, bébi? – nézett rám rémülten. Én csak mosolyogtam tovább.

   ( Alice szemszöge)

Épp vásároltam, amikor látomásom lett. Bella és Edward csókolózik. Ennek örülnöm kellett volna, de valamiért mégsem voltam boldog. Ahogy Edward végighúzta a kezét Bella combján… Vajon milyen érzés lehet? Ahogy gyengéden végig csókolja a nyakamat, majd szerelmes szavakat suttog a fülembe. Mi? Én Edwardról fantáziáltam? Nem, az nem lehet. Hisz Edward a testvérem. De másrészről férfi is. Igazán jóképű férfi. És a mosolya. Mindenkivel kedves és udvarias. Mindig számíthat rá a vámpír. Mi? Édes Istenem! Mi történik velem?


Ui: Ha ha ha :D Azt hittétek ilyen egyszerű lesz? :D Megint 13? *pislog*