32.fejezet - Ájulás

 Sziasztok. Hát ezek a találgatások :D Tényleg ennyire kegyetlennek néztek? :P Nem vok én olyan :D És igaz, Edi tényleg elájult :D És a vége :D Legyen nekem gyereknap :P Ez nem lett túl eseménydús feji, de majd ezután belelendülök :D Lesznek még fordulatok, ne ijedjetek meg :D Befogtam :D Jó olvasást :)

   ( Edward szemszöge)

Mindenhol sötétségbe ütköztem. Hol vagyok? Mi történt velem? Hangfoszlányok törték be magukat elmémbe, és egyre erősödtek.
- Alice. Egy vámpír képes elájulni? Eddig erről nem is tudtam. – hallottam meg szerelmem hangját.
- Nagyon úgy tűnik. Én se tudtam erről. – miről beszélnek? Még jó, hogy 1 vámpír nem tud elájulni.
- Szerinted nincs semmi baja? Már nagyon régóta eszméletlen. – kezdett el aggódni Bella.
- Edward csak nem annyira puhapöcs, hogy vámpírként is baja esik. Vagyis remélem. – hé, én is itt vagyok. Ne beszéljetek ki! Ráadásul ne úgy, hogy én is hallok mindent. De miért nem tudom kinyitni a szemem?
- Nem kellene hívni 1 orvost?
- Bella. És mégis, hogy a francba magyaráznád el, hogy nem dobog a szíve? Vagy beadod neki, hogy vámpír? 5 perc és hozzák a kényszerzubbonyt. Ennyire hülye te se lehetsz.
- Ne beszélj így vele! – jé, ez a saját hangom volt. Kinyitottam a szemem, és két aggódó nőszeméllyel találtam magam szembe. Frankó! Minden pasi erre szeretne ébredni, nem mondom. Felültem. Mi a fészkes fenét keresek én a földön?
- Jaj, Edward. – vetette magát Bella karjaimba. – Nincs semmi bajod? – aggódva nézett végig rajtam. Vámpír vagyok, az Istenit! Mégis mi bajom lehetne? Mindkettőnket felállítottam.
- Itt meg mi történt? – Alice és Bella értetlenül néztek rám. Mi van, talán japánul kérdeztem, vagy mi?
- Elájultál, Edward. – szólalt meg húgom.
- Hát ez nagy poén. – tört ki belőlem a nevetés. Ilyen hülyeséget se hallottam még.
- Tényleg elájultál. – nézett rám döbbenten Bella.
- Mi? Ez képtelenség. Vámpír vagyok, emlékeztek? A vámpírok nem ájulnak el. Ne beszéljetek sületlenségeket! – úgy néztek rám, mintha idióta lennék. Mi van ezekkel? Mintha mindketten be lennének állva.
- Akkor is elájultál. – jelentette ki húgom. – Na, mindegy. Most megyek. Szia, Bella. – adott szerelmemnek két puszit.
- Majd otthon találkozunk. – intett nekem, majd elhagyta a házat. Menő! Otthon majd biztos jól kitárgyalják „az Edward elájult” témát. Röhögés lesz ezerrel. Én leszek a házi bohócuk néhány napig. Mindenki álma ez. De, hogy a francba ájulhattam el? Pedig a jelek szerint megtörtént. De ez akkor is hihetetlen. Ilyen is csak velem fordulhat elő. Most már magamban is beszélek. Lassan tényleg kezdem elhinni, hogy valami nincs rendben a fejemben.
- Jól vagy? – Bella elég furcsán méregetett.
- Persze. – össze kell szednem magam. – Szóval negatív lett a teszt? – valami derengett ezzel kapcsolatban.
- Igen. – sütötte le szemét.
- Mintha sírtál volna. Miért? – kezdtek visszatérni az emlékeim. Tényleg láttam valami sötétséget. Hmmm.
- Csak, mert már úgy elképzeltem, ahogy egy kis Edike futkározik körülöttem. Ahogy beletúr a hajába, és a lányok a játszótéren kiesnek a hintájukból. – ezen mosolyognom kellett. Ilyen is csak Bellának juthat eszébe.
- Gyere ide! – húztam magamhoz közelebb. Arcom hajába temettem. Csodálatos illata van.
- Hülyének tartasz, igaz? – szólalt meg pár perccel később.
- Dehogy. – simogattam meg arcát. Én is el tudtam volna képzelni egy kis Edikét. Miket beszélek? Tisztára megőrültem.
- És ha kis Bella lett volna? – vetettem fel az ötletet.
- Isten ments! – ijedt meg szerelmem.
- Miért nem?
- Hogy olyan béna legyen, mint én? Kizárt. Elmenne az összes pénzünk pszichológusra. – ezen jót kuncogtam.
- Az én kis bolondom. – öleltem magamhoz.
- Edward. – motyogott mellkasomba.
- Igen?
- Mikor akartad elmondani, hogy gondolatolvasó vagy? – ledermedtem. Ez meg…? Alice! Ó, csak kerülj a kezem közé te kis béka. Ezért még számolunk.
- Ömmm…most? – vigyorogtam rá.
- Fogd be! – bokszolt mellkasomba. - Haragszom rád. – fordított nekem hátat. Áh, nők! Ki érti őket? Túl bonyolultak számomra. Miért nem adnak hozzájuk egy kézikönyvet? Úgy sokkal könnyebb dolguk lenne a férfiaknak.
- Miért nem válaszolsz? És miért nem öleltél át? – fordult dühösen vissza Bella. Mi? Már megint miről maradtam le? Vennem kellene néhány Duracellt.
- Nem tudom, miről van szó. Bocs kicsim. – vágtam „annyira sajnálom” arcot. Remélem, nem kapok a fejemre.
- Üzentem neked gondolatban. Miért nem figyelsz rám? – ismét hátat fordított nekem. Azt miért nem mondta el az én „nemsokára halott” húgom, hogy az ő gondolatait nem hallom? Direkt szórakozik velem. Majd kap a pofájára, az biztos. Hátulról átöleltem Bellát. Beleremegett érintésembe. Hmmm, ez tetszik. A füléhez hajoltam, majd belesuttogtam.
- A te gondolataidat nem hallom. – megpördült tengelye körül, így a következő pillanatban már szembe találtam magammal.
- Tényleg? – lepődött meg.
- Tényleg. De nem tudom, miért van ez. Pedig a te gondolataidat szeretném hallani. Olyan jó lenne néha tudni, mire gondolsz.
- Akkor akár perverz dolgokra is gondolhatnék? Most is akár? – ajka önelégült mosolyra húzódott. Határozottan kikészít ez a nő. Az őrületbe akar kergetni.
- Igen. – Bella erre felsóhajtott. Megkönnyebbült sóhajtás volt.
- Mi volt ez? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem tudom, miről beszélsz. – játszotta a hülyét.
- Na, kicsim. – csókoltam nyakába.
- Nem ér zsarolni. – hangja rekedten csengett. Szám végig húztam nyakán, majd kulcscsontját kényeztettem.
- Feladom. – diadalittasan hagytam abba előbbi tevékenységem. Hatással vagyok rá. Ez tetszik.
- Csak örülök, hogy nem hallottad, mikre gondoltam korábban. – motyogta maga elé.
- Miért, mikre gondoltál? – eresztettem el egy ezer wattos mosolyt.
- Azt nem mondom el. – ajkam fenyegetően közelített nyakához, így megállított.
- Olyan dolgokra gondoltam, hogy mit csinálnék veled. – sóhajtott fel. Beletúrtam a hajamba. Hízott a májam, de nagyon.
- Én is sok mindent csinálnék veled, megnyugodhatsz. – hogy nyomatékot adjak szavaimnak, szenvedélyesen megcsókoltam. Ez a csók nem volt gyengéd. Ez egy ragadozó csókja volt. Megszakítottam csókunkat, mert Bellának levegőre volt szüksége. Szegénykém iszonyatosan zilált. Talán kicsit túlzásba vittem.
- Most mennem kell.
- Muszáj? – szomorodott el.
- Muszáj. Még túl kell élnem egy szekálást. Emmett most egy hétig ezzel fog cukkolni, ha nem tovább. Ha nem hívnálak, belehaltam a sértegetéseibe. – mosolyogtam rá.
- Nagyon vicces. Szeretlek, te majom.
- Szeretlek, te szex mániás. – én csak vigyorogtam, de ő szúrós pillantást küldött felém.
- Jól van, na. Elvégre nem tehetsz arról, hogy ennyire beindítalak.
- Cöh. Most azonnal told ki a segged azon az ajtón Edward Cullen, különben megszabadítalak a kispajtásodtól.
- Úgy imádom, amikor dühös vagy. Még szexibb leszel tőle. – cukkoltam tovább.
- Na, húzzál el! – mutatott az ajtó felé.
- Szia, bébi. – leheltem csókot ajkára, majd elhagytam a házat.
Leparkoltam a házunk előtt, és felkészültem a kínzásra. Mikor beléptem az ajtón, tudtam, hogy drágalátos húgom mindent kifecsegett. Emmett arcán ugyanis egy levakarhatatlan vigyor ült.
- Szia, ájulóska. – köszöntött bátyám. Ne foglalkozz vele Edward, ne foglalkozz vele! Ha látja, hogy nem veszed magadra, abbahagyja.
- Csak nem attól ájultál el, hogy majdnem apuka lettél? Ejnye, öcsi! Hányszor mondtam már neked, ha óvszer kell, csak kérned kell? Bármilyen ízesítésűvel szolgálhatok. Bella mit szeret jobban? Csoki, eper? Ha kellett volna, még a boltba is leugortam volna tejszínhabért. – ne foglalkozz vele! Itt sincs. Nem hallasz semmit se.
- Tudod, azért szégyellhetnéd magad, hogy ilyen korán majdnem nagybácsivá tettél. Még csak 95 leszek az idén. Na, de olyan heves volt Bellácska, hogy elszakadt a gumi? Vagy nem is használtatok? Hányszor kell elmondanom, hogy a védekezés fontos? Anyádék is rájöttek, miután megszülettél.
- Fogd be! – morogtam rá. Már nem bírtam tovább. Pontosan tudja, mivel húzzon fel.
- És mi volt az az ájulás? Csak nem leesett a vércukorszinted? Mondtam neked, hogy mostanában annyira sápadt vagy. Holnap elviszlek egy kivizsgálásra.
- Emmett! Szállj már le rólam! Rajtam vezeted le a fölösleges energiádat? Arról nem én tehetek, hogy több, mint két hete nem nyúlhattál Rosalie-hoz. De ha nem tudod magad lefoglalni, ajánlok neked DVD-ket. Manapság már nagyszerű síkosítók kaphatók a boltokban. Vagy, ha gondolod, szülinapodra meglephetlek egy guminővel. Láttad már az Amerikai Pitét, igaz? Abban is van jó tipp a problémádra. – vágtam vissza. Csak nem vagyok „gyáva nyuszi, beszarok a bátyámtól” Cullen. Emmett döbbenten nézett rám. Nem számított rá, hogy szembeszállok vele. Kellett neki kötekedni. A következő pillanatban Hanna izgatottan futott le a lépcsőn, háta mögött Rosalie-val.
- Edward bácsi, Edward bácsi. Képzeld, Disneylandbe megyünk. – nézett rám csillogó szemekkel.


Ui: Komi határ :)

31. fejezet - Az igazság

Sziasztok. Meghoztam a fejit :) Sok találgatás volt a terhességgel kapcsolatban. Hát, most felfedem a titkot :D Ááá, Allie-val volt egy másik ötletünk, csak az sajna nem illett volna bele a töribe :D Pedig, á, imádom azt az ötletet :D Na mindegy. Nem tudom, hogy ki számított erre. Majd kiderül.
 

( Edward szemszöge)

Mikor észbe kaptam, már késő volt. Kimondtam. Kimondtam azt, amitől annyira rettegtem. Miért pont így kellett megtudnia? Bella még mindig döbbenten nézett rám. Milyen egy idióta barom vagyok.
- Bella? – szólítottam meg félénken. Szerelmemből ekkor kitört a nevetés. Nem értettem reakcióját. Lehet, hogy sokkot kapott?
- Hát ez… hát ez nagy poén volt, édes. – lépett elém, majd átkarolta nyakamat. – De akkor se bújsz ki a felelősség alól. Ha terhes vagyok, vállalnod kell. Még, ha ő nagysága vámpír is. – kezdett el kuncogni. Mi van? Szerintem nem fogta fel a helyzet súlyosságát. Ilyen vicces lettem volna?
- Bella. – néztem mélyen szemébe. – Én tényleg vámpír vagyok.
- Persze Edward, persze. Esténként nem szoktál denevérré változni? – kacarászott tovább. Nehezebb lesz, mint gondoltam.
- Bella. – emeltem meg kissé hangomat. – Tényleg vámpír vagyok. – mintha a megvilágosodás suhant volna át arcán. Néhány percig némán pislogott rám.
- Olyan vámpírosan vámpír? – lépett hátrébb, s mért végig.
- Igen. Vámpírosan vámpír. – mosolyodtam el. Még nem futott el. Ez jó jel.
- Aszta. Ne basz már. Egy vámpír a pasim. Ez tök csúcs. És miket tudsz? – kérdezte izgatottan. Már épp válaszoltam volna, de félbeszakított.
- Tudsz lebegni? Elbájolni? És mit iszol? Hogy hogy nem égsz hamuvá a napon? Van olyan gyűrűd, vagy mi? És a tesóid? Ők is azok? – kérdések hadát zúdította rám. Jobban felpörgött, mint Alice, ha vásárlásról van szó. Kezdek megijedni.
- Talán leülhetnénk, és akkor válaszolok a kérdésekre. – lehuppantam a fűbe, s ő mellém telepedett el.
- Jaj, ez olyan izgi. Nyugi Bella, nyugi. Csak szép lassan. Mit iszol? Mármint tudom, hogy vért, csak nem láttam magamon harapás nyomokat. Másból iszol? Vagy True Blood-ot fogyasztasz? – kezdte el a faggatózást.
- Nem tudom mi az a True Blood. – ismertem be.
- Szintetikus vér. Te nem nézed a sorozatot? Majd rászoktatlak. Olyan vámpíros cucc. Bár, te az vagy, szóval, na, mindegy. Csak belezavarsz. Szóval? – hogy tud ilyen könnyedén a vérről beszélni?
- Állati vérrel táplálkozok. Ha megharapnálak például téged, és nem ölnélek meg, akkor átváltoznál a testedbe jutott mérgemtől. Téged amúgy se bántanálak sohase.
- Hú. Szóval, ha megharapnál, olyan lehetnék, mint te? – csillant fel a szeme.
- Nem foglak szörnyeteggé tenni. – jobb, ha már az elején tisztázzuk a dolgokat. Ilyen képtelenség, hogy juthat eszébe?
- Jó, most nem vitatkozom ezen veled. Van igazi vámpírfogad? Megmutatod? Megfoghatom?
- Nem. Nincs nyúlkapiszka. – kicsit elszomorodott.
- Na, mindegy. Tudsz lebegni?
- Nem, nem tudok.
- És elbájolni? Kipróbáltad már rajtam?
- Elbájolni se tudlak. – ezen már mosolyognom kellett.
- Jaj, ne már! Most húztad le a WC-n a True Blood-ot. Még fényes nappal is kint vagy, és nem égsz hamuvá. Viszlát, Eric Northman! Most megöltél egy csúcsszuper vámpírt. Na, mindegy. – sóhajtott fel. – Add a kezed! – teljesítettem kérését, ő pedig fejét csóválva nézte azt. Miután mindkettőt alaposan áttanulmányozta, megszólalt.
- Nincs gyűrűd. Akkor, hogy lehetsz kint a napon? – kérdezte értetlenül.
- Nem tudom, miről beszélsz Bella. Nincs szükségem semmilyen gyűrűre ahhoz, hogy nappal kint tartózkodjak. Majd, ha kisüt a nap, megmutatom, mi történik velem. De nem fogok elégni. – ennyi sületlenséget, hogy lehet összehordani?
- Gyűrű se kell. Verbénát se hordok, hogy elbájolj. Elbájolni se tudsz. Most ölted meg a Vámpírnaplókat, és a Salvatore testvéreket. Köszönöm szépen, Edward. – sértődött meg.  Mi van?
- Bella. – át akartam ölelni, de elhúzódott. Miért ilyen makacs? – Kicsim. – öleltem át, s suttogtam a fülébe. – Nem én tehetek arról, hogy sok sületlenséget hordanak össze a vámpíros filmekben.
- Sorozatok Edward, sorozatok.
- Akkor sorozatokba. De nem is mondtad, hogy ennyire érdekelnek a vámpíros dolgok.
- Mert nem kérdezted. – fordult velem szembe. – Akkor most már értem, hogy miért vagy annyira hideg, és fehér. Akkor ezért nem ettél sose. Én meg már kezdtem azt hinni, hogy valami betegséged van.
- Kis butus. – koppintottam az orrára. – Nem eszünk, és nem is iszunk. Csak véren élünk. A szemem színe, is azért ilyen. Ha emberekkel táplálkoznék, akkor vörös lenne.
- Menő. És tényleg nem lehet gyereked? – kérdezte félénken.
- Nem, nem lehet.
- Pedig a jelek arra utalnak, hogy terhes vagyok. – motyogta maga elé.  Aztán, mintha megvilágosodott volna, felkapta a fejét, s a szemembe nézett.
- Ugye nem hiszed azt, hogy…? – nem tudta befejezni a mondatot.
- Hogy? – húztam fel a szemöldököm.
- Tudod, izé… - zavarban volt. Milyen kis cuki.
- Eszembe se jutott. – mosolyodtam el, s homlokon csókoltam.
- Hú. – sóhajtott fel.
- Mi volt ez a nagy sóhajtozás? – kezdtem el cukkolni.
- De hülye vagy. – bokszolt bele vállamba.
- Köszi. Érzem, hogy szeretsz.
- Jaj! – forgatta meg szemét. – Nos. Én azért szeretnék tanúbizonyságot nyerni arról, hogy nem vagyok terhes.
- Hogy?
- Pasik! Mindig értetlenek. – sóhajtott fel. Mire ez a sok sóhajtozás? Máskor szokott ennyit sóhajtozni. – Csinálok tesztet. Eljössz velem venni? – rángatott vissza Bella hangja a valóságba.
- Aha, persze. – még jó, hogy nem vette észre, hogy elbambultam. Kaptam is volna.
- Akkor menjünk. – állt fel, s engem is húzott maga után.
- Mutassak valamit? Ez is ilyen vámpír cucc. Persze, csak ha tényleg érdekel. – emeltem fel kezeimet. Tudtam, hogy úgyis érdekli, de jó volt vele kicsit szórakozni.
- Mutasd!
- Mássz fel a hátamra! – lábait derekam köré kulcsolta, kezeit a nyakam köré
- Kapaszkodj! – majd megindultam vámpírsebességgel a kocsija felé. Megálltam előtte, majd lesegítettem Bellát.
- Apám! Most már mindig így fogunk közlekedni. Ez atom állat volt. – az a csodálatos mosoly az arcán, számomra mindennél többet ér. Meglepően jól fogadta. Közelebb húztam magamhoz.
- Nekem van a legklasszabb csajom a világon. – majd megcsókoltam. Miután sikerült elválnunk egymástól, Bellát az anyósülés felé terelgettem. Persze, kiakadt, és vitáztunk egy sort, de végül csak sikerült meggyőznöm. Én is beszálltam, majd elhajtottam.


  ( Bella szemszöge)

Más lány, talán hisztériázva szaladt volna el Edward elől, de én élveztem, hogy vámpír a pasim. Nem vagyok komplett, tudom, de sose voltam az. Persze, haragudtam rá, amiért, megölte a sorozataimat, de nem számít. Én továbbra is fogom nézni őket. Elvégre azok a testek. Anyám! Jó, számomra Edward a legszexibb hím egyed, de hűséget fogadtam, nem vakságot. Talán néha sikerül rávennem, hogy nézze velem őket. Miután kierőszakoskodta, hogy ő fog vezetni, a drogéria felé vettük az irányt. Leparkolt előtte, majd bementünk. Vagy hatvanszor körülnéztem, hogy nem látja e senki, hogy mit veszek le a polcról, majd megindultam a kassza felé. A nőci komoran nézett rám, majd Edwardra, de nem szólt semmit se. Miután kifizettem, végre elhúzhattuk innen a csíkot. Remélem, nem köp be anyáméknak. Hazafelé megint Edward vezetett, de most örültem neki. Majd szétvetett az ideg. Elméletileg nem lehetek terhes, mivel Edward vámpír. De mi van, ha mégis az leszek? Nem voltam mással. Remélem, el fogja hinni. De akkor mitől lehetnék az? Megszállt a szentlélek? Szerelmem leparkolt a ház előtt. Szerencsére senki se volt itthon. Csigatempóba bementem a házba, majd ledobáltam magamról a felesleges cuccokat. Kezemben a teszttel megközelítettem a fürdőt, s Edward készségesen követett. Némán tettük meg az utat, de ez egyikünket se zavarta. Túl idegesek voltunk. Bementem, majd magamra zártam az ajtót. Edward kint megállt. Vagy 10 percig szuggeráltam magam, hogy meg tudom csinálni. Aztán nagy nehezen megcsináltam, majd vártam.
- Kicsim? Minden rendben? Már nagyon régóta bent vagy. – szólt be Edward.
- Persze, csak eddig féltem megcsinálni. De már kész. Most már csak várni kell rá. – 10 másodperccel később szerelmem megszólalt.
- Kész van már?
- Még nincs. Úgyis szólok, ha már jelez valamit. – újabb 10 másodperccel később.
- Kész van már?
- Még nincs. Edward, eltelt körülbelül fél perc. Ilyen hamar még nem fog kimutatni semmit se.
- Értem. Csak tudod, ideges vagyok. – jaj, szegénykém.
- Én is Edward, én is. – vajon mikor nézhetem meg? A papírra azt írták, hogy általában csak pár másodpercet kell várni az eredményre. De én annyira félek. Egyáltalán biztos, hogy jól csináltam? Nyugi Bella, nyugi. Ezt még egy 5 éves is meg tudta volna csinálni. Csak nem basztad el. Ennyire béna már te se lehetsz.

5 perccel később…

Jó, már eleget vártál. Ennyi időnek elegendőnek kellett volna lennie, hogy összeszedd magad. Ha eddig nem sikerült, ezután se fog. Odamentem a mosdóhoz, majd megnéztem az eredményt.

  ( Edward szemszöge)

Vajon mi tarthat már ennyi ideig? Szándékosan nem zaklattam Bellát, mert tudom, hogy ő is ideges. De már nagyon régóta bent van. És, ha történt valami? Állítsd már le magad, Edward! Ugyan mi történhetett volna? Kinyílt az ajtó, majd kilépett rajta Bella. Eszeveszetten potyogtak a könnyei. Úristen! Csak nem az, amire gondolok?
- Mi lett az eredmény? – lélegzetvisszafojtva vártam válaszát.
- Negatív. – könnyes szemmel pillantott rám. A következő pillanatban már csak azt érzékeltem, hogy magával ragad a sötétség.


Ui: 13 :)

30.fejezet - 2 weeks later

 Sziasztok. Meghoztam a kövi fejit :) Annyit kell tudni, hogy 2 hetet ugrottunk az időben :) Jó olvasást :)

 2 héttel később...

   (Rosalie szemszöge)

Az utóbbi két hétben jobban megismertem Bellát. És be kellett látnom, tévedtem vele kapcsolatban. Nagyon kedves, aranyos lány. Gyűlöltem magam azért, amit tenni akartam ellene. Ma végre eldöntöttem, hogy nem fogom megtenni. És ezt neki is tudnia kell. Neki, aki erre bíztatott. Biztosan nem fog örülni, de nem érdekel. Edward és Bella megérdemlik a boldogságot. Lassan véget ér a nyár, ezért tegnap beírattuk Hannát iskolába. Jaj, mennyire izgatott volt az én kis aranyom. Holnap elmegyünk bevásárolni neki. Állandóan arról kérdez, hogy milyen lesz az iskola. Hiába mondtuk el neki már vagy húszszor, ő huszonegyedjére is hallani akarja. Milyen kis édes. És milyen hamar felnőnek. Bizony ám, hamar elrepül az idő. Ezért is beszéltem Alice-ékkel arról, hogy mi lenne, ha Hannát is átváltoztatnánk később vámpírrá. Rögtön lehurrogták az ötletem, hogy hogy képzelem, hogy gyereket változtatunk át. Elmagyaráztam nekik, hogy én olyan 10 év múlva gondoltam. Annyit sikerült belőlük kicsikarnom, hogy ha Hanna is szeretné majd, akkor esetleg előfordulhat. Milyen csodálatos is lenne.

   ( Bella szemszöge)

Káprázatos két héten vagyok túl. Edwarddal csodálatos a kapcsolatunk. Még soha életemben nem voltam ennyire boldog. Mindig meglep valami kis ajándékkal. Lassan nem lesz hová tenni őket. Az elmúlt egy hétben, miután hazakísért, becsempésztem a szobámba. A kis huncut nem bírt magával. Volt, hogy egy nap többször is. Nem mintha panaszkodnék. Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Rosalie-val is. Hatalmasat csalódtam benne. Persze pozitív értelemben. Nemcsak egy üres fejű szöszke, akinek elsőnek gondoltam. Kiderült, hogy ő és Emmett egyetemre mennek tovább tanulni, míg Alice és Edward velem fog egy osztályba járni. Tegnap iratkoztak be. Jaj, az a kis cuki Hanna meg elsős lesz. Imádnivaló tündérke. Bár, az egy kicsit furcsa, hogy akárhányszor szóba hoztam náluk, hogy a szüleik hol vannak, mindig kitértek a válaszadás elől. Még ezt ki kell derítenem. Bárcsak ne lennének ezek a rosszullétek. 3 napja hányingerem van és szédülök. Ráadásul, úgy zabálok, mint egy disznó. Mindent magamba tömök. Olyat is megkívánok, amit ezelőtt sohasem. És a legirracionálisabb időpontokban. Hajnali háromkor kívántam meg a savanyúságot. Ki hallott már ilyet? Edward csak jót kuncog rajtam. Engem azonban zavar. Lassan gurulni fogok, ha így folytatom. És még a menszeszem sem jött meg. Igaz, hogy még csak két napja késik, de nekem eddig szinte órára pontosan jött meg. Várjunk csak! Nincs mikulás, zabálás, szédülés, hányás. Úristen! De idióta vagyok. Lehet… hogy…? Nem, az lehetetlen.  Hisz védekeztünk. Vagyis leszámítva az első két alkalmat. Nyugi Bella, nyugi. Ne ess pánikba! Csak két napot késik. Késhet a stressz miatt is. Elvégre rengeteget idegeskedsz mostanában. Igen, csak ez a baj. A kaja meg. Csak növekedsz, és több kalóriára van szükséged. Kívánni meg akkor is szoktál kívánni ételeket, ha megvan. Mondjuk, akkor csak a csokit. Ugyan már! Kit akarok én ezzel hülyíteni? Basszus, lehet, hogy felcsinált Edward?


   ( Edward szemszöge)

Hihetetlenül boldog vagyok. Bella a legcsodálatosabb nő a világon. Nem mellesleg a legszexibb is. Mióta vele vagyok, nem szexelek, hanem szeretkezek. Hatalmas a különbség a két dolog között. Még nem mondtam el neki, hogy mi is vagyok, mert félek a reakciójától. Mi van, ha megijed? Vagy ha megutál? Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném. Nem élném túl. Alice szerint meglepően könnyedén fogadná, és nem érdekelné, hogy szörnyeteg vagyok. De mi van, ha nem? Húgom 1 hete folyamatosan győzköd, hogy mondjam el neki. Néha még célzásokat is tesz Bellának. Ilyenkor persze jól lemorgom, de ő csak nevet rajtam. Emmett gyáva nyuszinak hív. Imádja, ha lealázom bunyóba. Rosalie hozzáállása megváltozott Bellával és a szerelmünkkel kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, de kedves lett. Már nem magát helyezi középpontba, hanem törődik másokkal. Kiváltképpen Hannával. Jaj, az a csöppség zabálnivaló. Mennyire örülnék, ha megajándékozhatnám Bellát később egy gyerekkel. De sajnos nem tehetem.  Köszönhetően a vámpírságomnak. Az idegesítő ex pasikát elintéztük Emmett-el. Szerelmem nem tud róla, de felkerestük a srácot, és elbeszélgettünk vele egy kicsit. Persze néha megpaskolta az arcocskáját a kezecskéjével, meg be kellett jelentkeznie a fogorvoshoz, de semmi testi fenyítést nem alkalmaztunk. Kulturált emberek módjára intéztük el a dolgot. Emmett elmagyarázta neki, ha nem száll le Belláról, feltehetőleg szüksége lesz egy tolószékre, vagy egy komplett testre. Persze én nem szólhattam bele, mivel bátyám felnőtt férfi, akinek szabad akarata van. Mellesleg akkor én Muse-t hallgattam az MP3-mon. Így nem tanúsíthattam, hogy megtörtént e a fenyegetés. Miután elsimítottuk ezt a dolgot, minden zavaró tényező megszűnt a kapcsolatunkban. Bár Bella az utóbbi napokban elég furcsán viselkedett. Rengeteget evett, és gyakran volt rosszul. Aggódtam az egészsége miatt, de azt mondta, hogy semmi komoly. Most a rétünkön fekszem, és a közös pillanatainkra gondolok. Minden olyan csendes, míg meg nem szólal a mobilom. Mondtam, hogy ne zavarjanak. Alice mindenkinek vett saját mobilt. Szerette szórni a pénzt. A képernyőn szerelmem neve villog.
- Ennyire hiányzom? – szólok bele.
- Igen, nagyon. – hangjából ítélve mosolyog. – Hol vagy? Beszélnünk kell. – izgatottnak tűnik.
- Valami baj van?
- Nem, nincs. Hol vagy most?
- A rétünkön. Elmenjek hozzátok? Máris indulok. – állok fel a földről.
- Ne! – olyan erősen tiltakozik. Valami komoly gond van. Nem szokott ilyen lenni. – Várj meg ott, kérlek. Sietek.
- Rendben. De megijesztesz. Minden oké?
- Persze. Sietek. – és ezzel kinyomta. Még csak azt se mondta, hogy szeret. Meg kellene sértődnöm. Visszahanyatlok a fűbe, s várom szerelmem.

  ( Bella szemszöge)

Bepattantam a kocsiba, s egyenesen az erdő felé hajtottam. Azt mondta a rétünkön van. Addig még van egy kis időm gondolkozni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Hogy fogadná Edward? Vagy a szüleim? Tulajdonképpen még azt sem tudom, hogy én, hogy fogadnám. Még csak 17 éves vagyok. Mindig is úgy gondoltam, hogy leérettségizek, lediplomázok, elhelyezkedek egy jó munkahelyen, majd miután már van biztos anyagi hátterem, akkor alapítok családot. A gyerekeknek is jobb sorsa lenne egy ilyen családban, mintha valaki 16 évesen szülne, a semmire. Én mindig is amondó voltam, hogy előbb megteremtem a biztos anyagi hátteret, aztán jöhet a gyerek. De most minden megváltozhat. Anyáék vajon, hogy fogadnák? Tuti kiakadnának. Lehet, apa még meg is ölné Edwardot. Edward! Még ő is csak 17. Nem hiszem, hogy ilyen hamar szeretne apa lenni. Jaj, Istenem! Most mégis mi lesz? Leállítottam a kocsit, majd belevetettem magam az erdőbe. Pontosan tudtam hova kell mennem, mert már sokszor jártunk erre Edwarddal. Szerelmem a rét közepén feküdt. Mikor meghallotta jövetelem, felpattant, és elém sietett.
- Mi a baj, kicsim? Olyan idegesnek tűntél a telefonba. És most sem vagy nyugodt. – szorította meg kezem. Hogy mondjam el neki? És, ha nem is igaz?
- Beszélnünk kell. – nem mertem a szemébe nézni.
- Mi a baj? – emelte fel fejem államnál fogva, kényszerítve, hogy szemébe nézzek.
- Komoly dologról van szó. Nem is tudom, hogy mondjam el. – éreztem, hogy eleredtek könnyeim. Hogy lehetek ennyire gyáva? Csak négy szót kellene kimondanom. Lehet, hogy terhes vagyok. És kész. A többi rajta múlik.
- Nyugodj meg! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. – csókolta le arcomról könnyeimet.
- Lehet, hogy terhes vagyok. – suttogtam. Edward felkapta a fejét, és riadtan nézett rám. Aztán rendezte arcvonásait, majd ellépett tőlem.
- Biztos, hogy nem. – ezzel megfordult, majd járkálni kezdett.
- Miért vagy ebben annyira biztos? Nézzük csak a tényeket. Késik, zabálok, szédülök és hányok. Mellesleg az első két alkalommal nem védekeztünk.
- Akkor is biztos, hogy nem. – nem fordult meg, mikor válaszolt. Még mindig háttal állt nekem.
- Miért vagy benne annyira biztos? – keltem ki magamból. Miért akarja ennyire letagadni a dolgokat? Ez felbőszít.
- Miért? – emeltem meg hangom.
- Mert vámpír vagyok. – kiabálta, miközben megfordult.


Ui: Komi határ él :) Pusszantás mindenkinek :)

Ne öljetek meg, de még 1 új blog :D

Amint a címből már kiderült, ez a hülyegyerek belevágott még 1 blogba :D Pontosabban társ szerkinek kértek fel :D Ha van kedvetek nézzetek be :) Alec-saját szereplős töri :) Egy kis ismertető:

Penelopé élete végzetesen megváltozott azon a napom, mikor a férfi, akit teljes szívéből szeretett, elhagyta. Nem elég, hogy az álmai összetörtek, még egy csapást kap az élettől. Vagy a genetikától. Mint köztudott, a farkasok ősellenségei a vámpírok. Penelopé élete mégis 360 fokos fordulatot vett, mikor megismerkedett Alec Volturival. Te mit tennél, ha beleszeretnél az ellenségedbe? Te mit tennél, ha minden erőfeszítésed hiábavaló, mert egy felsőbbrendű erő vonz hozzá? Te, hogy viselnéd, ha tudnád, hogy nincs más választásod? Te kit választanál: a családod vagy a bevésődésed?
"Ha meggyújtunk egy gyertyát, majd eloltjuk, sötétebb lesz, mint azelőtt volt."


Remélem, néhány embernek tetszeni fog :) És a link:
http://penelopeblack.blogspot.com/

Köszönöm mindenkinek, aki benéz :) Pusszantás :)

29. fejezet - Az enyém vagy

 Sziasztok. Meghoztam a kövi fejit :) + 18 :D Tom, h nem számít, de ki kell írni :D Jó olvasást :)

  ( Edward szemszöge)

Megölöm azt a szemétládát. Mit keres már megint itt? Ráadásul szorongatja Bella kezét. Szétverem a pofáját.
- Khm… - köszörültem meg a torkomat, mikor mellé értem. A kis féreg továbbra is szorította szerelmem kezét.
- Lennél szíves elengedni a kezét, vagy törjem el az összes ujjad, hogy végre elereszd? – morogtam rá. A kis mocsok végre vette a célzást, s elengedte Bella kezét, majd felém fordult.
- Minek ütöd bele az orrod? – kérdezte flegmán. Hát ez beteg! Tényleg ennyire szeretne megdögleni? Rajtam ne múljon.
- Ide figyelj, kisköcsög. – ragadtam meg inggallérját. – A múltkor nem tudtad felfogni, hogy kopj le a csajomról? Ha szeretnéd, átformázhatom az arcberendezésed.
- De vagány valaki. – csupán ennyit mondott. Nem vagány vagyok, hanem vámpír. Csak ezt te nem tudod. Egész nyugodt vámpírnak tartom magam – persze vannak kivételek. De ez a srác kurvára ki tud hozni a sodromból. Mintha csak erre lett volna kitalálva.
- Takarodj, amíg jó kedvemben vagyok. – néztem rá dühösen, majd lefejtettem ujjaim ingjéről. Néhány másodpercig mérgesen állt ellőttem, de aztán sarkon fordult, majd távozott a helyiségből. Még sincs elég vér a pucájában. Átugrottam a bárpultot, majd aggódva Bella felé fordultam.
- Jól vagy? – vettem kezét az enyémbe. Nem észleltem, hogy valami súlyosabb sérülése lenne, csupáncsak erősen szorította az a marha a kezét. Szerencséje.
- Nincs semmi bajom. Köszönöm. – hálásan nézett rám. – Csak úgy letámadott. Nem tudtam szabadulni előle. – kezdett el szabadkozni.
- Nyugodj meg! A biztonság kedvéért, azért jegelni kellene. – mivel a jég hátul volt, ezért megindultunk hátra. Egész végig Bellát néztem. Egy farmer miniszoknya és egy blúz volt rajta. Miért öltözik így a munkahelyére? Elfogott a düh, hogy bárki megcsodálhatta formás lábait. Hirtelen ötlettől vezérelve, a falnak nyomtam.
- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül.
- Miért öltöztél így? – kezem végighúztam az oldalán.
- Nem tetszik?
- Épp ez a baj. Hogy nagyon is tetszik. És szerintem másnak is. – lecsaptam ajkára. Nyelvünk izgató játékba kezdett. Kezem a blúza alá csúszott, kikapcsoltam melltartóját, majd gyengéden megfogtam a mellét. Bella felnyögött a kéjtől, és hozzám szorította a testét.
- Mit csinálsz, Edward? – kérdezte remegő hangon.
-  Akarlak. Ha meg akarsz állítani, akkor most tedd! – Bella szemébe néztem, s láttam, hogy izgatott. Szíve vadul vert, és szaporán lélegzett. Feltűrtem Bella blúzát, s lehajoltam, hogy megcsókoljam a mellét.
- Várj! – Bella a mellkasomra tette a kezét, hogy megállítson.
- Miért?
- Bárki megláthat. – nézett szét félénken, s bekapcsolta melltartóját. Nem bírtam leállni, és nem is akartam. Behúztam David irodájába, s magunkra zártam az ajtót.
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet e …- kezdett bele Bella, de beléfojtottam a szót egy csókkal. 


   ( Bella szemszöge)

Úristen! Nem hiszem el, hogy mit csinálunk. De, hogy tudnék ellenállni Edwardnak? Most is, ahogy csókol. Az egész testem átjárja a kéj forró hulláma. Megszakította csókunk, s a fülembe suttogta.
- Szeretlek. Légy az enyém.  - Kezét lassan a fenekemre csúsztatta, kezeimet a nyaka köré fontam. A hamvas száját mézédes ajkaimra tapasztotta. Lassan nyelvét a számba csúsztatta. Halk nyögés hagyta el a szám, amikor Edward megsimogatta a mellem. A kezem lassan végigsiklott Edward testén. Egész lényem lángba borult, és tudtam, hogy nincs már visszaút. Levettem a pólóját, és becézni kezdtem a bőrét. Kezem egyre lejjebb vándorolt, és Edward felnyögött, amikor megérintettem férfiasságát.
- Vigyázz! – mondta Edward elfúló hangon. – Nem is tudod, mit teszel velem!
Mielőtt egy szót is szólhattam volna, magához rántott, és újra megcsókolt. Nyelve vadul és szenvedélyesen a számba hatolt, keze a fenekemre tapadt, és az ágyékához szorította csípőmet.
- Szeress! – nyögtem. Eszeveszettül kívánom. Edward szó nélkül ölbe kapott, és letett a kanapéra. Végigcsókolta az arcom, az ajkam, a nyakam, s közben lesegítette rólam a blúzt és a melltartót. A nyakamat cirógatta, és tenyerébe fogta meztelen keblem. Lehajolt, és szájával cirógatni kezdte a mellem. Beleremegtem a gyönyörbe, s átöleltem a nyakát. Edward a szájába vette, aztán megcsókolta a mellbimbóm. Felnyögtem a kellemes, izgató érzéstől. Az ajka végigsiklott a bőrömön, le egészen a hasamig. Lehúzta rólam a szoknyám, s a bugyim. Keze lassan végigkúszott a combomon, majd szemérmemet kezdte simogatni. Ujjait lassan engedte a kis párnácskák közé, amitől én szaporábban kezdtem venni a levegőt. Kicsit meglepődtem, de határozottan tetszett. Kezét fáradhatatlanul mozgatta bennem. A kényeztetésnek köszönhetően a csípőm vadul remegett. Próbáltam visszafojtani a kéjjel teli nyögésem. Nem túl sikeresen. Miután sikerült valamennyire kontrollálnom magam, rajtam volt a sor, hogy kényeztessem szerelmem. Végigcsókoltam az egész testét, majd lehúztam róla a nadrágját, s bokszerét. Kezemmel izgatni kezdtem. Nem tudtam, hogy jól csinálom e, hisz még sohasem csináltam ilyet. De szerelmem nyögései arról tanúskodtak, hogy folytassam. Aztán nyelvemmel kezdtem izgatni férfiasságát. Edward egy idő után megelégelte, visszafektetett a kanapéra, majd belém hatolt. Óvatosan megmozdult, én pedig átvettem a gyengéd és játékos ütemet. Végül nem bírtunk uralkodni magunkon. Edward mozdulatai egyre hevesebbek és gyorsabbak lettek, és én mind vadabban és féktelenebbül fogadtam őket. Dobáltam magam, testem ívbe feszült, körmeimet hátába vájtam, s újra és újra Edward nevét kiáltottam. Egyszerre éltük át a beteljesülést. Edward magához szorított, hangosan felnyögött, és én is felsikoltottam a gyönyörtől.
- Az enyém vagy. – csókolt nyakamba.
- Csakis a tiéd.


Ui: Minimum 13 komi :)

28. fejezet- Rosalie

Sziasztok Drága Allie-m most táborban van, ezért ezt a fejit neki ajánlom :) Jó olvasást :)
 

( Edward szemszöge)

Nem értettem, hogy mit keres itt ez a nőszemély.
- Beszélnünk kell. – vetettem szúrós pillantást a betolakodóra, majd kitessékeltem a Swan házból.
- Mit akarsz itt? – támadtam le rögtön.
- Csak Bellához jöttem.
- Miért? – néztem rá dühösen.
- Szeretném megismerni.
- Miért? – ismételtem meg a kérdést.
„Rájöttem, hogy hülye voltam. Elvégre Bella nem tehet arról, hogy ő ember én meg nem. Mindketten tudjuk, hogy csak féltékeny voltam rá.” – olvastam ki gondolataiból. Ez nekem akkor is gyanús. Mitől változnának meg a dolgok egyik pillanatról a másikra?
- Figyelni foglak. – küldtem felé egy „akkor is megtudom, mit tervezel” pillantást.
- Jó jó, már Alice kioktatott. Mielőtt eljöttem otthonról már kaptam egy fejmosást. Nem kell még egy. Nem akarok semmi rosszat. – emelte fel mindkét kezét maga elé. A gondolataiban is az van, hogy megbánta, ahogy Bellával viselkedett, de valami mégis azt súgja, hogy ne bízzak benne.
- Akkor beszélhetek vele? – nézett rám várakozóan. Most mit tegyek? Mérlegeltem a helyzetet.
- Legyen. – egyeztem bele. – De egy rossz mozdulat, és… - szándékosan hagytam függőben a mondatot.
- Tudom, tudom. De bemehetnénk végre? – sürgetett. Ez egyre félelmetesebb. Rosalie Hale siet, hogy találkozhasson egy emberrel?
- Bella a szobájában van. – kiáltott ki szerelmem édesanyja a nappaliból, mikor meghallotta az ajtó csapódását.
- Bocsánat. Csak egy kicsit löktem meg. – mentegetőzött Rosalie. Na, persze! Majdnem beleremegett az egész ház. Felmentünk a lépcsőn, majd Bella szobája előtt megállítottam testvérem.
- Várj itt. Előbb beszélni szeretnék vele. – lenyomtam a kilincset, majd benyitottam.

     ( Bella szemszöge)
Vajon mit akarhat itt ez a szőke lány? Mikor Edwardéknál voltam megpróbált a lehető legmesszebb elkerülni. Akkor mégis minek jött? Lehet, hogy valami súlyos dolog történt, azért jött Edwardért? Elvégre Hanna olyan kis törékeny. Jaj, remélem nem lett semmi baja. Nyugodj meg, Bella! Csak rémeket látsz. Lehet csak kellett neki a kocsi. Vagy pénz. Csak el akar menni vásárolni. Igen, biztos csak erről lehet szó. A szívem majd kiugrott, mikor kinyílt az ajtó. Hál’ Istennek, csak Edward volt az.
- Mi történt? – pattantam fel az ágyról.
- Semmi, nyugalom. - szorosan átölelt. Szinte kiszorította belőlem a szuszt. – Mondtam már mennyire szeretlek?
- Én jobban szeretlek, mikor nem akarsz megfojtani. – hirtelen elengedett. Hú! Így sokkal jobb.
- Bocsánat. – nézett rám bűnbánón.
- Semmi baj. – mosolyogtam rá. – Mit akart az a lány? – próbáltam nyugodt maradni, de fúrta az oldalam a kíváncsiság.
- A neve Rosalie. És a testvérem. Szeretne beszélni veled. – Edward az arcomat fürkészte. Próbálta leolvasni róla, milyen érzelmeket váltott ki nálam ez az apró mondat. Még én sem tudtam, mit érzek pontosan. Egyrészről szeretném megismerni, mivel Edward testvére. Másrészről nem értettem mi változott meg azóta, mióta eljöttünk tőlük. Kicsit megrémített, de nem akartam, hogy Edward aggódjon emiatt. Szerelmem továbbra is a válaszra várt.
- Oké. – csak ennyit bírtam kinyögni. Edward látta, hogy többet úgysem tud belőlem kiszedni, így megindult, hogy kinyissa az ajtót. Hirtelen megragadtam a karját, és kényszerítettem, hogy visszaforduljon.
- Ugye te is bent maradsz? – kérdeztem idegesen. Edward csak kuncogott rajtam.
- Ez nem vicces. – sértődtem meg. Szerelmem kinyitotta az ajtót, majd beengedte a lányt.
- Szia. Rosalie vagyok. – próbált mosolyogni. Ezt még gyakorolnia kellene.
- Be…Bella vagyok. – még mindig ijesztő volt számomra. Edward szorosan mellém állt, mintha bármelyik pillanatban meg kellene védenie. Kösz szépen, Edward Cullen. Beengedtél egy gyilkolásra hajlamos nőszemélyt a szobámba.
- Szeretnék bocsánatot kérni a korábbi viselkedésemért. Csak tudod, szokatlan volt, hogy Edwardnak barátnője van. Mindig is magányos típus volt. Nem tartottak sokáig a nőkkel való viszonyai. – Edward az utolsó mondatra felmorgott. Hű! Ennél jobb bemutatkozást el sem tudtam volna képzelni. Kösz, hogy az orromra kötöd, hogy a pasi, akibe belezúgtam, eddig az egy éjszakás kalandok híve volt. Nagyon megnyugtató, igazán.
- Szeretnélek jobban megismerni. – tétovázásom láttán, hozzáfűzte. – Persze, csak, ha szeretnéd.
- Örömmel. – egyeztem bele. Csak nem hagyják, hogy megkínozzon.
- Alice szeretné, ha felhívnád. – húzott elő egy cetlit farzsebéből, majd átnyújtotta nekem. – Azt mondta sürgős. – tette hozzá. Elővettem a mobilom, majd beütöttem a számot. Az első csörgésre felvette.
- Igen?
- Szia, Alice. Bella vagyok.
- Jaj, annyira örülök, hogy felhívtál. Ugye eljössz velünk holnap vásárolni? Lécci, lécci. Olyan boldoggá tennél minket.
- Vásárlás. Nem igazán nekem való műfaj. – próbáltam kimenteni magam.
- Kérlek. Már Hanna is annyira várja. Nem is tudod elképzelni, mennyire izgatott. – hajj! Tudja, hogy mivel zsarolhat.
- Rendben. – sóhajtottam fel. – Értem jösztök?
- Holnap reggel nyolcra legyél kész. Már alig várom. Szia. – én kevésbé.
- Szia. – nyomtam ki.
- Lassan megyünk.  Nemsokára dolgozni kell menned. – szólalt meg Edward. – Annyira fogsz hiányozni. – suttogta a fülembe.
- Te is. – fordultam vele szembe. – Nem bilincselhetnélek magamhoz?
- Ha akarod. – ajka már szinte súrolta az enyémet.
- Akarom. – közelebb húzott magához, majd megcsókolt.


    ( Edward szemszöge)

- Bella? – hallottam meg Emmett hangját.
- Mi? Kicsit elkalandoztam.
- Azt észrevettük. – vigyorgott rám. – Amúgy barkóbáznánk, ha nem tűnt volna fel. Vagyis a többiek már feladták, mert állandóan Bellára gondoltál. – körbenéztem a nappaliban, és a többiek tényleg eltűntek. Ú, ennyire kibírhatatlan vagyok?
- Bocs. Nem tudom, mi van velem.
- Értem én, hogy szerelmes vagy, de egy kicsit már túlzásba viszed.
- Nem igaz. – háborodtam fel.
- Amióta hazajöttél, csak róla beszélsz, vagy rá gondolsz. Mondjak példát?
- Mondjál. – nem tud olyat mondani, ami már beteges lenne.
- Oké, te akartad. Mikor báboztunk, a te bábodat Bellának hívták. Hanna szendvicsére ketchuppal egy B betűt írtál. A barkóbában mindenki tudta, hogy mire gondolsz.
- Lehet kicsit túlzásba vittem.
- Kicsit? – jött le felháborodva a lépcsőn Alice. – Edward, nem bírjuk tovább. Döntöttünk. Most azonnal húzz el a discoba Bellához.
- Igaza van öcsi. – veregetett vállba Emmett. Mit volt, mit nem tenni, eljöttem otthonról. Na, nem mintha annyira győzködni kellett volna. Tényleg hiányzott Bella. Izgatottan parkoltam le a disco előtt. Már 10 óra volt, szóval már kinyitott. Szinte futottam az ajtóig. Mikor beléptem a discoba, majdnem szívinfarktust kaptam. Ezt nem hiszem el! Dühöngő léptekkel a bárpult felé mentem.


Ui: 13 komi :)

Újabb díj :)

Nagyon nagy köszönet BellaCullen <3
http://munity-blood.blogspot.com/

Nagyon nagy köszönet Gitka <3
http://beyond-the-fame.blogspot.com/


1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagyj üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.


1. A plázacicmicektől hányok.
2. Szeretek függővégeket írni :P
3. Mások blogjait szívesen olvasom :P

Akiknek:
http://www.tiafiction.blogspot.com/

http://mitchie-robstories.blogspot.com/

http://testverekbecca.blogspot.com/