28. fejezet- Rosalie

Sziasztok Drága Allie-m most táborban van, ezért ezt a fejit neki ajánlom :) Jó olvasást :)
 

( Edward szemszöge)

Nem értettem, hogy mit keres itt ez a nőszemély.
- Beszélnünk kell. – vetettem szúrós pillantást a betolakodóra, majd kitessékeltem a Swan házból.
- Mit akarsz itt? – támadtam le rögtön.
- Csak Bellához jöttem.
- Miért? – néztem rá dühösen.
- Szeretném megismerni.
- Miért? – ismételtem meg a kérdést.
„Rájöttem, hogy hülye voltam. Elvégre Bella nem tehet arról, hogy ő ember én meg nem. Mindketten tudjuk, hogy csak féltékeny voltam rá.” – olvastam ki gondolataiból. Ez nekem akkor is gyanús. Mitől változnának meg a dolgok egyik pillanatról a másikra?
- Figyelni foglak. – küldtem felé egy „akkor is megtudom, mit tervezel” pillantást.
- Jó jó, már Alice kioktatott. Mielőtt eljöttem otthonról már kaptam egy fejmosást. Nem kell még egy. Nem akarok semmi rosszat. – emelte fel mindkét kezét maga elé. A gondolataiban is az van, hogy megbánta, ahogy Bellával viselkedett, de valami mégis azt súgja, hogy ne bízzak benne.
- Akkor beszélhetek vele? – nézett rám várakozóan. Most mit tegyek? Mérlegeltem a helyzetet.
- Legyen. – egyeztem bele. – De egy rossz mozdulat, és… - szándékosan hagytam függőben a mondatot.
- Tudom, tudom. De bemehetnénk végre? – sürgetett. Ez egyre félelmetesebb. Rosalie Hale siet, hogy találkozhasson egy emberrel?
- Bella a szobájában van. – kiáltott ki szerelmem édesanyja a nappaliból, mikor meghallotta az ajtó csapódását.
- Bocsánat. Csak egy kicsit löktem meg. – mentegetőzött Rosalie. Na, persze! Majdnem beleremegett az egész ház. Felmentünk a lépcsőn, majd Bella szobája előtt megállítottam testvérem.
- Várj itt. Előbb beszélni szeretnék vele. – lenyomtam a kilincset, majd benyitottam.

     ( Bella szemszöge)
Vajon mit akarhat itt ez a szőke lány? Mikor Edwardéknál voltam megpróbált a lehető legmesszebb elkerülni. Akkor mégis minek jött? Lehet, hogy valami súlyos dolog történt, azért jött Edwardért? Elvégre Hanna olyan kis törékeny. Jaj, remélem nem lett semmi baja. Nyugodj meg, Bella! Csak rémeket látsz. Lehet csak kellett neki a kocsi. Vagy pénz. Csak el akar menni vásárolni. Igen, biztos csak erről lehet szó. A szívem majd kiugrott, mikor kinyílt az ajtó. Hál’ Istennek, csak Edward volt az.
- Mi történt? – pattantam fel az ágyról.
- Semmi, nyugalom. - szorosan átölelt. Szinte kiszorította belőlem a szuszt. – Mondtam már mennyire szeretlek?
- Én jobban szeretlek, mikor nem akarsz megfojtani. – hirtelen elengedett. Hú! Így sokkal jobb.
- Bocsánat. – nézett rám bűnbánón.
- Semmi baj. – mosolyogtam rá. – Mit akart az a lány? – próbáltam nyugodt maradni, de fúrta az oldalam a kíváncsiság.
- A neve Rosalie. És a testvérem. Szeretne beszélni veled. – Edward az arcomat fürkészte. Próbálta leolvasni róla, milyen érzelmeket váltott ki nálam ez az apró mondat. Még én sem tudtam, mit érzek pontosan. Egyrészről szeretném megismerni, mivel Edward testvére. Másrészről nem értettem mi változott meg azóta, mióta eljöttünk tőlük. Kicsit megrémített, de nem akartam, hogy Edward aggódjon emiatt. Szerelmem továbbra is a válaszra várt.
- Oké. – csak ennyit bírtam kinyögni. Edward látta, hogy többet úgysem tud belőlem kiszedni, így megindult, hogy kinyissa az ajtót. Hirtelen megragadtam a karját, és kényszerítettem, hogy visszaforduljon.
- Ugye te is bent maradsz? – kérdeztem idegesen. Edward csak kuncogott rajtam.
- Ez nem vicces. – sértődtem meg. Szerelmem kinyitotta az ajtót, majd beengedte a lányt.
- Szia. Rosalie vagyok. – próbált mosolyogni. Ezt még gyakorolnia kellene.
- Be…Bella vagyok. – még mindig ijesztő volt számomra. Edward szorosan mellém állt, mintha bármelyik pillanatban meg kellene védenie. Kösz szépen, Edward Cullen. Beengedtél egy gyilkolásra hajlamos nőszemélyt a szobámba.
- Szeretnék bocsánatot kérni a korábbi viselkedésemért. Csak tudod, szokatlan volt, hogy Edwardnak barátnője van. Mindig is magányos típus volt. Nem tartottak sokáig a nőkkel való viszonyai. – Edward az utolsó mondatra felmorgott. Hű! Ennél jobb bemutatkozást el sem tudtam volna képzelni. Kösz, hogy az orromra kötöd, hogy a pasi, akibe belezúgtam, eddig az egy éjszakás kalandok híve volt. Nagyon megnyugtató, igazán.
- Szeretnélek jobban megismerni. – tétovázásom láttán, hozzáfűzte. – Persze, csak, ha szeretnéd.
- Örömmel. – egyeztem bele. Csak nem hagyják, hogy megkínozzon.
- Alice szeretné, ha felhívnád. – húzott elő egy cetlit farzsebéből, majd átnyújtotta nekem. – Azt mondta sürgős. – tette hozzá. Elővettem a mobilom, majd beütöttem a számot. Az első csörgésre felvette.
- Igen?
- Szia, Alice. Bella vagyok.
- Jaj, annyira örülök, hogy felhívtál. Ugye eljössz velünk holnap vásárolni? Lécci, lécci. Olyan boldoggá tennél minket.
- Vásárlás. Nem igazán nekem való műfaj. – próbáltam kimenteni magam.
- Kérlek. Már Hanna is annyira várja. Nem is tudod elképzelni, mennyire izgatott. – hajj! Tudja, hogy mivel zsarolhat.
- Rendben. – sóhajtottam fel. – Értem jösztök?
- Holnap reggel nyolcra legyél kész. Már alig várom. Szia. – én kevésbé.
- Szia. – nyomtam ki.
- Lassan megyünk.  Nemsokára dolgozni kell menned. – szólalt meg Edward. – Annyira fogsz hiányozni. – suttogta a fülembe.
- Te is. – fordultam vele szembe. – Nem bilincselhetnélek magamhoz?
- Ha akarod. – ajka már szinte súrolta az enyémet.
- Akarom. – közelebb húzott magához, majd megcsókolt.


    ( Edward szemszöge)

- Bella? – hallottam meg Emmett hangját.
- Mi? Kicsit elkalandoztam.
- Azt észrevettük. – vigyorgott rám. – Amúgy barkóbáznánk, ha nem tűnt volna fel. Vagyis a többiek már feladták, mert állandóan Bellára gondoltál. – körbenéztem a nappaliban, és a többiek tényleg eltűntek. Ú, ennyire kibírhatatlan vagyok?
- Bocs. Nem tudom, mi van velem.
- Értem én, hogy szerelmes vagy, de egy kicsit már túlzásba viszed.
- Nem igaz. – háborodtam fel.
- Amióta hazajöttél, csak róla beszélsz, vagy rá gondolsz. Mondjak példát?
- Mondjál. – nem tud olyat mondani, ami már beteges lenne.
- Oké, te akartad. Mikor báboztunk, a te bábodat Bellának hívták. Hanna szendvicsére ketchuppal egy B betűt írtál. A barkóbában mindenki tudta, hogy mire gondolsz.
- Lehet kicsit túlzásba vittem.
- Kicsit? – jött le felháborodva a lépcsőn Alice. – Edward, nem bírjuk tovább. Döntöttünk. Most azonnal húzz el a discoba Bellához.
- Igaza van öcsi. – veregetett vállba Emmett. Mit volt, mit nem tenni, eljöttem otthonról. Na, nem mintha annyira győzködni kellett volna. Tényleg hiányzott Bella. Izgatottan parkoltam le a disco előtt. Már 10 óra volt, szóval már kinyitott. Szinte futottam az ajtóig. Mikor beléptem a discoba, majdnem szívinfarktust kaptam. Ezt nem hiszem el! Dühöngő léptekkel a bárpult felé mentem.


Ui: 13 komi :)