EM - 7. fejezet - Titkok

Hú, gyerekek, sikerült :D Végre van friss :D Én sem tudom elhinni :D Ihletet nyertem Tia-tól, amiért ezer köszi (L)  S Lipton teát ittam :D  Sok szemszög, s egy kis izgalom :D Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ja, am a játékot törlöm, semmi szükség rá. Na befogom, mert két hét sok idő :D Jó olvasást :)
   

( Mary szemszöge)

Kedvesnek tűnik ez az Edward. És szó, ami szó, igazán jó pasi is. Na, nem mintha erre gondolnék. Ugyan már! Az én koromban? Mondjuk az apja sem rossz. Úristen, Mary! Mikre gondolsz te? Azonnal verd ki ezeket a fejedből! Úgy viselkedsz, mint egy 15 éves kamasz, akinek beindultak a hormonjai. Vagy csupán arról van szó, hogy ki szeretnéd használni a lehetőséget. Hisz nem minden nap akad az ember ilyen félistenekre. Most már komolyan állítsd le magad! Egy ráncos, aszalt vénasszony vagy, nem egy kis bakfis. Jobb, ha megkeresed Carlisle-t. Legalább addig sem gondolsz ilyen hülyeségekre.


  
(Jasper szemszöge)

Az elmúlt egy hónapom csodálatosan telt. Sikerült rendeznem a kapcsolatomat Alice-szel. Igaz, még nem olyan a viszony köztünk, mint régen, de kezd helyrerázódni. Na, nem mintha könnyen ment volna. Alaposan megdolgoztatott minden egyes percben. Bizonyítás bizonyítást követett. Nemcsak neki, hanem magamnak is bizonyítottam. Lassacskán kezdtem a régi énem visszanyerni. Igaz, néha még nehéz volt magam kontrollálni a vér terén, de nem hagytam, hogy felém kerekedjen a szörnyeteg. Megálltam a helyem, s ezzel bebizonyítottam magamnak, s mindenkinek, hogy mégsem vagyok annyira gyenge, mint amilyennek gondoltak.  Többé már az sem érdekelt, hogy megfeleljek másoknak. Hisz Alice ráébresztett, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszek elég jó, akármit is csinálok. Az a fontos, hogy elfogadjam magam, s a többi nem számít. Akik igazán szeretnek, azokat nem zavarják a hibáim. Kiegyensúlyozottá váltam. Tökéletessé az tenné a boldogságom, ha Alice elválna Edwardtól. Már sokat beszélgettünk erről, de sohasem jutottunk dűlőre. Természetesen én azt szeretném, ha elválna tőle mihamarabb, de ő nem szeretné cserbenhagyni. Állítása szerint elárulná, ha megtenné. Elvégre akkor Edward szabaddá válna, s még az is megtörténhetne, hogy Xéniát kellene feleségül vennie. A másik indoka az, hogy már így is egyedül kell irányítania Edwardnak, mert ő minden egyes percet velem tölt. Nem szeretne visszaélni a szeretetével. Szerintem Edwardot ez nem zavarná, hisz számára csak az a fontos, hogy a húga boldog legyen. De nők! Ki érti őket? Elvégre furcsa logikai meneteik vannak.


   ( Emmett szemszöge)


Itt fekszek egyedül a szobánkban, s unatkozom. Utálom, ha Rose bébi magamra hagy. De állítása szerint szüksége volt egy kis kikapcsolódásra, ami számára a vásárlást jelenti. Most azok az átkozott ruhák tényleg érdekesebbek, mint én? Meg egyáltalán mi szükség rájuk?  Hisz úgyis letépem róla az összeset. Csak felesleges pénzkidobás. De mondja valaki azt egy vásárlásra kiéhezett nőnek, hogy nem mehet. Rögtön az intenzív osztályon köt ki. Mondjuk, az én esetemben ez nem fordulhatna elő. Legfeljebb csak kiherélne. Grrrr! Még a feltételezéstől is kirázott a hideg. Kopogtatás szakítja félbe eme fantasztikus eszmefuttatásom.
- Szabad – kiáltok ki, s felülök az ágyon. Lenyomódik a kilincs, s lassan kinyílik az ajtó. Hanna dugja be a fejét.
- Mi az, tündérem? – mosolygok rá.
- Beszélhetnénk, Emmett bácsi? – lép be a szobába, s bezárja maga mögött az ajtót.
- Persze. Gyere csak! – paskolom meg magam mellett az ágyat. Megfontoltan végigsétál a szobán, majd felpattan mellém.
- Miről szeretnél beszélgetni? – fordulok vele szembe. Mondjuk, nem hiszem, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb. A vicces nagybácsi szerepére tökéletes vagyok, de a komoly apa szerep nem nekem való. Néhány másodpercig hezitált, majd megszólalt.
- Mi az a szerelem? – néz rám nagy barna szemeivel érdeklődőn. Hoppá! Az én nézeteimet, hogy csökkentsem le 6 éves szintre?
- A szerelem – mérlegelem a szót. Igazából még nem találtam ki, hogyan is írjam körül.
- Tudod, Hanna, az egy olyan dolog, amit senki sem tud pontosan megállapítani. – Úristen, úgy beszélek, mint Edward!
- Te szereted Rosalie nénit?
- Persze, hogy szeretem.
- És mit érzel, amikor vele vagy? – csak nem hagy kitérni a válasz elől. Most mondjam azt neki, hogy legszívesebben letépném róla a ruhát minden egyes percben? Tartok majd neki szívesen felvilágosító órát, de arra akkor fel kell készülnöm. Nézzük csak, mi is kell hozzá. Pornófilm, guminő, vibrátor, síkosító, óvszer, tampon, játék baba. Körülbelül ennyi.
- Hát… szeretek vele lenni, meg jó vele khm – köszörültem meg a torkom – jó hozzábújni. De várjunk csak? Miért is kérdezed te ezt? – esett le hirtelenjében. Hanna szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Vagy úgy! Egy fiú van a dologban, mi? – vigyorodtam el. Nem válaszolt, csak elpirult.
- Akkor szedted össze, amikor kint voltál Alice-szel vásárolni?
- Nem igazán – emelte fel a fejét. Szégyenlősen nézett rám. Mit kell ezt szégyellni? Beindultak nála a hormonok, ennyi.
- És hány éves? – firtatom tovább a dolgot. Hogy ijesszek majd rá arra a pisisre? Tök jó muri lesz. Hanna is élvezni fogja, az biztos.
- 72 – ereszt el egy mosolyt, az én állam pedig közelebbről megismerkedik a padlóval.
  

( Edward szemszöge)


- Egészen biztos ebben? – kérdezem mérgesen.
- Természetesen, uram.
- Amint meg tud valamit, azonnal hívjon.
- Úgy lesz. Viszlát!
- Viszlát! – rakom le dühösen a telefont.
Ezt nem tudom elhinni. Probléma probléma hátán. Hát sohasem lesz már egy nyugodt percem? Nem elég, hogy mostanában kordában kell tartanom a társadalmat, most még Carlisle is lázadozni kezd. Mondjuk, eddig is gyanakodtam rá, de felruháztam az ártatlanság vélelmével. A mai esemény után azonban semmi kétség, hogy átvert eddig. De hátha ez a nő jó hatással lesz rá. A gondolatai mintha arról árulkodtak volna, hogy megmozgatott benne valamit. Remélem, sikerül megtörnie. Még mindig Esme emlékébe kapaszkodik. Nekünk is hiányzik, és sokat gondolunk rá, de túl kellett lépnünk. A túllépés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük. Hisz mindörökké az emlékezetünkbe véstük. De muszáj élnünk tovább az életünket. Azt azonban nem értem, miért Mary az a nő, aki képes lehet megváltoztatni apámat. Teljesen más egyéniséggel rendelkezik, mint amilyen Esme-nek volt. De elvégre a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanez történt velem és Bellával is. Bella! Már attól vérzik a szívem, ha csak rágondolok. A testvéreim nem tudják, de magánnyomozót fogadtam fel a felkutatására. Kívül megjátszhatom, hogy minden a legnagyobb rendben, de belül szétvet a fájdalom. Szükségem van rá. Ha nem fenyegetne minket egy lázadás, magam mennék el megkeresni. De felelősséggel tartozom a családomért, s a többi fajtánkbeliért. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a Románok harcra készülnek ellenünk. Szeretnék megkaparintani a hatalmat. És ha még ez nem lenne elég, az előbb hívott a magánnyomozó, hogy Vancouver-nél elvesztette Bella nyomát. Az még biztos, hogy ott megszállt egy motelben, de az után lehetetlen kideríteni, hogy hová tűnt. Vajon mi lehet vele? Túllépett már rajtam? Vagy már rég talált valakit magának? Szörnyű ez a bizonytalanság. Fel fog emészteni nemsokára.


   ( Alice szemszöge)



Már alig várom a mai estét. Egy meglepetéssel készülök Jaspernek. Pontosabban egy romantikus éjszakai összebújós csillagnézéssel. Jó, ehhez nem kell túl nagy szervezőkészség, de a szándék a fontos, nem? Nem is sejti, miért hívtam ide. Csak annyit mondtam neki, hogy hatra legyen itt. Előtte még szerettem volna beszélgetni vele a válásomról. Igen, végre rászántam magam. Remélem, Edward nem fog megharagudni rám emiatt. Nem látom, mi fog történni. Borzasztó ez a sötétség. Az utóbbi időben vagy nem voltak látomásaim, vagy homályosak voltak. Hiába erőlködtem, semmi. Nem szóltam erről senkinek, mert nem akartam, hogy megijedjenek. Csak túl paráznák a dolgot. Nincs velem semmi baj, csak kimerültem. Zajt hallottam, miközben leterítettem a pokrócot a földre. Túl korán érkezett Jasper. Ezért még kapni fog. Megfordultam, de a fák takarása miatt csak körvonalakat tudtam kivenni. Mi van velem? Egyre homályosabb a látásom. A térdeim is kezdik felmondani a szolgálatot. Próbálok megmozdulni, de képtelen vagyok rá. Kezd lassulni az agyműködésem, s magával ragad a sötétség.

     
     ( Vanessa szemszöge)


Már megint egy unalmas nap. Elvégeztük a szokásos tevékenységeinket, s most ismét álomra kell hajtanunk a fejünket. Semmi izgalom, semmi kaland, semmi szokatlan. Uncsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Még apát se szívathatjuk Axe-el, mert anya ránk parancsolt. Az egyetlen örömforrásunkat is elvette. Na, mindegy. Aludjunk, hogy holnap egy újabb borzalmasan unalmas napra ébredhessek.

………………………………………………………………………………………………...........

Anya egy bárpult mögött állt, háttal az ajtónak. Mit keresek én itt? És hol vagyok? Körbenéztem, s arra a megállapításra jutottam, hogy egy szórakozóhelyen lehetek. Hogy kerültem ide? Az az utolsó emlékem, hogy lefeküdtem aludni. Nincs több időm ezen rágódni, mert kinyílok az ajtó, s belép rajta valaki. Ha minden igaz, akkor egy férfi. Az arcát homály fedi, de az öltözete alapján stílusos, s ápolt. Megindul anya felé, s megáll a bárpult előtt.
- Hello. A tulajjal szeretnék beszélni. – hangja zene füleimnek. Anya megfordult, s így szembekerült vele.
- Miért? – néz a fickóra. De miért nem látom az arcát?
- A… a munka miatt – hangja szaggatott. Vajon miért?
- David most nincs itt, de engem bízott meg, hogy foglalkozzam a jelentkezőkkel. Gyere, üljünk le oda, és beszélgessünk. – mutatott anya egy asztal felé. Egymással szemben foglaltak helyet.
- Szóval. Hogy is hívnak? – kérdezi meg anya. Ez engem is nagyon érdekelne. Valamiért kíváncsisággal tölt el ennek a férfinek a kiléte. Az idegen épp válaszolna, amikor a saját szobámban ébredek fel. Mi? Miért éppen most? És mi volt ez? Kipattanok az ágyamból, beledugom a lábam a papucsomba, s kifelé tartok a szobámból. Innom kell egy pohár vizet. A folyosón Axe-be ütközöm. Ő is elég értetlen arcot vág.
- Van, te is láttad? – és megvan az izgalom, amire vágytam. Egy titok, ami kiderítésére épp alkalmasak vagyunk Axe-el.