11.fejezet- A múlt

Sziasztok. Haragszom rátok, amiért senki se beszélgetett velem tegnap, ezért megöltem Bellát,s Edwardból homokost csináltam :D
Most végre betekintést nyerhettek egy kicsit Bella életébe,s megtudhatjátok, miért is ilyen. Jó olvasást:)  

   ( Edward szemszöge)

- Mikor ülhetünk már le? Fáj a lábam. – nyavalygott bátyám.
- Nem is fájhat a lábad. – válaszolta Alice könnyedén.
- Én akkor is leülök. – fordult meg Emmett, s megindult a kanapé felé. Húgom rögtön előtte termett, s rendre utasította.
- Vissza a helyedre! Most! – mutatott a sarok irányába. Reggel óta sarokban álltunk Emmett-el. Már délután 6 óra van. Mit akar még tőlünk?
- Alice, nekem dolgoznom kell, emlékszel? – fordultam volna meg, de rám kiabált.
- Visszafordul. Falat néz. Látom, el kell beszélgetnem veletek. – sóhajtott fel. – Edward, neked pontosan 5 és fél perc múlva lejár a büntetésed, s felmehetsz készülődni. Már mindent kikészítettem neked. Emmett, neked még hátra van 35 és fél perc. – a következő pillanatban húgom tekintete elhomályosult. Látomása van. Emmett azt tervezi, hogy leveti magát a földre, s elkezd hisztizni, akár egy 6 éves.
- Vagyis Emmett-nek 1 óra 5 és fél perce van hátra. – jelenti ki Alice. Persze erre Emmett gondolatban ismét szitkozódni kezd. Egész nap ezt kellett hallgatnom. Hogy így Alice, úgy Alice, így megbosszulja, úgy megbosszulja, de semmit nem csinál. Ő is csak áll a sarokban, s morog az orra alatt. 6 óra 2 perc. – nézek le az órámra. 2 perccel ismét közelebb kerültem a Bellával való találkozáshoz. Vajon hogyan fog viselkedni? Elvégre tegnap megmentettem. Megint hűvös lesz és elérhetetlen vagy kicsit közelebb enged magához? Remélem, az utóbbi. Alice-ék cukkolnak vele, meg minden, és én letagadom, hogy tetszene, de igazság szerint majd megveszek érte. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi, de valami nagyon vonz benne. Persze a vérén kívül. Elég érdekes lenne, ha megkérdezné, hogy miért is tetszik nekem. Mit válaszolnék? Mindig is szerettem volna egy vérdonort. Lehet, nem lenne elég jó csajozós duma.
- Letelt. – rántott ki húgom hangja az álmodozásomból. Hátraarc, fel a lépcsőn, be a fürdőbe. Jól jön egy zuhany.


   ( Bella szemszöge)

Egész nap Edward jár a fejemben. Tegnap is vele álmodtam. Egy normális lány azt álmodta volna, hogy kéz a kézben sétálnak egy utcán, hazakíséri, majd az ajtóban búcsúcsókkal válnak el. Na, ez az, amit én sohasem fogok álmodni. Kiráz a hideg ezektől a romantikus izéktől. Bella Swan nem érzelmes ember. Álmomban mindketten vámpírok voltunk. De ilyen vámpírosan vámpírok. Mondjuk, szeretem a vért, szóval ezzel nem lenne probléma. Alanyok is lennének, akiket legyilkolnék, szóval ez is pipa. Csak az a baj, hogy vámpírok nem léteznek. Lehet, azért álmodtam ezt, mert előtte Van Helsing-et néztem. Egész nap azon agyalok, hogyan lehet Edwardnak gyereke. Főleg 6 éves. Majd megkérdezem tőle. És a barátnője… nos, ő igazán szép. Túlontúl szép. Esélyem sem lenne, kiütni őt a nyeregből. Az asztal törölgetése közben megálltam. Ki akarom őt ütni a nyeregből? Nem, nem érezhetek semmit Edward Cullen iránt. Most csak azért gondolok rá, mert tegnap megmentett. Ennyi és semmi több.
- Berakodtam az árut. – kiabált előre az árubeszállító.
- Kösz, Phil. – suttogtam magam elé, s leroskadtam a székre. Nem, nem tetszhet Edward Cullen. Megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes, azok után, ami történt. Emlékszem, milyen lelkesen mentem gimibe. Fiatal voltam, álmodozó és naiv. Azt hittem, enyém a világ. Mekkorát tévedtem. Milyen lelkesen mentem haza elújságolni anyának az első hét végén, hogy Chris Summers elhívott randira. Gondolhattam volna, hogy valami nem stimmel, de eltakarta a szememet a rózsaszín köd. Chris Summers akkoriban harmadikos gimnazista volt. Ő volt a suli álom pasija. Minden lány érte volt oda, róla álmodozott. Ellenben én voltam Bella Swan. Az elsős Bella Swan. Erről ismertek. Már így utólag visszagondolva, persze tudom, hogy gyanús, mert elvégre mit akarhatna a suli legjobb pasija tőlem? De akkor elvakított a varázs. A varázs, hogy rút kiskacsából hattyúvá válhatok. Az elkövetkezendő két hónapban, mintha tündérmesében éltem volna. Az iskolában bekerültem a menők közé, mert Chris Summers-szel jártam. Mindenki tudta a nevemet, mindenki ismert. Aztán egy nap minden megváltozott. Az ebédlőbe tartottam egyedül. Mikor beléptem az ajtón, megtorpantam. Chris csókolózott egy lánnyal. Mindenki döbbenten nézett rám, a haverjai csak röhögtek. Chris megszakította a csókot, s felém fordult.
- Bocsi, Bellácska, de Dawn-nal járok. Tulajdonképpen egész végig vele jártam, veled csak fogadásból voltam együtt. Igazán megkönnyítetted a dolgom. Bár, el se tudod képzelni, mennyire nehezemre esett veled lenni. Azok az állandó nyálas dumák, hogy örökre szeretni foglak, te vagy az életem bla bla bla. Majdnem elhánytam magam. Igaz, ha lefektettelek volna, több pénzt kaptam volna, de téged senki se tud lefektetni. Te szűzen fogsz meghalni. Vagy, lehet még esélyed, ha valamelyik marha elvesz. Bella ugyanis csak a férjével fekszik le. – az egész ebédlő röhögött rajtam. Sírva futottam ki az iskolából, s haza. Napokig ki sem mozdultam a szobámból, csak sírtam. És akkor, könnyek közepette, megfogadtam, hogy soha, de soha többé nem leszek szerelmes. Egy fiút se engedek a közelembe. Ezért alakítottam ki ezt az imidzset. Senkit nem engedek közel magamhoz, így nem is csalódhatok. Ez eddig tökéletesen is működött, amíg meg nem jelent Edward. Ő olyan más. De Chris is más volt akkoriban. Épp olyan hiba egy ártatlant bűnösnek vélni, mint egy bűnöst ártatlannak. Vajon most melyik hibát követem el?


  ( Edward szemszöge)

Mikor elkészültem, lementem a nappaliba. Volt még egy kis időm, ezért leültem húgom mellé a kanapéra.
- Hanna? – egész nap alig láttam.
- A szobájában színez.
- Felmegyek hozzá. – jó lenne elbúcsúzni tőle. Az ajtaja előtt megálltam, s bekopogtam.
- Szabad. – kiabálta ki. A földön feküdt, s úgy színezett.
- Hát te mit csinálsz? – guggoltam le hozzá.
- Színezek. – nézett fel rám egy percre. – Miért voltál rossz, Edward bácsi?
- Ömm, csak játszottunk Emmett bácsival, s ez nem tetszett Alice néninek. – ez még nem hazugság. Csak nem mondom el a teljes igazságot.
- Edward! Ideje indulnod. – kiáltott fel Alice.
- Most mennem kell. Légy jó! – nyomtam puszit homlokára.
Miközben a disco felé futottam, azon gondolkoztam, hogy viselkedjek Bellával. Legyek távolságtartó? Akkor azt hihetné, hogy nem érdekel. Vagy legyek közvetlen? Akkor lehet, túl nyomulósnak tartana vagy megint leordítaná a fejem. Egyik se jó. Az ajtó előtt megálltam, s rendeztem soraimat. Rápillantottam az órára. Nem késtem. Szóval ezzel nem lehet problémája. Egyenruha rajtam, tökéletes állapotban. Ez is pipa. Légy férfi, Edward Cullen! Lenyomom a kilincset, kinyitom az ajtót, s belépek az épületbe. Bella egy széken ül, elgondolkodva.
- Szia, Bella. – köszönök oda neki mosolyogva, s várom a reakcióját.