24. fejezet - Ki véd meg? Egyáltalán mi a franc van itt?

Sziasztok :) Megírtam. Mármint én Alice :D Remélem bejövős :P Jó olvasást!

24. fejezet
Ki véd meg? Egyáltalán mi a franc van itt?

Emmett szemszöge

Szerintem senki nem vette észre suhanás közben szerény személyemet. Én olyan gyors vagyok és a megoldó képességem is olyan magas, hogy lehetetlen, hogy elszúrjam. Egy egész két tized másodperc alatt tettem meg az utat. Megláttam Edi fiút, ahogy éppen bőszen boxol a srác arcába. Oké, még élt. Ez jó, nem?
Basszus! Vérszag van. Hiányzik az emberi nedű. Hiányzik az a mámorító érzés, amikor ellepi a nyelvemet, a szájpadlásomat, és a kaparó, szúró érzést végleg megszünteti a torkomban és… ÁLLJ! Most megbízható vámpír szerepben vagyok.
- Edi fiú! – rántottam ki a verekedés menő világából. – Itt a kedvenc bátyuskád! – tártam szét a kezem. Edward fejét már biztos ellepte a vörös köd, tekintete éjfekete volt és nagyon… elvetemült. Be kell ismernem, kicsit megijedtem tőle. Miért nincs itt Rose bébi, hogy kiálljon értem?
- Menj el! – morogta.
Oké, ez nem jött be. De várjunk csak! Bella miért nézi ennyire a szememet? Talán csábosnak talál? – vigyorodtam el. De nem úgy nézett rám. Ijedt volt.
A rohadt büdös francba! Nincs rajtam kontaktlencse. A szemem most a vörös és a fos szín között van valahol. Na, kell egy jó betegség, amire foghatom. Cinkes.
Hol is tartottam?- töprengtem. Valaki keservesen felordított… Nem tudok így gondolkodni! Á! Meg van! Edi és a cimbije, aki most rinyál akár egy kislány. Neki kell segítenem.
Feltartott kézzel megközelítettem a fivéremet, akire most nagyon büszke voltam. Szó nélkül ütött! Megérte az a sok év szekálás… Edward felnőtt férfi lett!
Képzeletbeli könnyek gyűltek a szemembe. Állj! Most Edi-t kell leállítanom, mert különben Allie kinyír. Lehetetlen ennyi nőneművel együtt élni!
Már csak két méter választott el Edwardtól és az édes vérű pasastól, amit könnyedén áthidaltam. Ed vállára tettem a kezem.
- Öcsipók, nem éri meg! – szólítottam meg.
- Igen, kérlek… - könyörgött vagy inkább rinyált a vérző egyedünk. Milyen vétek! A sok finom vércseppecske nem a számban végzi, hanem az aszfalton. Milyen szomorú…
- Hagyj, Emmett! – morgott rám, majd tarkón csapta a fiút. Áúcs!
„Edward könnyítsd meg a dolgomat. Szomjas vagyok, már egy hete nem vadásztam – hazudtam könnyedén. – Tudod, milyen vagyok, ha éhezem? Ha? Tudod? INNI AKAROK MOST! Szóval hagyd ezt abba, mert Alice azt akarja, kettő: ezzel fájdalmat okozol Bellának, akit mellesleg hamarosan megeszek ebédre, mert éhen halok! Jó kis aromája van a csajnak…” – közben gondoson elképzeltem, hogy töröm ketté Bella gerincét, és, hogy mélyesztem a nyakába a fogamat, míg ő erőtlenül vergődik és sikoltozik a karomban.
Edward, mint egy állat felmorgott. Nem kicsit. Nagyot. Ellökte a fiút, és dühödt képpel felém fordult.
Ajjaj! Most bajban vagyok!
- Te, most fuss! – figyelmeztettem a földön fekvőt. Szó nélkül feltápászkodott, majd kereket oldott.
- Edward, ne kezd! – hallottam meg Bella hangját.
Nem törődött vele. Ajjaj! Ez olyan ijesztő! Hol van Rose bébi, hogy most megvédjen? Vagy esetleg leállítsa Edwardot? Mi lesz így velem?
Edward körülfonta a nyakamat az ujjaival, majd fojtogatni kezdett.
Felfogtam, hogy mi történt és felnevettem.
Körül sem érte az én izmos nyakamat az a nyeszlett keze. Könnyedén lefejtettem magamról.
- Na, most menj, vigasztald meg asszonypajtást, mármint Bellát!
Felmorgott.
- Menj, vagy megeszem! – fenyegettem nevetve, majd színpadiasan megdörzsöltem a hasikámat. Editől féltem? Az egész gyerek felér a kisujjammal maximum.
Haha!
Edward megindult Bella házához. Szegény lány már bement. Ciki ez a lány! Nem bírja a vérfürdőt? Milyen dolog ez?
Becsengetett, majd egy kisírt szemű Bella nyitott ajtót, aki szó nélkül beengedte az én tökfej, szerelmes és hülye bátyámat. Nem jól van ez így. Hol az a tökös csaj, aki most elfenekelné Edwardot? Milyen őrült világ ez? Ma valami fordított nap van, vagy mi?
Közelebb osontam a házhoz. Nem szép dolog, de én tudni akartam mi folyik bent. Hátha van egy kis csete - pata a szerelmesek között.
Megpróbáltam beolvadni a környezetembe, fütyülgetni kezdtem, de közben erősen hallgatóztam.
Cirip, cirip… Csönd! Ezek hallgatnak! Uncsi…
- Bella, sajnálom, ha megijesztettelek… - kezdett magyarázkodni Edi.
- Edward én…
Mi én? Veszekedni fog? – dörzsöltem a tenyerem. Miért nem folytatja? Tudni akarom – toporzékoltam, és tovább hallgatóztam.

13 kommi után friss :) Puszi: Alice