25. fejezet - Csókcsata

 Megjöttem :D És a feji is velem jött :D Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy a feji 16 és feles :D 16 és fél éves kortól ajánlott :D Viccet félretéve :D Van benne egy kis huncutkodás, de nem vittem túlzásba :P A végét este álmodtam meg :D Jó, mi?:P Jó olvasást :)

  ( Emmett szemszöge)

- Mit csinál ott fiatalember? – hallottam meg egy idős hölgy hangját a hátam mögül. Rohadt életbe! Ezt Edi is biztosan meghallotta. Most hova a francba bújjak el? Mivel nem volt jobb búvóhely 5 másodperc alatt, ezért a kocsi mögé futottam – emberi tempóba persze, mert ez a vén szatyor folyamatosan engem bámult- s lebuktam. Hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Csak ne vegyen észre, csak ne vegyen észre! Nem mertem felnézni, mert féltem, hogy meglát. Csak lapultam ott, amikor megállt mellettem két láb. Mosolyogva felemeltem a fejem.
- Szeva öcsi. Mizujs?
- Te mi a francot csinálsz itt? – morgott rám.
- Semmi esetre se hallgatóztam, és utána ide buktam le. Ez hülyeség lenne, nem? – fordított logika. Ha bevallod az igazat, azt úgysem fogja elhinni. Több éves tapasztalat már. Mindig az agyamba turkál a válaszért.
- Tudod mit? – sóhajtott fel. – Nem érdekel, de most rögtön húzz haza! Világos? – nézett dühösen rám.
- Igen. – tápászkodtam fel, s szomorú szemekkel néztem rá.
- Menj már! – kiabált rám.
- Mindig a kicsit bántják. – lehajtott fejjel megfordultam, s csoszogva elindultam. Vissza-visszapillantgattam, de Edi kitartóan állt ott, és nézte, ahogy távozom. Rohadt szipirtyó! Miatta maradok le az előadásról. Később vissza kellene jönnöm és kinyírnom. Igaz, hogy a húsa már rágós, de milyen élvezetes lenne már, egy kicsit szórakozni vele. Menekültetném néhány percig, majd kihúznám alóla a járókeretet. Jó kis móka! Akkor megkérdezhetné, mit csinálok.
- Kiszívom a véred, vazeg! – majd átharapnám azt a kíváncsi torkát. Edward felmorgott mögöttem. A francba! Minek kell hallgatózni, ha? – kérdeztem tőle gondolatban.
- Mert üvöltenek felém a gondolataid. De haladnál is? Megtettél kemény 5 métert eddig. – hangja gúnyosan csengett. A mai szórakozásomnak is annyi. Trappolva megindultam hazafelé.

  ( Edward szemszöge)

Hát ezt nem hiszem el! Csak nekem lehet ennyire félkegyelmű bátyám. Miután Emmett elhúzta a csíkot, visszamentem Bellához. Nem elég, hogy Bella tuti szakítani fog velem, még ez az idióta is rátesz egy lapáttal. Bella a nappaliban állt, háttal nekem.
- Csak Emmett volt. – sóhajtottam fel. Igazán megfordulhatna. Elvégre most fogom utoljára látni. Szeretném minden egyes arcvonását jól elraktározni magamban. Nem válaszolt, csak állt egy helyben. Ilyenkor nem bírom a csendet.
- Most már beszélgethetünk. – próbáltam utalni az előbb megkezdett mondatára.
- Kellene. – fordult meg végre. Könnyei elapadtak.
- Bella, én sajnálom. Nem tudom…
- Imádlak – vetette nyakamba magát. Mi van? Mindenre számítottam, csak erre nem.
- Ezt nem értem. – felemelte a fejét, s a szemembe nézett.
- Mert elintézted azt a görényt. Nekem sohasem lett volna hozzá bátorságom. Az én hősöm. – szorosabban ölelt át, s arcát elrejtette a nyakamba. Hű! Valaki csípjen meg! Ilyen nincs!
- Nekem van a világon a legklasszabb barátnőm. – forgattam meg a levegőben. Mindketten szívből nevettünk. Miután letettem a földre, Bella továbbra is átkulcsolta kezeivel a nyakamat.
- Ömm Edward. Kérdezni akarok valamit. – túrt bele hajamba.
- Csak nyugodtan. – mosolyogtam rá.
- Már korábban is észrevettem, hogy milyen hideg vagy. Csak nem mertem megkérdezni, hogy miért. De most megkérdezem. Miért?
- Egy betegség miatt. A hideg testhőmérséklet a velejárója. – hazudtam rezzenéstelen arccal. Gratulálhatsz magadnak Edward Cullen!
- És súlyos? – kérdezte riadtan Bella.
- Nem, egyáltalán nem. – simítottam végig arcán. – Valami másról nem beszélhetnénk? Kényesen érint ez a téma. – nagyszerű hárítás. Kényesen is érinthet, hogy vámpír vagyok. Vajon őt, hogy érintené, ha megtudná?
- Rendben. – mosolygott rám, majd ajka lecsapott az enyémre. Ezzel egyidejűleg a keze is felfedezőútra indult. Végig simított mellkasomon, majd haladt tovább a hasam felé. Nyelvünk játéka egy pillanatra sem állt meg, mi több, egyre szenvedélyesebbé vált. Kezét végighúzta hasamon, majd levándorolt férfiasságomra, s ott megállt.
- Mit csinálsz? – szakítottam meg csókunkat.
- Szerinted mit csinálok? Csókolnálak, ha engednéd.
- A kezeddel mit csinálsz? – vettem szaggatottan a levegőt. Ez nem normális egy vámpírnál.
- Csak felfedezem a tested. – felelte könnyedén, majd elkezdett taszigálni a kanapé felé. Mikor odaértünk, lelökött rá, s ő rám mászott.
- Csak nem meg akar erőszakolni, Miss. Swan? – kérdeztem vigyorogva.
- Fogd be! – lassított egy kicsit a tempón.  Megcsókolta a szememet, az orromat, az ajkamat, s a gyöngéd érintésektől az egész testemen borzongás futott keresztül. Szorosan magamhoz húztam, s végig simítottam a hátát. Szinte elolvadtam a vágyakozástól. Nem emlékszem, hogy valaha is kívántam volna így valakit. Gyors testhelyzetváltozást hajtottam végre, s így most már én voltam felül. A blúza alá csúsztattam a kezem, s kikapcsoltam a melltartóját.
- Csak nem huncutkodik, Mr. Cullen? Ön szerint ez a helyes viselkedés, egy hölggyel szemben? – vigyorgott rám.
- Ön kezdte, Miss. Swan. – csókolgatni kezdtem a nyakát, s közben lágyan megérintettem a mellbimbóját. A torkából feltörő kéjes nyögés megerősítette, hogy jó úton járok. Elkezdtem lehúzni róla a blúzát, mikor megszólalt a telefon.
- Ne vedd fel! – húztam végig ajkam nyakán. A telefon kitartóan csörgött tovább.
- Lehet, hogy fontos. – nézett rám Bella. A francba! Lemásztam róla. Visszavette blúzát, s megindult a vezetékes telefon felé. Nem bírtam nem követni, így mikor felvette a telefont, én hátulról átöleltem, s elkezdtem csókolgatni a nyakát.
- Halló? – hangja kissé remegett.
- Bella Prosti Swan? – Rosalie kijelentésére kisebb morgás tört fel belőlem, de még idejében megállítottam, nehogy megijesszem kedvesem.
- Add már ide! – hallottam meg húgom hangját. – Bella? – szólt bele immáron ő.
- Igen. Kivel beszélek? És honnan tudják a számunkat? – kezdett ideges lenni.
- Nyugi. – suttogtam fülébe.
- Alice vagyok. A telefonkönyvben volt benne. Mi már találkoztunk egyszer. – nem figyeltem mit mond húgom. Harapdálni kezdtem Bella fülét. Kedvesem száját néha egy-egy sóhaj hagyta el, bizonyítva, hogy jól esik neki kényeztetésem.
- Edward ott van? Fontos lenne. – hallottam meg Alice hangját. Bella átnyújtotta nekem a telefont.
- Mit akarsz Alice? – kérdeztem bosszúsan. Miért nem tudnak néhány órára békén hagyni?
- Emmett elvitte magával Hannát, és nem tudjuk, hol lehetnek. Szándékosan nem tervez előre semmit se, vagy ha mégis, csak azért, hogy tévútra vigyen minket. Hiába kerestük, nem találtuk meg. Az illatuk alapján se tudtuk követni őket. Tudom, hogy rosszkor zavartalak meg titeket, de tudod, hogy milyen Emmett. Szerintem te se szívesen hagyod kettesben őt Hannával.
- Ó, hogy a franc esne bele! Azonnal indulok, Alice. – tettem le a telefont.
- Bocsi, kicsim. El kell mennem.
- Jó. – Bella megsértődött. Ó, nők!
- Kiengesztellek, ígérem. – leheltem lágy csókot ajkára. – Később felhívlak, jó?
- Jó. – felelte duzzogva.
- Tedd magad estére szabaddá! Van egy meglepetésem. – a meglepetés szónál felcsillantak szemei.
- Mi? Milyen meglepetés? – kérdezte izgatottan.
- Majd meglátod. De most mennem kell. – pusziltam arcon, majd kimentem a kocsihoz. Eszeveszett tempóval hajtottam hazafelé, de még így is úgy tűnt, sohasem érek haza. A lányok kint vártak rám. Leparkoltam, majd kiszálltam.
- Ti normálisak vagytok? Emmett és Hanna kettesben? – keltem ki magamból.
- Csak felmentek Hanna szobájába játszani. A legutolsó pillanatban döntötte el, hogy elviszi. Nem láttam előre. Már nem tudtuk megakadályozni. – felelte megszeppenve Alice.
- Ne dumáljunk, hanem keressük meg őket! – szólalt meg Rosalie. Most az egyszer egyet kellett vele értenem, így elindultunk a megkeresésükre. Szétváltunk, mert így hamarabb átfésülhettük az erdőt. Nem tudom mióta kereshettem már őket, mikor hirtelen megcsapott Hanna illata. Őrült tempóval futottam abba az irányba, ahonnan jött. Mikor látótávolságon belülre kerültek, majdnem szívinfarktust kaptam. Hanna egy fa tetejéről zuhant le, észvesztő sebességgel a föld felé tartva.


Ui: 13 komi, ne felejtsétek :P Puszi :)